SG.hu·

Valószínűtlen univerzumban élünk

Csillagászok példátlan felfedezések sorát jelentették be a korai kozmoszról, beleértve a világegyetem korának határozott megállapítását és az első csillagok születési időpontjának meghatározását.

A felfedezéseket, melyek egy komplex térképen, az univerzum gyerekkori képén alapulnak, egy NASA sajtókonferencián részletezték. Ezek az adatok szolgáltatják a mai napig a legerősebb támogatást az ősrobbanás elmélethez, az univerzum kialakulásához és ahhoz az elképzeléshez, miszerint az első másodpercekben a hipertágulás uralkodott. Az eredmények még a csillagok kialakulása előtti sugárzási mérésekből származnak.

A pillanatfelvétel az univerzum az ősrobbanás után 380.000 évvel uralkodó állapotát mutatja be, amikor az egyetlen elektromágneses sugárzás a mikrohullámú volt. Ennek az úgy nevezett mikrohullámú kozmikus háttérsugárzásnak (MKH) a tanulmányozását a NASA űrben keringő Microwave Anisotropy Probe (MAP) obszervatóriuma végezte el. Az adatokat egy valamivel modernebb, még nem látott korszakra vetítették le, ami felfedte, hogy az univerzum eléggé lehűlt, hogy az anyag összesűrűsödjön és létrehozza az első csillagokat 200 millió évvel az ősrobbanás után.

"Ez meglepően korai" - mondta Charles L. Benett, a MAP vezető kutatója. "Az új adatok szerint az univerzum 13,7 milliárd éves."

Ezt az értéket számtalanszor megbecsülték, de gyakran igen nagy hibahatárral. Ami a legfontosabb, az összes adat összhangban van azokkal, melyeket az univerzum közel eső részeiből gyűjtöttek. Benett és mások is állítják, az új eredmények alapként szolgálnak a modern kozmológiai elméletek számára és támogatják a legszélesebb körben elfogadott nézeteket.


Az univerzumról alkotott kép változása az idők folyamán

Az egyik legnagyobb eredménynek tűnik az első, megfigyelésből adódó bizonyíték arra, hogy az univerzum az első másodpercekben elképesztően gyors "inflációs tágulást" (felfúvódást) hajtott végre, így a számos modellből egyeseket elutasíthatnak. Andrei Linde, a Stanford Egyetem kutatója egyike azoknak, akinek a modellje helytállónak tűnik. "Nem gondoltam volna, hogy még az én életemben beigazolódik" - mondta Linde. A MKH az ősrobbanás után körülbelül 380.000 évvel szabadult el, amikor az univerzum eléggé kitágult ahhoz, hogy lehűljön és atomok formálódjanak. Ekkor egy sűrű és áthatolhatatlan felhő űrült ki.

A sugárzás megőrzött egy nyomot ennek a korszaknak a végéről és némi útmutatást az előtte történtekről, nagyjából úgy, mint ahogy egy felhő külső mintázata elárulja a belső tartalmát. A mikrohullámú sugárzás azóta szétterjedt és lehűlt betöltve a világegyetemet. A MKH-t véletlenül fedezték fel 1965-ben, amikor a Bell Labs kutatói háttérzajt észleltek egy rádióvevő tesztelésekor.


Térkép az univerzumról. Az ovális forma az egész ég befogása miatt van; ilyen formában lehet ábrázolni a Földet is

Ezek a 2001. július 30-án fellőtt MAP űrhajó első felfedezései. A MKH hőmérséklete 2,7251 és 2,7249 Kelvin között mozog. Ezek a parányi változások tükrözik vissza az univerzum legkorábbi rögeit és ütődéseit, a galaxisok és csillagok csíráit, ami közel 380.000 évvel az ősrobbanás után alakultak ki. A tudósoknak nincsenek megfigyeléseik az ezután történtekről, de elképzelésük szerint hosszú szálakon anyagcsoportok kapcsolódtak össze, mint egy pókháló. A szálak mentén hidrogén csomók alakultak ki, mint harmatcseppek a pókhálón. Minden csepp tömeggel, gravitációval és véletlenszerű sebességgel rendelkezett, melyek végül a csomópontok felé vonzódtak, ahol az anyag összegyűlt, hogy kialakítsa az első galaxisokat.

Az új felfedezéseket a MAP adatainak több milliószori számítógépes feldolgozása eredményezte, ami a fiatal kozmosz elvi összetételével és geometriájával hasonlította össze az űrhajó megfigyeléseit. Meglepetésre minden egyezni látszik. John Bachall, a projekttől független tudós így összegzett: "Egy valószínűtlen őrült univerzumban élünk, aminek azonban most már ismerjük a jellemvonásait."

