SG.hu
A népességcsökkenés nem a távoli jövő, hanem a jelen problémája
A demográfia meglepő fordulatot vett, döbbenetes tempóban omlanak össze a születésszámok, miközben a világ továbbra is növekedésre tervez.
Az 1968-ban megjelent „The Population Bomb” (A népességbomba) című könyvében Paul Ehrlich biológus azt írta, hogy az emberek olyan gyorsan szaporodnak, hogy az élelmiszerkészletek elkerülhetetlenül kimerülnek, és „több száz millió” ember hamarosan éhen hal. Miután eljátszott a „többlet népesség csillagközi szállításának” gondolatával, szigorú születésszabályozást javasolt, „ha az önkéntes módszerek kudarcot vallanak, akkor kényszerrel”. Sokan még mindig aggódnak a túlnépesedés miatt. De egyre többen, különösen a gazdag országokban, éppen az ellenkezőjével, a népesség összeomlásával foglalkoznak. "Az alacsony születési arányok véget vetnek a civilizációnak” - jósolja a 14 gyermeket nemző Elon Musk.
Bár a népesség száma továbbra is növekszik, a termékenységi ráta - azaz az egy nő által élete során várhatóan megszülető gyermekek száma - meredeken csökken. És ez nem csak a gazdag világra jellemző. "Régebben” - mondja Furkan Kayabasoglu, egy isztambuli szülészorvos - "egy pár első gyermeke után nem sokkal a másodikat, sőt a harmadikat is világra segíthettem.” Manapság azonban egyre inkább az „egy gyerek és kész” szülők a normák. Kayabasoglu által végzett tíz szülésből csak egy esetben születik második gyermek. „Még az új orvosok képzéséhez szükséges születések számát sem tudjuk elérni” - panaszkodik. Tavaly Törökország teljes termékenységi rátája (TFR), azaz az a szám, ahány gyermeket egy átlagos nő a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén életében szül, 1,48-ra esett vissza. Magyarországon ez a szám alig magasabb, 2023-ban 1,51 volt. Ez jóval alacsonyabb a népesség hosszú távú stabilitásához szükséges szintnél, amely körülbelül 2,1. Ez a demográfusok várakozásait is alulmúlja. Az ENSZ Népesedési Osztálya korábban úgy vélte, hogy Törökország TFR-je legalább 2100-ig nem fog ilyen alacsony szintre csökkenni.
A születési arányok visszaesése nem csak Törökországra korlátozódik. Az egész világon, nem csak a gazdag, hanem a szegény és közepes jövedelmű országokban is, a termékenység sokkal meredekebb csökkenést mutat, mint amit a legtöbb előrejelzés várt. A kolumbiai főváros, Bogotá teljes termékenységi rátája mindössze 0,91 gyermek/nő, ami alacsonyabb, mint Tokióé. India teljes termékenységi rátája a hosszú távú népességstabilitás fenntartásához szükséges szint alá esett. Ez többé-kevésbé biztosan a század közepén kezdődő népességcsökkenéshez vezet. Kína népessége már csökken. Mexikó teljes termékenységi rátája 1,6, ami megközelítőleg megegyezik gazdagabb északi szomszédja, az Egyesült Államokéval. 2024-ben Franciaországban kevesebb születés volt, mint 1806-ban, amikor a népesség kevesebb, mint fele volt a mai méretének. Olaszországban a legalacsonyabb számot regisztrálták az 1861-es egyesítés óta.
A termékenységi ráták évtizedek óta csökkennek, többnyire ártalmatlan okok miatt. A társadalombiztosítási rendszereknek köszönhetően az embereknek már nem kell az utódjaikra támaszkodniuk, hogy gondoskodjanak róluk öregkorukban, és mivel a gyermekhalandóság sokkal alacsonyabb, nem érzik szükségét, hogy több gyermeket vállaljanak. Az 1960-as évek baby boomja után, és ma a világ számos részén, a csökkenő termékenység a nők felszabadulását tükrözte, akik több időt fordítottak az oktatásra, és nagyobb választási lehetőséget kaptak karrierjük és a fogamzásgátlás terén. A tizenévesek terhessége ritkábbá vált.
Ami meglepő és váratlan, az az, hogy a termékenység csökkenése gyorsul. A globális csökkenés üteme a 2000-es és 2010-es évek között megduplázódott, és ebben az évtizedben ismét megduplázódott, átlagosan évente csaknem 2%-kal csökkenve. Sok helyen a termékenységi ráta ennél is sokkal gyorsabban csökken. Az egykor elképzelhetetlenül alacsony szintek mára mindennapossá váltak. Dél-Korea TFR-je hét éve kevesebb, mint egy. Ha ez így marad, a népessége egy emberöltő alatt több mint felére csökken.
