Hunter
Óceáni leszállást tervez az ESA a Titánon
A Titán, a Szaturnusz legnagyobb holdja rejtélyes hely, sűrű légköre szerves összetevőkben gazdag. Egyes összetevők az élet jelei lennének a mi bolygónkon, de hogyan alakulnak ki a Titánon? Segíthetnek felfedni az élet kialakulásának folyamatát a Földön?
Az ESA Huygens szondája 2005-ben éri el a Titánt, ekkor végre választ kaphatunk a kérdésekre, addig azonban a földi teleszkópokkal kell meghatározni a tudósoknak hol, és hogyan szálljon le a szonda. Az első részletes felvételeket a NASA Voyager 1 űrszondája készítette a holdról 1980-ban. Ezek csupán egy láthatóan homogén, ám zavaros, narancsszínű atmoszférát tártak a kíváncsi szemek elé. A légkör annyira sűrű, hogy a felszín nem is látható, mindazonáltal más adatok igen érdekes dolgokat tártak fel. A Földhöz hasonlóan a Titán légköre is főként nitrogén, de találhatunk ott metánt és számos más szerves összetevőt, melyek akkor jönnek létre, amikor a napfény megsemmisíti a metánt. Ha a napfény folytonosan pusztítja a metánt, hogyan kerül a metán az atmoszférába? A Földön ma az élet az, ami folyamatosan frissíti a metán készletet, számos szervezet anyagcseréjének melléktermékeként. Vajon ez azt jelenti, hogy a Titánon is van élet?
Az biztos, hogy a hold nem egy barátságos környezet az élet számára. Túlságosan hideg a folyékony víz létezéséhez, ezáltal minden olyan ismert életformának, ami nem nélkülözheti a vizet. A Titán felszíni hőmérséklete -180 Celsius fok. Egy új elmélet szerint, réges-rég például egy meteorit becsapódás elegendő hőt biztosíthatott, hogy néhány száz vagy akár ezer évre is folyékonnyá tegye a vizet, ennek ellenére igen valószínűtlen, hogy a Titánon ma is legyen élet. Jean-Pierre Lebreton, a Huygens projekt tudósa nem tudja mire vélni a Titán légkörében található metán mennyiséget. Talán metán óceánok vannak a felszínen vagy a felszín alatt?
Montázs a Szaturnusz rendszeréről
"Egyre több csillagász fordítja figyelmét e bámulatos hideg világ felé. Megfigyeléseik nagy segítséget jelentenek számunkra" - hangsúlyozta Lebreton. A Keck Obszervatórium metántartalmú felhőket fedezett fel a Titán déli sarkvidéke közelében. Lehetséges, hogy a Titánnak van megfelelője a mi időjárási ciklusunkra?
"Jelentős felfedezés. Ez azt jelenti, hogy a hold atmoszférája sokkal dinamikusabb, mint azt feltételeztük" - tette hozzá. A NASA Cassini űrhajója tisztán fogja látni ezeket a felhőket, pontos megfigyeléseket végezve a Huygens szonda érkezése és leszállása alatt is.
Az évek során a tudósok elképzelése szinte teljesen átalakult a Titán felszínét illetően. A kilencvenes évek közepén a Hubble egy olyan területet vett észre a Titánon, ami sokkal fényesebbnek tűnt, mint a többi. A legutóbbi megfigyelések még pontosabban mutatják be ezt a jellemvonást. Mik lehetnek ezek a fényes és sötét foltok? Lebreton azon tűnődik, hogy a "fényes terület egy kontinens lehet, míg a többi óceán". Egyelőre nem lehet semmi biztosat állítani, azonban egész biztos, hogy sok meglepetés várja a leszállóegységet.
Hol fog leszállni a Huygens? A világos folton vagy a sötéten? "A fényes felülethez közel, de nem pont rajta fog landolni" - válaszolt Lebreton. "Elképzelhető, hogy óceánon landolunk, ami az első óceáni leszállás lenne a Földön kívül."
Az óceáni leszállás valószínűleg értékesebb adatokkal látná el a Huygenst. Még ha csak pár percig bírná is, mielőtt elsüllyedne, legalább egyenes helyzetben állna, ami nélkülözhetetlen az adatok visszasugárzásához a Cassini felé. Ezen felül a Huygens műszerei jobban fel vannak készítve folyadékok elemzésére. Ha szilárd talajon landol, akkor nagyobb az esély, hogy rossz irányba fordul, ami megnehezíti a kommunikációt a Cassinival. Ilyen a sorsa egy ESA szondának, rendkívüli távolság megtétele egy olyan objektumra melyről alig tudunk valami, hogy rendkívül gyors méréseket végezzen egy általunk rendkívül jól ismert anyagról. A világűr kockázatos hely, ahol minden a szélsőségekről szól.