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© MARS36962003. 03. 05.. 19:06||#54

Asimov a sci-fi Beethoven-je!

© MARS36962003. 03. 05.. 19:00||#53
Igazad van. Most hogy írtad, rémlik, hogy van valamiféle magyarázat a háttérsugárzásra statikus világmodell esetén is.

OFF: Nem tudod, hol lehet beszerezni a "Relativitáselmélet és kozmológia" címû könyvet? valaki kölcsönkérte és nem kaptam vissza. Szerintem a maga nemében zseniális. Ez volt az elsõ tudományos könyvélményem, ami meghatározta az érdeklõdésemet.

ON: A felvetésem az "elsõ fél másodpercrõl" csupán annak az elméletnek szól, amelyet ma elfogadunk és "Nagy Bumm" névvel illetünk. A fõiskolán valahogy úgy magyarázta el az oktatónk, hogy:
"Tételezzük fel, hogy létezett egy szupersûrû és szuperforró atom. Ha ennek az atomnak a másodperc milliomod része alatt bekövetkezõ robbanását nyomon követjük és várunk tizenakárhány milliárd évet, a mai állapotot kapjuk".

Ezt akárhogy csûrjük-csavarjuk így van. Minden könyv, amit eddig a témával kapcsolatban elolvastam, errõl szól. Feltételezve egy kezdeti állapotot le lehet vezetni a mai értékeket. Igen ám, de ezzel az erõvel Istentõl is levezethetjük, ha hisszük a kezdeti állapotot.

Tényleg nem kötekedni akarok és nem is csorbítani a véleményed értékét, hiszen láthatóan komolyan beleástad Te is a témába magad! Egyszerüen kétkedõ típus vagyok. A statikus világmodellel pedig messze nem foglalkozott a tudóstársadalom annyit, mint a sokkal érdekfeszítõbb Nagy Bummal, tehát elképzelhetõ valamiféle eddig fel nem vetett megoldás a gravitációra.
© observer2003. 02. 28.. 21:47||#50
Asimov ahogy öregedett, úgy lett egyre tökéletesebb. Az Alapítvány folytatásai nem csillagok háborúja! Fel kell nõni hozzá. Nem kell mindent 14 évesen elovasni, ráérsz.
Hasonló, mint a Dûne, és a Végjáték folytatásai.
© MARS36962003. 02. 28.. 19:25||#49
A Nagy Bumm gravitációra utaló magyarázata is legalább olyan nyakatekert és annyi benne a "ha", hogy magyarázatként akár azt is elfogadhatnánk, hogy csak.

A Statikus világmodell elmélet hibája, hogy nem ad magyarázatot a mikrohullámú háttérzajra. Ennek megmagyarázására ötlöttem ki a "kommunikációs-interferencia" elméletét. (lásd #12 link)

Egyébként teljesen érthetetlen számomra, miként lett népszerû a fizikusok körében egy olyan elmélet, amely egy tizenötmilliárd évvel ezelõtti fél másodperces idõintervallumba süríti bele a Teremtõdés lényegét. Ugyanígy nem tudok mit kezdeni a "szupersûrû" és "szuperforró" fogalmakkal sem egy nulla sûrûségû térben. Szerintem nyakatekert és szofikus egy olyan elméletet erõltetni, amely fikcióra épülõ kezdõkörülményekbõl indul ki. (Innentõl kezdve akkor már szimpatikusabb, hogy egy transzcendentális lény teremtett mindent... és már el is jutottunk az istenhithez).

Van még egy érdekes elmélet, amit kedvenc fizikusom dolgozott ki a kutattótársával:

Link itt!

© moran2003. 02. 24.. 07:44||#37
Imre! A gömbi hasonlatod kicsit sántít, mert pl. ha jól tudom Gauss óta tudjuk, hogy ha egy gömb (vagy tetszõleges görbült) felületén élnénk, akkor a felület lokális tulajdonságai alapján következtethetünk a teljes felület alakjára.
Egyébként van egy regény, ami pont ezzel foglalkozik:
Abbot: Síkföld...

Egyébként szerintem is veszélyes lenne, ha belenyugodnánk, hogy bizonyos dolgokat nem tudhatunk meg.
Az általam ismert, összes eddig kidolgozott elmélet csak közelítõ jellegû. Éppen az minõsíti õket, hogy mennyire pontosak és milyen megkötésekkel alkalmazhatók.
Gondoljunk a Newtoni-fizikára! Ha nem túl nagyok a tömegek, a sebességek, a távolságok akkor azért elég jó eredményeket produkál😊.
© Cat2003. 02. 24.. 02:52||#36
a másik meg az, hogy az ember annyiban különbözik a mélytengeri élõlénytõl hogy IGENIS gyártana arról fikciókat hogy létezik a szivárvány, és fel akarna jönni a felszínre 😉
© Cat2003. 02. 24.. 02:50||#35
ezt a scifi irok ugyhivják hogy emberközpontu gondolkodás, sok elszakadási kisérlet volt tõle, és szerintem jópár sikeres, gondoljunk csak a most moziban futó Solaris regényre, vagy Lem másik kreálmánya, a "Legyõzhetetlen" - ebben egy urhajó kivizsgálja egy másik katasztrófáját, és arra jutnak hogy a bolygón gépi rovarintelligencia jött létre, hosszu, meg igy lehet hülyeségnek hangzik, de érdekes regény

