Hunter
A fekete lyukak adják a valaha észlelt legmélyebb hangot
A nagy fekete lyukak basszusban énekelnek. Egy bizonyos monstrum feltehetőleg évmilliárdok óta B-n zümmög.
"A hang erőssége összehasonlítható az emberi beszéddel" - mondta Andrew Fabian, az angliai Cambridge-ben működő Csillagászati Intézet munkatársa, a tanulmány vezetője. Azonban a hang magassága közel 57 oktávval a középső C alatt van, egy átlagos zongora mindössze 7 oktávot tartalmaz. Ez messze, messze az emberi hallásküszöb alatt helyezkedik el, és úgy vélik ez az univerzum valaha észlelt legmélyebb hangja. A hanghullámok a Perszeusz klaszterből, egy 250 millió fényévnyire levő hatalmas galaxishalmazból áradnak.
Fabian és munkatársai a NASA Chandra röntgensugarú obszervatóriumát vették igénybe a klaszter szívéből kiáramló röntgensugarak megvizsgálásához. A kutatók feltevése szerint egy nagy tömegű, napunknál 2,5 milliárdszor nagyobb fekete lyuk helyezkedik el a Perszeusz közepén, amit a középpont körül észlelhető folyamatok támasztanak alá. Mivel a fekete lyukak erőteljes gravitációs vonzásuk miatt közvetlenül nem figyelhetők meg, így a kutatók a peremvidéken kialakuló tevékenységekre összpontosítottak, ahol az óriás beszippantja az anyagot. A csillagászok 2002-ben elvégzett megfigyelései koncentrikus fodrozódásokat mutattak ki a klasztert kitöltő gázban.
"Hatalmas arányokról beszélünk" - magyarázta Fabian. "A fodrozódások mérete 30.000 fényév." Fabian elmondása szerint a fodrozódásokat a kozmikus gáz ütemes kipréselése és hevítése okozza, amit a klaszterben összezsúfolódott galaxisok által létrehozott erős gravitációs nyomás idéz elő. Amikor a fekete lyuk anyagot húz magához egyben anyagsugarakat is lövell ki, és ezek az erőteljes sugarak adják azt a nyomást, ami hanghullámokat képez. A hang zenei hangjegyét a fodrozódások egymástól való távolságából és a hang terjedési sebességéből számították ki a kutatók. Fabian szerint az éneklő fekete lyukak elmélete más galaxisokra is levetíthető, azonban nem feltétlenül érvényes a Tejútrendszerre.
A Chandra megvizsgálta a galaxisunk középpontja által kibocsátott röntgensugarakat, melyből a csillagászok arra következtetnek, hogy ott is egy fekete lyuk rejtőzik, mivel azonban egy fiatal izgága galaxisról van szó, melynek szívében rengeteg folyamat zajlik, ezek belezavarhatnak abba a hangba, amit ez a fekete lyuk esetleg énekel.
"A hang erőssége összehasonlítható az emberi beszéddel" - mondta Andrew Fabian, az angliai Cambridge-ben működő Csillagászati Intézet munkatársa, a tanulmány vezetője. Azonban a hang magassága közel 57 oktávval a középső C alatt van, egy átlagos zongora mindössze 7 oktávot tartalmaz. Ez messze, messze az emberi hallásküszöb alatt helyezkedik el, és úgy vélik ez az univerzum valaha észlelt legmélyebb hangja. A hanghullámok a Perszeusz klaszterből, egy 250 millió fényévnyire levő hatalmas galaxishalmazból áradnak.
Fabian és munkatársai a NASA Chandra röntgensugarú obszervatóriumát vették igénybe a klaszter szívéből kiáramló röntgensugarak megvizsgálásához. A kutatók feltevése szerint egy nagy tömegű, napunknál 2,5 milliárdszor nagyobb fekete lyuk helyezkedik el a Perszeusz közepén, amit a középpont körül észlelhető folyamatok támasztanak alá. Mivel a fekete lyukak erőteljes gravitációs vonzásuk miatt közvetlenül nem figyelhetők meg, így a kutatók a peremvidéken kialakuló tevékenységekre összpontosítottak, ahol az óriás beszippantja az anyagot. A csillagászok 2002-ben elvégzett megfigyelései koncentrikus fodrozódásokat mutattak ki a klasztert kitöltő gázban.
"Hatalmas arányokról beszélünk" - magyarázta Fabian. "A fodrozódások mérete 30.000 fényév." Fabian elmondása szerint a fodrozódásokat a kozmikus gáz ütemes kipréselése és hevítése okozza, amit a klaszterben összezsúfolódott galaxisok által létrehozott erős gravitációs nyomás idéz elő. Amikor a fekete lyuk anyagot húz magához egyben anyagsugarakat is lövell ki, és ezek az erőteljes sugarak adják azt a nyomást, ami hanghullámokat képez. A hang zenei hangjegyét a fodrozódások egymástól való távolságából és a hang terjedési sebességéből számították ki a kutatók. Fabian szerint az éneklő fekete lyukak elmélete más galaxisokra is levetíthető, azonban nem feltétlenül érvényes a Tejútrendszerre.
A Chandra megvizsgálta a galaxisunk középpontja által kibocsátott röntgensugarakat, melyből a csillagászok arra következtetnek, hogy ott is egy fekete lyuk rejtőzik, mivel azonban egy fiatal izgága galaxisról van szó, melynek szívében rengeteg folyamat zajlik, ezek belezavarhatnak abba a hangba, amit ez a fekete lyuk esetleg énekel.
