Hunter
Hosszú út vezet egy fekete lyukig
Igen hosszú, eonokon át tartó spirális haláltáncot jár az az anyag, ami egy fekete lyuk fogságába esik, mire eléri végzetét, állapították meg tudósok, akik az NGC1097 jelű galaxis középpontja felé örvénylő kozmikus gáz útját követték nyomon.
Számításaik szerint az óránként 176 000 kilométeres sebességgel haladó anyagnak körülbelül 200 000 évbe telik, mire eljut a galaxis közepén rejtőző nagy tömegű fekete lyukhoz. A tanulmányt egy nemzetközi tudóscsoport készítette Kambiz Fathi, az New York-i Rochester Műszaki Intézet munkatársa vezetésével, aki brazil, olasz és chilei csillagászok közreműködésével megmérte a tőlünk 47 millió fényévnyire, a Fornax csillagképben található NGC1097 galaxis magját körülölelő gázok belső mozgásait.
A 47 millió fényévre fekvő NGC1097
A csapat a chilei Gemini South teleszkóp spektroszkópos technikáját vette igénybe a spirális karokból a galaxis szíve felé áramló anyag méréseihez. A megfigyelések minden eddiginél tovább követték nyomon a nagytömegű fekete lyuk felé közeledő anyagot, láthatóvá téve a galaktikus magtól 10 fényével belüli anyagfelhőket is, míg korábban legfeljebb 100 és 1000 fényév között észleltek gázfelhőket.
Fathi beszámolója szerint munkájuk olyan elméleteket erősített meg, melyeket megfigyelésekkel mindeddig még nem sikerült alátámasztani, valamint bebizonyították, hogy ilyen méreteken is mérhető az anyag áramlási sebessége. A galaxis színképnek modellezése felfedte a gázok közötti dinamikus eltolódást és bemutatta, hogyan húzzák el a spirális karok a galaktikus középponttól ezer fényévre található gázokat a nukleuszhoz 52 km/s sebességgel.
Rajz az NGC1097 közel 4500 fényév átmérőjű belső gyűrűjének szerkezetéről és a központi fekete lyukat körülvevő 2000 CSE széles anyagkorongról
Korábban a Hubble és az ESO VLT már bemutatták a galaxis központi gyűrűjét, a Gemini adatai a gázok áramlási sebesség térképével egészítették ki az adathalmazt. A csapat az áramló mozgást kétdimenziós spektroszkópiával vizsgálta, a nukleusz körül több ezer pontról gyűjtve be a színkép adatokat, ami jól tükrözi a felbontás nagyságát.
Számításaik szerint az óránként 176 000 kilométeres sebességgel haladó anyagnak körülbelül 200 000 évbe telik, mire eljut a galaxis közepén rejtőző nagy tömegű fekete lyukhoz. A tanulmányt egy nemzetközi tudóscsoport készítette Kambiz Fathi, az New York-i Rochester Műszaki Intézet munkatársa vezetésével, aki brazil, olasz és chilei csillagászok közreműködésével megmérte a tőlünk 47 millió fényévnyire, a Fornax csillagképben található NGC1097 galaxis magját körülölelő gázok belső mozgásait.
A 47 millió fényévre fekvő NGC1097
A csapat a chilei Gemini South teleszkóp spektroszkópos technikáját vette igénybe a spirális karokból a galaxis szíve felé áramló anyag méréseihez. A megfigyelések minden eddiginél tovább követték nyomon a nagytömegű fekete lyuk felé közeledő anyagot, láthatóvá téve a galaktikus magtól 10 fényével belüli anyagfelhőket is, míg korábban legfeljebb 100 és 1000 fényév között észleltek gázfelhőket.
Fathi beszámolója szerint munkájuk olyan elméleteket erősített meg, melyeket megfigyelésekkel mindeddig még nem sikerült alátámasztani, valamint bebizonyították, hogy ilyen méreteken is mérhető az anyag áramlási sebessége. A galaxis színképnek modellezése felfedte a gázok közötti dinamikus eltolódást és bemutatta, hogyan húzzák el a spirális karok a galaktikus középponttól ezer fényévre található gázokat a nukleuszhoz 52 km/s sebességgel.
Rajz az NGC1097 közel 4500 fényév átmérőjű belső gyűrűjének szerkezetéről és a központi fekete lyukat körülvevő 2000 CSE széles anyagkorongról
Korábban a Hubble és az ESO VLT már bemutatták a galaxis központi gyűrűjét, a Gemini adatai a gázok áramlási sebesség térképével egészítették ki az adathalmazt. A csapat az áramló mozgást kétdimenziós spektroszkópiával vizsgálta, a nukleusz körül több ezer pontról gyűjtve be a színkép adatokat, ami jól tükrözi a felbontás nagyságát.