Sok ország megcáfolta a demográfusok várakozásait, ahogyan Törökország is. Az ENSZ úgy gondolta, hogy a thaiföldi nők TFR-je 2024-ben 1,2 lesz. A tényleges szám azonban csak egy volt. Kolumbia esetében 1,63-as értéket vártak, és csak 2,5%-os esélyt láttak 1,4 alatti értékre. A nemzeti statisztikai hivatal azonban úgy becsüli, hogy Kolumbia máris aláment eennek a szintnek, és 2023-ban 1,2 gyermekre esett vissza a nők egy főre jutó születésszáma. Jesús Fernández-Villaverde, a Pennsylvaniai Egyetem közgazdásza úgy véli, hogy Kolumbia TFR-je 2024-ben akár 1,06-ra is csökkenhet. Tavaly kevesebb mint 2 millió csecsemő született Egyiptomban, ami egy olyan küszöbérték, amelynek az átlépését 2100 előtt senki nem várta.
A világ népességének csak körülbelül egyharmada él olyan országokban, ahol a termékenység elég magas ahhoz, hogy a népesség növekedjen, és még ezeken a helyeken is gyorsan csökken a születési arány. Afrikában még mindig sokkal több csecsemő születik, mint a globális átlag, de ez sem kivétel a vártnál gyorsabb csökkenés szabálya alól. Mindez azt jelenti, hogy a világ népessége valószínűleg sokkal korábban éri el csúcspontját, mint azt a szakértők előre jelezték, és sokkal alacsonyabb szinten. Ahelyett, hogy 2084-ig 10,3 milliárd főre növekedne, ahogyan azt az ENSZ jelenleg előrejelzi, a növekedés 2050-es években megállhat, és soha nem haladhatja meg a 9 milliárd főt. Ekkor a világ népessége csökkenni kezd, ami a 14. század óta nem fordult elő, amikor a fekete halál az emberiség talán ötödét elpusztította.
A vártnál alacsonyabb népességcsúcs és a közelgő csökkenés hatalmas következményekkel jár az emberiségre nézve. Ez nem egyszerűen tervezési kérdés, bár a Világbank, az IMF és sok kormány az ENSZ statisztikáira támaszkodik ebben a kérdésben. A világgazdaságnak nehézségeket okozhat a népesség tartós csökkenése, bár a próféták valószínűleg túlreagálják a helyzetet. A nemzetközi erőviszonyok, a környezet, a társadalmi és politikai struktúrák: mindez valószínűleg radikálisan átalakul.
Bár ez riasztóan hangzik, többé-kevésbé elkerülhetetlen is. Számos népesség-előrejelzés - beleértve az ENSZ-ét is - hihetetlen feltételezéseken alapul. A demográfusok természetesen vonakodnak azt jósolni, hogy a termékenységi ráta jelenlegi csökkenése a jövőben is folytatódik, mivel ez végül a globális népesség nullára csökkenését eredményezné. Még ha feltételezzük is, hogy a termékenységi ráta valamikor stabilizálódik vagy helyreáll, nehéz megindokolni, hogy melyik évet válasszuk a fordulat pillanatának. Az ENSZ demográfusai szerint a legkevésbé önkényes megoldás erre a problémára az, ha feltételezzük, hogy a helyreállás azonnal megkezdődik.
Az ENSZ ezért azt jósolja, hogy az alacsony termékenységre áttért országok mindegyike csak kétféle pályát fog követni: a stabilizálódást vagy a születések számának növekedését. Például az Egyesült Államokat az első pályára helyezik. Pedig az ország teljes termékenységi rátája szinte folyamatosan csökken, a 2010-es 1,9-ről a mai 1,6-ra. És az ENSZ szerint ez a szint marad a század hátralévő részében. A második pályán Dél-Korea található, ahol a termékenységi ráta az elmúlt évtizedben 1,2-ről 0,72-re zuhant. Az ENSZ feltételezi, hogy az elkövetkező 80 évben lassan visszatér 1,3-ra. Az ENSZ egyik országban sem számít a termékenységi ráta további csökkenésére. Ez azt a valószínűtlen következtetést vonja maga után, hogy az alacsony termékenység önmagától korrigálódó probléma, és hogy a korrekció a legsúlyosabban érintett országokban azonnal megkezdődik.
