Hunter
Felfedezhetetlen radarrendszert mutattak be
Az Ohio Állami Egyetem mérnökei egy jóformán észlelhetetlen radarrendszert fejlesztettek ki, melynek jelei véletlenszerű zajra hasonlítanak. Az eszköz a katonai alkalmazás mellett hasznos lehet a katasztrófákban tevékenykedő mentőcsapatok, sőt még a gyógyászat számára is.
Mivel szinte minden rádióvevőt úgy terveztek meg, hogy a jelek zavartalan vétele miatt figyelmen kívül hagyja a véletlen zajt, ezért ezek egészen biztosan nem találják meg az egyetem Elektro-tudományi Laboratóriumának találmányát, ami nem zavar bele a TV, a rádió, vagy egyéb kommunikációs jelekbe sem.
A technika lényege, hogy rendkívül alacsony erősségű jeleket szór igen széles frekvencia tartományban. Éppen ezért egy televízió vagy rádió, ami a felhasznált frekvenciák valamelyikére van hangolva, a radarjelet, mint nagyon gyenge légköri zavart értelmezi, magyarázta a kutatás vezetője, Eric K. Walton.
A "zajradar" hagyományos társaihoz hasonlóan a rádiójelek visszaverődéséből észleli a különböző objektumokat. A különbség az, hogy jelei, mint fentebb már említettük, véletlenszerű zajra hasonlítanak, a visszaverődő jelek apró különbségeit egy számítógép elemzi. A jelek sémája folyamatosan változik, így a vevők nem tudják felfedezni azt, hacsak nem ismerik pontosan, milyen véletlenszerű séma után kell kutatniuk. A radar hangolható úgy, hogy áthatoljon a falakon, így a hadsereg nyomon követheti az épületekben tartózkodók mozgását, anélkül, hogy ezt a bent lévők felfedeznék. Ráadásul az ultra széles sáv alkalmazása miatt képes számos célpont típust megkülönböztetni.
Ilyen az ember is, melyet a hagyományos radarokkal könnyen összetévesztenek a hasonló méretű élettelen tárgyakkal, azonban a légzés, a szívverés, maga a mozgás a zajradar számára egyértelművé teszi, hogy élőlény van az adott helyen.
Ez, valamint az a tulajdonság, hogy hagyományos társaival ellentétben a zajradar közelre is lát, nagy segítség lenne a katasztrófavédelemnek, megkönnyítve a romok alatt rekedtek helyének beazonosítását. Mindezek alapján némi fejlesztéssel a radar képes lehet a daganatok, vérrögök és a testben elhelyezkedő egyéb idegen objektumok feltérképezésére, sőt a csont sűrűségének mérésére is, csupán azt kell még megállapítani, hogy milyen hatásai vannak az emberi testre.
Az eszköz egyáltalán nem nevezhető drágának, a prototípus alkatrészeinek költsége még a 100 dollárt sem éri el.
Mivel szinte minden rádióvevőt úgy terveztek meg, hogy a jelek zavartalan vétele miatt figyelmen kívül hagyja a véletlen zajt, ezért ezek egészen biztosan nem találják meg az egyetem Elektro-tudományi Laboratóriumának találmányát, ami nem zavar bele a TV, a rádió, vagy egyéb kommunikációs jelekbe sem.
A technika lényege, hogy rendkívül alacsony erősségű jeleket szór igen széles frekvencia tartományban. Éppen ezért egy televízió vagy rádió, ami a felhasznált frekvenciák valamelyikére van hangolva, a radarjelet, mint nagyon gyenge légköri zavart értelmezi, magyarázta a kutatás vezetője, Eric K. Walton.
A "zajradar" hagyományos társaihoz hasonlóan a rádiójelek visszaverődéséből észleli a különböző objektumokat. A különbség az, hogy jelei, mint fentebb már említettük, véletlenszerű zajra hasonlítanak, a visszaverődő jelek apró különbségeit egy számítógép elemzi. A jelek sémája folyamatosan változik, így a vevők nem tudják felfedezni azt, hacsak nem ismerik pontosan, milyen véletlenszerű séma után kell kutatniuk. A radar hangolható úgy, hogy áthatoljon a falakon, így a hadsereg nyomon követheti az épületekben tartózkodók mozgását, anélkül, hogy ezt a bent lévők felfedeznék. Ráadásul az ultra széles sáv alkalmazása miatt képes számos célpont típust megkülönböztetni.Ilyen az ember is, melyet a hagyományos radarokkal könnyen összetévesztenek a hasonló méretű élettelen tárgyakkal, azonban a légzés, a szívverés, maga a mozgás a zajradar számára egyértelművé teszi, hogy élőlény van az adott helyen.
Ez, valamint az a tulajdonság, hogy hagyományos társaival ellentétben a zajradar közelre is lát, nagy segítség lenne a katasztrófavédelemnek, megkönnyítve a romok alatt rekedtek helyének beazonosítását. Mindezek alapján némi fejlesztéssel a radar képes lehet a daganatok, vérrögök és a testben elhelyezkedő egyéb idegen objektumok feltérképezésére, sőt a csont sűrűségének mérésére is, csupán azt kell még megállapítani, hogy milyen hatásai vannak az emberi testre.
Az eszköz egyáltalán nem nevezhető drágának, a prototípus alkatrészeinek költsége még a 100 dollárt sem éri el.
