Hunter
Bulldózereket a Marsra
Egy nap kisméretű bulldózerek markolhatják és rakodhatják a Mars porát. A markoló-szállító bulldózer holdjáró prototípusát a NASA mérnökei fejlesztették ki. Napjaink bulldózereivel és teherkocsijaival ellentétben, melyek több ezer kilót nyomnak, ezek a holdjárók könnyűsúlyúak, intelligensek és képesek felügyelet nélkül elvégezni az adott munkát, ezzel együtt ugyanazokkal az adottságokkal rendelkeznek - méretük függvényében - mint nehézsúlyú kollégáik.
A robotok mérnökeinek elképzelése szerint a holdjárók kifejlesztése segítheti a jövő expedícióit, melyek élet után kutatnak vagy azokat, amik az emberi jelenlét feltételeit szeretnék megteremteni.
"Ha vizet találnánk a Marson, legyen az forró vizű forrás, jégréteg vagy talajvíztároló, akkor a holdjárók hálózatban végezhetnének tudományos vizsgálatokat részletesen feltárva a lelőhelyet, úgy ahogy az emberek szokták a régészeti ásatásokon" - mondta Brian Wilcox, a NASA Jet Propulsion Laboratory Robot Jármű Csoportjának felügyelője. Az ehhez hasonló holdjárók nagy szerepet játszhatnak egy megfigyelőpont létesítésében, ami esetleges emberi tartózkodásra is alkalmas lehetne. "Véleményünk szerint nagyobb területet lehetne feltárni, ha a munkát több kisebb jármű között osztanánk el. A kisebb napenergiával működő gépeknek nagyobb a súly-energia elosztásuk, mint nagyobb társaiké, együtt pedig képesek lennének elvégezni ugyanazt a feladatot, mint egy nagy jármű" - tette hozzá Wilcox.
A 3,6 kilogramm súlyú bulldózer holdjárók karjai kis kanalakban végződnek, amivel kiáshatják és beemelhetik a talajt a tetejükön lévő konténerbe. Karjaikkal képesek talpra állítani magukat, ha valami kibillenti egyensúlyukból. Csoportokban dolgozva virtuális kommunikációs hálózatot hoznak létre a központi irányító toronnyal, ami sztereó kamerákkal felszerelve 360 fokos nézetet biztosít a területről. A torony gyűjti össze és irányítja a napenergiát a bulldózerekhez, ha azok túl mélyre merészkedtek. Ugyanazt a processzort és szoftvert használják, mint az a nanoholdjáró, ami eredetileg egy japán aszteroida expedícióban vett volna részt. Jelenleg négy működő prototípus van, a mérnökök most azon munkálkodnak, hogy meghatározzák a robotok optimális méretét az ásáshoz.
"Amikor az emberek hallanak a munkánkról, azt hiszik csupán egy sci-fi történet" - mondta Wayne Schober, a JPL robot rendszereinek irányítója. "Már a nyolcvanas évek közepétől olyan fejlett terveken dolgoztunk, mely a jelenlegi robotokat eredményezte az ISS-en, vagy a Mars Pathfinder és a többi Marsra szánt kutató robot. Nem játékszereket gyártunk."
A kutatók már olyan légi, felszíni és felszín alatti járműveken is dolgoznak, melyek a Mars, a Vénusz, a Jupiter holdja az Európa és a Szaturnusz legnagyobb holdja a Titán felderítésében vesznek majd részt. Ide tartozik a régebben már megemlített "űrgolyó", ami a szelek segítségével szinte bármely tereptárgyat maga mögött tudja hagyni.
A robotok mérnökeinek elképzelése szerint a holdjárók kifejlesztése segítheti a jövő expedícióit, melyek élet után kutatnak vagy azokat, amik az emberi jelenlét feltételeit szeretnék megteremteni.
"Ha vizet találnánk a Marson, legyen az forró vizű forrás, jégréteg vagy talajvíztároló, akkor a holdjárók hálózatban végezhetnének tudományos vizsgálatokat részletesen feltárva a lelőhelyet, úgy ahogy az emberek szokták a régészeti ásatásokon" - mondta Brian Wilcox, a NASA Jet Propulsion Laboratory Robot Jármű Csoportjának felügyelője. Az ehhez hasonló holdjárók nagy szerepet játszhatnak egy megfigyelőpont létesítésében, ami esetleges emberi tartózkodásra is alkalmas lehetne. "Véleményünk szerint nagyobb területet lehetne feltárni, ha a munkát több kisebb jármű között osztanánk el. A kisebb napenergiával működő gépeknek nagyobb a súly-energia elosztásuk, mint nagyobb társaiké, együtt pedig képesek lennének elvégezni ugyanazt a feladatot, mint egy nagy jármű" - tette hozzá Wilcox.
A 3,6 kilogramm súlyú bulldózer holdjárók karjai kis kanalakban végződnek, amivel kiáshatják és beemelhetik a talajt a tetejükön lévő konténerbe. Karjaikkal képesek talpra állítani magukat, ha valami kibillenti egyensúlyukból. Csoportokban dolgozva virtuális kommunikációs hálózatot hoznak létre a központi irányító toronnyal, ami sztereó kamerákkal felszerelve 360 fokos nézetet biztosít a területről. A torony gyűjti össze és irányítja a napenergiát a bulldózerekhez, ha azok túl mélyre merészkedtek. Ugyanazt a processzort és szoftvert használják, mint az a nanoholdjáró, ami eredetileg egy japán aszteroida expedícióban vett volna részt. Jelenleg négy működő prototípus van, a mérnökök most azon munkálkodnak, hogy meghatározzák a robotok optimális méretét az ásáshoz.
"Amikor az emberek hallanak a munkánkról, azt hiszik csupán egy sci-fi történet" - mondta Wayne Schober, a JPL robot rendszereinek irányítója. "Már a nyolcvanas évek közepétől olyan fejlett terveken dolgoztunk, mely a jelenlegi robotokat eredményezte az ISS-en, vagy a Mars Pathfinder és a többi Marsra szánt kutató robot. Nem játékszereket gyártunk."
A kutatók már olyan légi, felszíni és felszín alatti járműveken is dolgoznak, melyek a Mars, a Vénusz, a Jupiter holdja az Európa és a Szaturnusz legnagyobb holdja a Titán felderítésében vesznek majd részt. Ide tartozik a régebben már megemlített "űrgolyó", ami a szelek segítségével szinte bármely tereptárgyat maga mögött tudja hagyni.