persze ezek csak példák, de én hiszek abban hogy az ember számára nincs elképzelhetetlen dolog, és ebbõl következõleg felfoghatatlan sem
minden csak idõ kérdése; megfelelõ idõt hagyva el tudnánk fogadni bármilyen intelligencia, lény, szerves anyag vagy akármi létezését, hiszen gyerekeink már ugy tekintenének az addig merõben uj dologra, mint "természetes", és már nem az foglalja le a gondolataikat hogy felfogják, hanem hogy mi van utána, és mi van még
© TheZsenyka2003. 02. 23.. 17:05||#34
"ha tenyleg mindenki igy gondolkozna, meg mindig madagaszkar szigeten ugralnank a fakrol a vizbe, makognank, es nem valoszinu, hogy adsl neten nyomulnank ezerrel..."

Gondolod, hogy helyesebb képünk van a világegyetemrõl mint ha makogva üldögélnénk a fákon? 😄

Minden példa sántít a világegyetem szerkezetével kapcsolatban, de azért megemlítem a sajátomat is, mert elfér.

Gondoljunk egy mélytengeri élõlényre, ami nyolc- tízezer méter mélyen él. Az élõlényünk soha nem fog tudomást szerezni arról, hogy az árapály jelenséget a Hold okozza. Valójában érdektelen is a számára maga a tudás ami ezzel kapcsolatos, mert nem lenne képes befolyásolni az árapály jelenséget.

Hírtelen riposztként fel lehet hozni, hogy "persze persze, de az ember be tud hatolni azokra a területekre, ahol a mélytengeri élõlény él, szóval mit akar az arcom?" Ez hibás megközelítés lenne. Csupán arról van szó, hogy az ember lehetõségei kevésbé korlátozottak mint a mélytengeri élõlényé.

Mi a célja a világegyetem-kutatásnak? Csupán a megismerés?

Mintha a mélytengeri élõlény elméleteket gyártana, hogy létezhet olyan jelenség, amit mi szivárványnak nevezünk. Bár sohasem láthatja a szivárványt, Õ mégis kitart amellett hogy létezhet ilyen jelenség. Esetleg be is bizonyítja (fikció). Mire megy vele?

A helyzet az, hogy sohasem fog ilyen elméleteket gyártani.

Egy darázs sohasem fog pályagörbéket számolni.

Az ember sohasem fogja megérteni az általa világegyetemnek nevezett, Õt körülvevõ tér mûködési elvét.

Az ember saját elméje rabja. Remélem, hogy a példa megvilágította az alapvetõ problémát.
© Bonewerkz2003. 02. 23.. 15:51||#27
naja...
erdekes, hogy a fizikusok nem latjak a fatol az erdot... az egyik fizikus kideritette, hogy az univerzum gorbult terbol all
a masik kideritette, hogy gorbult terben, (pl gravitacios terben) a feny voroseltolodast szenved. na es mi van akkor, ha a kettot osszehozzuk, es az univerzum nem is tagul, hanem csak siman a gorbult ter miatt van voroseltolodas?
Csuddri:
ha tenyleg mindenki igy gondolkozna, meg mindig madagaszkar szigeten ugralnank a fakrol a vizbe, makognank, es nem valoszinu, hogy adsl neten nyomulnank ezerrel...
© Csudri2003. 02. 23.. 08:58||#20
Csak tudnám, hogy miért foglalkoznak azzal, hogy mi volt 13 milliárd évvel ezelelõtt?! Dollármilliókért fellõnek egy kurva szondát és utánna évekig elemzik azt a töménytelent szart amit az visszaküld. Kit érdekel, hogy alakult ki az univerzum? Ma még úgysem rendelkezünk olyan technikával, amivel tutira meg tudjuk mondani, hogy mi történt. Inkább azzal foglalkoznának (ha már ennyire nem tudnak mit csinálni a pénzükkel, hiszen ilyen baromságokat finanszíroznak), hogy egy sokkal biztonságosabb ûrsiklót tervezzenek, vagy kezdjenek el azon agyalni, hogy hogyan lehetne terraformálni a Marsot (sajnos ezt én már nem élem meg) stb.....