Az ESA Huygens szondája 2005-ben éri el a Titánt, ekkor végre választ kaphatunk a kérdésekre, addig azonban a földi teleszkópokkal kell meghatározni a tudósoknak hol, és hogyan szálljon le a szonda. Az első részletes felvételeket a NASA Voyager 1 űrszondája készítette a holdról 1980-ban. Ezek csupán egy láthatóan homogén, ám zavaros, narancsszínű atmoszférát tártak a kíváncsi szemek elé. A légkör annyira sűrű, hogy a felszín nem is látható, mindazonáltal más adatok igen érdekes dolgokat tártak fel. A Földhöz hasonlóan a Titán légköre is főként nitrogén, de találhatunk ott metánt és számos más szerves összetevőt, melyek akkor jönnek létre, amikor a napfény megsemmisíti a metánt. Ha a napfény folytonosan pusztítja a metánt, hogyan kerül a metán az atmoszférába? A Földön ma az élet az, ami folyamatosan frissíti a metán készletet, számos szervezet anyagcseréjének melléktermékeként. Vajon ez azt jelenti, hogy a Titánon is van élet?
Az biztos, hogy a hold nem egy barátságos környezet az élet számára. Túlságosan hideg a folyékony víz létezéséhez, ezáltal minden olyan ismert életformának, ami nem nélkülözheti a vizet. A Titán felszíni hőmérséklete -180 Celsius fok. Egy új elmélet szerint, réges-rég például egy meteorit becsapódás elegendő hőt biztosíthatott, hogy néhány száz vagy akár ezer évre is folyékonnyá tegye a vizet, ennek ellenére igen valószínűtlen, hogy a Titánon ma is legyen élet. Jean-Pierre Lebreton, a Huygens projekt tudósa nem tudja mire vélni a Titán légkörében található metán mennyiséget. Talán metán óceánok vannak a felszínen vagy a felszín alatt?
Montázs a Szaturnusz rendszeréről
"Egyre több csillagász fordítja figyelmét e bámulatos hideg világ felé. Megfigyeléseik nagy segítséget jelentenek számunkra" - hangsúlyozta Lebreton. A Keck Obszervatórium metántartalmú felhőket fedezett fel a Titán déli sarkvidéke közelében. Lehetséges, hogy a Titánnak van megfelelője a mi időjárási ciklusunkra?
"Jelentős felfedezés. Ez azt jelenti, hogy a hold atmoszférája sokkal dinamikusabb, mint azt feltételeztük" - tette hozzá. A NASA Cassini űrhajója tisztán fogja látni ezeket a felhőket, pontos megfigyeléseket végezve a Huygens szonda érkezése és leszállása alatt is.
Az évek során a tudósok elképzelése szinte teljesen átalakult a Titán felszínét illetően. A kilencvenes évek közepén a Hubble egy olyan területet vett észre a Titánon, ami sokkal fényesebbnek tűnt, mint a többi. A legutóbbi megfigyelések még pontosabban mutatják be ezt a jellemvonást. Mik lehetnek ezek a fényes és sötét foltok? Lebreton azon tűnődik, hogy a "fényes terület egy kontinens lehet, míg a többi óceán". Egyelőre nem lehet semmi biztosat állítani, azonban egész biztos, hogy sok meglepetés várja a leszállóegységet.
Hol fog leszállni a Huygens? A világos folton vagy a sötéten? "A fényes felülethez közel, de nem pont rajta fog landolni" - válaszolt Lebreton. "Elképzelhető, hogy óceánon landolunk, ami az első óceáni leszállás lenne a Földön kívül."
Az óceáni leszállás valószínűleg értékesebb adatokkal látná el a Huygenst. Még ha csak pár percig bírná is, mielőtt elsüllyedne, legalább egyenes helyzetben állna, ami nélkülözhetetlen az adatok visszasugárzásához a Cassini felé. Ezen felül a Huygens műszerei jobban fel vannak készítve folyadékok elemzésére. Ha szilárd talajon landol, akkor nagyobb az esély, hogy rossz irányba fordul, ami megnehezíti a kommunikációt a Cassinival. Ilyen a sorsa egy ESA szondának, rendkívüli távolság megtétele egy olyan objektumra melyről alig tudunk valami, hogy rendkívül gyors méréseket végezzen egy általunk rendkívül jól ismert anyagról. A világűr kockázatos hely, ahol minden a szélsőségekről szól.