Hunter
Létrejött az első műholdak közötti lézeres kapcsolat
Először sikerült nagy távolságú lézeres kommunikációt teremteni két földkörüli pályán keringő műhold között. A technika segítségével az alacsony pályán haladó, gyorsan mozgó műholdak a föld felé sugárzott információi szinte azonnal célba juthatnak a sokkal magasabb pályán keringő állandósított pozíciójú műholdakon át.
A kísérletben használt lézer másodpercenként 5 megabit adatot szállított, ami inkább csak álló képek átjátszására elegendő. A legújabb rendszerek, melyek még fejlesztés alatt állnak ennél sokkal nagyobb teljesítményre képesek, használhatóak kommunikációra vagy videofelvételek továbbítására is.
"A kereskedelmi műholdak következő generációja használja majd ezt a kapcsolatot" - mondta Gotthard Oppenhauser, az ESA Artemis műhold projektjének vezetője. "Ehhez új generációs lézerre is szükségünk van. Méretben az eddigiek negyedére, míg adatátvitelben másodpercenként 5 gigabitre lehet számítani."
A lézeres kapcsolatot az ESA Artemis műholdja és egy francia megfigyelő szonda, a SPOT 4 hozták létre, az utóbbi közvetítette ily módon a Földről készült felvételeit. Négyszer teremtettek összeköttetést a két eszköz között négytől húsz perces időtartamig.
Az Egyesül Államoknak is voltak hasonló törekvései katonai vonalon a kilencvenes évek végén, ám a tervezet jelenlegi állapota elég homályos. Mindamellett az amerikai terv 2500 kilométeres távolságon belüli kapcsolatteremtést célozta, ami jóval kevesebb, mint ami az alacsonyan és a magasan keringő műholdak közötti kommunikációhoz szükséges.
A SPOT 4-hez hasonló megfigyelő műholdakról való adatátvitel jelenleg órákat vehet igénybe. Addig kell tárolniuk az információt, amíg újra a földi bázisa látószögébe kerül, majd rádiójelekkel megkezdi a sugárzást. Az új technika számos műholdas kapcsolat sebességét és minőséget javítja majd, tette hozzá Oppenhauser.
A lézerek sokkal kompaktabbak, biztonságosabbak, és kevesebb energiára van szükségük, mint a rádióadóknak és vevőknek. Működésükhöz azonban hihetetlen precízió kell. Az Artemis egy rögzített földkörüli pályán kering, a Földtől 31000 kilométerre, míg a SPOT 4 mindössze 832 kilométeres magasságban halad, ám annál nagyobb tempóval, másodpercenként 7000 méteres sebességgel. A lézer összeköttetés kettejük között mindössze néhány méter széles. A pontos kapcsolat létesítéséhez az Artemis 300 kilométeres területet tapogatott le egy átfogó, 30 kilométer széles felderítő lézerrel, hogy bemérje a SPOT 4-et. Ezután a sugarat a legfinomabb szélességéig szűkítették, mely nagy mennyiségű adat gyors átvitelét tette lehetővé. A műholdak az ESA és a francia űrhivatal, a CNES közös fejlesztését, a SILEX névre hallgató kísérleti rendszert használtak.
A kísérletben használt lézer másodpercenként 5 megabit adatot szállított, ami inkább csak álló képek átjátszására elegendő. A legújabb rendszerek, melyek még fejlesztés alatt állnak ennél sokkal nagyobb teljesítményre képesek, használhatóak kommunikációra vagy videofelvételek továbbítására is.
"A kereskedelmi műholdak következő generációja használja majd ezt a kapcsolatot" - mondta Gotthard Oppenhauser, az ESA Artemis műhold projektjének vezetője. "Ehhez új generációs lézerre is szükségünk van. Méretben az eddigiek negyedére, míg adatátvitelben másodpercenként 5 gigabitre lehet számítani."
A lézeres kapcsolatot az ESA Artemis műholdja és egy francia megfigyelő szonda, a SPOT 4 hozták létre, az utóbbi közvetítette ily módon a Földről készült felvételeit. Négyszer teremtettek összeköttetést a két eszköz között négytől húsz perces időtartamig.
Az Egyesül Államoknak is voltak hasonló törekvései katonai vonalon a kilencvenes évek végén, ám a tervezet jelenlegi állapota elég homályos. Mindamellett az amerikai terv 2500 kilométeres távolságon belüli kapcsolatteremtést célozta, ami jóval kevesebb, mint ami az alacsonyan és a magasan keringő műholdak közötti kommunikációhoz szükséges.
A SPOT 4-hez hasonló megfigyelő műholdakról való adatátvitel jelenleg órákat vehet igénybe. Addig kell tárolniuk az információt, amíg újra a földi bázisa látószögébe kerül, majd rádiójelekkel megkezdi a sugárzást. Az új technika számos műholdas kapcsolat sebességét és minőséget javítja majd, tette hozzá Oppenhauser.
A lézerek sokkal kompaktabbak, biztonságosabbak, és kevesebb energiára van szükségük, mint a rádióadóknak és vevőknek. Működésükhöz azonban hihetetlen precízió kell. Az Artemis egy rögzített földkörüli pályán kering, a Földtől 31000 kilométerre, míg a SPOT 4 mindössze 832 kilométeres magasságban halad, ám annál nagyobb tempóval, másodpercenként 7000 méteres sebességgel. A lézer összeköttetés kettejük között mindössze néhány méter széles. A pontos kapcsolat létesítéséhez az Artemis 300 kilométeres területet tapogatott le egy átfogó, 30 kilométer széles felderítő lézerrel, hogy bemérje a SPOT 4-et. Ezután a sugarat a legfinomabb szélességéig szűkítették, mely nagy mennyiségű adat gyors átvitelét tette lehetővé. A műholdak az ESA és a francia űrhivatal, a CNES közös fejlesztését, a SILEX névre hallgató kísérleti rendszert használtak.