Valóban elképzelhető, hogy a termékenység egyes országokban helyreáll. Ez már megtörtént korábban, amikor a 2000-es évek elején az Egyesült Államokban és Észak-Európa nagy részén emelkedett a termékenységi ráta, mivel a gyermekvállalást elhalasztó nők végül mégis gyermekeket szültek. De egyáltalán nem biztos, hogy a világnak ezt a példát kell követnie, és amúgy is, a legtöbb olyan helyen, ahol a termékenység magasnak tűnt, a születési arányok ismét csökkennek. A skandináv országokban 2010 óta egyötödével csökkentek.
John Wilmoth, az ENSZ Népesedési Osztályának munkatársa a termékenységi arányok fellendülésének egyik okát így magyarázza: „a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősödése irányába történő társadalmi fejlődés folytatódásának várakozása”. Ha megszűnne a gyermekvállalásból fakadó hátrány a nők karrierjére és pénzügyeire nézve, a termékenység emelkedhetne. De a nők jogainak erősödése eddig világszerte a termékenységi ráta csökkenéséhez vezetett. Wilmoth elismeri, hogy ez nem „megdönthetetlen érv”. Anne Goujon, az osztrák IIASA intézet munkatársa, amely rivális népesség-előrejelzéseket publikál, a termékenység visszatérésére vonatkozó várakozásokat "vágyálomnak” nevezi. Más demográfusok is megkérdőjelezik ezt az elképzelést. Goujon szerint az intézet arra készül, hogy a következő előrejelzésébe olyan forgatókönyveket is beépítsen, amelyekben a termékenység csökkenése továbbra is fennmarad.
Valóban, jó okunk van feltételezni, hogy a termékenységi ráta sok országban tovább fog csökkenni. Indiában például a termékenység nagy eltéréseket mutat. Delhiben a nők átlagosan csak 1,2 gyermeket szülnek. A szegényebb északi államokban, Uttar Pradeshben és Biharban - amelyek együttesen mintegy 300 millió embernek adnak otthont - a termékenységi ráta több mint kétszerese, de szintén csökken. Valójában India északi részének lakosságának nagy része ugyanazt a demográfiai pályát követi, mint az ország gazdagabb részei, körülbelül egy évtizedes késéssel. Ez azért fontos, mert a jelenleg 1,9-es országos átlag a termékenység csökkenésének különböző szakaszaiban lévő régiókat ötvözi. Még ha a gazdagabb régiókban stabilizálódik is a ráta, az országos ráta tovább fog csökkenni, ahogy a szegényebb régiók felzárkóznak.
Hasonló logika érvényesül sok más országban is, Kolumbiától Törökországig. Ha más nem is, az a gondolat, hogy a termékenységet csökkentő társadalmi trendek összefolyása pontosan ugyanabban az időben fordult volna meg az egész világon, hihetetlen. Pedig még a rövid késések is nagy különbséget jelentenek a világ népességének hosszú távú előrejelzéseiben. Az ENSZ arra számít, hogy 210 országból 182-ben a termékenység éves változása a következő 75 évben nagyobb lesz, mint 2013 óta volt. A világ legtöbb részén, ahol a TFR csökken, ez azt jelenti, hogy a csökkenés vagy lelassul, vagy teljesen megtorpan, vagy megfordul. Azokon a kevés helyeken, ahol a TFR emelkedik, ez azt jelenti, hogy a közelmúltbeli növekedés felgyorsul. Ha a TFR még egy évig a mostani ütemben csökken, akkor a globális népesség végső csúcsa három évvel korábban, 130 millióval kevesebb emberrel fog bekövetkezni. Ha a stabilizálódás előtt még egy évtizedig csökken, akkor a népesség csúcsa 2065-ben fog bekövetkezni, 750 millióval kevesebb emberrel.
"Az emberiség termékenysége egy késhegyen táncol” - mondja Lant Pritchett, a London School of Economics professzora. „Hosszú távon az emberiség vagy nullára csökken, vagy hatalmas számra növekszik, attól függően, hogy a helyettesítő arány 2,1 alatt vagy felett marad-e.” Az a feltételezés, hogy a TFR-nek a helyettesítés felé kell tendálnia, csábító, egyszerűen azért, mert „ha nem így van, akkor a matematika kínos lesz”. A népességbomba riogató jóslatai, amelyek az 1960-as években divatosak voltak, talán arra késztették a demográfusokat, hogy ne merjék az ellenkezőjét jósolni: hogy az emberiség hamarosan csökkenni fog. És mégis, riogató vagy sem, ez hamarosan bekövetkezik.
