Az Aviation Week beszámolója szerint a Pentagon olyan aktív elektronikus letapogatású tömbradarokat (AESA) fejleszt, melyek fegyverként is bevethetők lesznek.

A hírhez érdemes egy gyors történelmi visszatekintést tenni. 1934-ben az a híresztelés ütötte fel a fejét, hogy a náci Németország egy radaron alapuló halálsugarat fejlesztett ki. A brit kormány az akkoriban igen prominens Robert Watson-Watt fizikust kérte fel a fegyver kivitelezhetőségnek megvizsgálására. Watson-Watt mindössze tíz nap alatt megállapította, hogy a feltevés valószínűtlen, azonban annak valóban van alapja, hogy rádióhullámok segítségével lokalizálhatók a közeledő repülőgépek.

1937-re három állomás állt készen, melyeket továbbiak követtek, kulcsszerepet játszva a II. világháború híres angliai légi csatájának brit diadalában. Hetven év elteltével azonban úgy tűnik, megvalósul a találmány és az AESA radarok fegyverként is bevethetők lesznek, teljesítve az Egyesült Államok Légierejének vágyát, amely egy olyan támadó fegyvert kap, ami képes az ellenséges fenyegetés észlelésére, pontosan beazonosítja a célpontot és azonnal csapást is mér rá.


Az izraeli EL/M-2080 "Green Pine" AESA radarrendszer
A földi és légi AESA radarok számos kisméretű adóvevő modulból épülnek fel, melyek mindegyike egy adott területet pásztáz. Az antennának magának nincs szüksége mozgásra, letapogatási sebesssége viszont elképesztően gyors, megnövelt a hatótávolsága, ráadásul több célt is be tud fogni egyszerre, és akár zavaróként is funkcionálhat. A kutatók jó ideje tisztában vannak azzal, hogy a radar képes tönkretenni az elektromos eszközöket. Több mint 20 évvel ezelőtt a bombázók radarjai már elegendő koncentrált zajt tudtak termelni, hogy kiégessék a támadásra készülő vadászgépek elektromos rendszereit. Az AESA radarok térhódítása - és azon előnyük, hogy igen magas energiát tudnak biztosítani viszonylag jelentős időn keresztül - egyre vonzóbbá és hatékonyabbá teszik az ilyen elektromosan pusztító eszközöket.


Az AESA radar egyszerre több feladat ellátására is képes
A nagy földi vagy tengeri AESA típusú radarokkal olyan célpontok ellen vehetik fel a küzdelmet, mint a ballisztikus rakéták robbanófejei, a hajók elleni szuperszonikus rakéták vagy a vállról indítható föld-levegő rakéták, de más, érzékeny elektronikával ellátott célpontokra is fókuszálhatók, hogy X-sávú rádiófrekvenciáiknak energialökéseivel káoszt okozzanak. A rakéták mellett veszélyt jelentenek a repülőgépekre, helikopterekre vagy a számítógépes rendszerekre. Mi több, az AESA radar rokonságban van a nagy energiájú mikrohullámmal (HPM), ami most kezd megjelenni a rakétavédelmi rendszerekben.

A Raytheon repülőgépre szerelhető AN/APG-79 AESA radarja

Mindkét technika ugyanazt az elektronikai technológiát alkalmazza, melyeket a radar, illetve a HPM hatásának elérése szerint optimalizáltak, céljuk általában az ellenséges elektronikák megzavarása vagy megsemmisítése. A különbség az, hogy az AESA radar egy több mikroszekundumon át fenntartott, korlátozott frekvenciájú impulzust hoz létre, míg a HPM egyetlen pikoszekundumos, jóval erősebb, több gigahertzes frekvenciát gerjeszt. Összevetésként: egy lézersugarat másodpercekig kell a célponton tartani a kívánt hatás eléréséhez.

A szakértők figyelmeztetnek, nem szabad minden AESA radarra potenciális fegyverként tekinteni, mivel a legtöbb radar kizárólag védelmi feladatot lát el, másrészt nincs szükség az AESA technikára ahhoz, hogy egy radart fegyverré változtassanak.