Az 1968-ban megjelent „The Population Bomb” (A népességbomba) című könyvében Paul Ehrlich biológus azt írta, hogy az emberek olyan gyorsan szaporodnak, hogy az élelmiszerkészletek elkerülhetetlenül kimerülnek, és „több száz millió” ember hamarosan éhen hal. Miután eljátszott a „többlet népesség csillagközi szállításának” gondolatával, szigorú születésszabályozást javasolt, „ha az önkéntes módszerek kudarcot vallanak, akkor kényszerrel”. Sokan még mindig aggódnak a túlnépesedés miatt. De egyre többen, különösen a gazdag országokban, éppen az ellenkezőjével, a népesség összeomlásával foglalkoznak. "Az alacsony születési arányok véget vetnek a civilizációnak” - jósolja a 14 gyermeket nemző Elon Musk.
Bár a népesség száma továbbra is növekszik, a termékenységi ráta - azaz az egy nő által élete során várhatóan megszülető gyermekek száma - meredeken csökken. És ez nem csak a gazdag világra jellemző. "Régebben” - mondja Furkan Kayabasoglu, egy isztambuli szülészorvos - "egy pár első gyermeke után nem sokkal a másodikat, sőt a harmadikat is világra segíthettem.” Manapság azonban egyre inkább az „egy gyerek és kész” szülők a normák. Kayabasoglu által végzett tíz szülésből csak egy esetben születik második gyermek. „Még az új orvosok képzéséhez szükséges születések számát sem tudjuk elérni” - panaszkodik. Tavaly Törökország teljes termékenységi rátája (TFR), azaz az a szám, ahány gyermeket egy átlagos nő a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén életében szül, 1,48-ra esett vissza. Magyarországon ez a szám alig magasabb, 2023-ban 1,51 volt. Ez jóval alacsonyabb a népesség hosszú távú stabilitásához szükséges szintnél, amely körülbelül 2,1. Ez a demográfusok várakozásait is alulmúlja. Az ENSZ Népesedési Osztálya korábban úgy vélte, hogy Törökország TFR-je legalább 2100-ig nem fog ilyen alacsony szintre csökkenni.
A születési arányok visszaesése nem csak Törökországra korlátozódik. Az egész világon, nem csak a gazdag, hanem a szegény és közepes jövedelmű országokban is, a termékenység sokkal meredekebb csökkenést mutat, mint amit a legtöbb előrejelzés várt. A kolumbiai főváros, Bogotá teljes termékenységi rátája mindössze 0,91 gyermek/nő, ami alacsonyabb, mint Tokióé. India teljes termékenységi rátája a hosszú távú népességstabilitás fenntartásához szükséges szint alá esett. Ez többé-kevésbé biztosan a század közepén kezdődő népességcsökkenéshez vezet. Kína népessége már csökken. Mexikó teljes termékenységi rátája 1,6, ami megközelítőleg megegyezik gazdagabb északi szomszédja, az Egyesült Államokéval. 2024-ben Franciaországban kevesebb születés volt, mint 1806-ban, amikor a népesség kevesebb, mint fele volt a mai méretének. Olaszországban a legalacsonyabb számot regisztrálták az 1861-es egyesítés óta.
A termékenységi ráták évtizedek óta csökkennek, többnyire ártalmatlan okok miatt. A társadalombiztosítási rendszereknek köszönhetően az embereknek már nem kell az utódjaikra támaszkodniuk, hogy gondoskodjanak róluk öregkorukban, és mivel a gyermekhalandóság sokkal alacsonyabb, nem érzik szükségét, hogy több gyermeket vállaljanak. Az 1960-as évek baby boomja után, és ma a világ számos részén, a csökkenő termékenység a nők felszabadulását tükrözte, akik több időt fordítottak az oktatásra, és nagyobb választási lehetőséget kaptak karrierjük és a fogamzásgátlás terén. A tizenévesek terhessége ritkábbá vált.
Ami meglepő és váratlan, az az, hogy a termékenység csökkenése gyorsul. A globális csökkenés üteme a 2000-es és 2010-es évek között megduplázódott, és ebben az évtizedben ismét megduplázódott, átlagosan évente csaknem 2%-kal csökkenve. Sok helyen a termékenységi ráta ennél is sokkal gyorsabban csökken. Az egykor elképzelhetetlenül alacsony szintek mára mindennapossá váltak. Dél-Korea TFR-je hét éve kevesebb, mint egy. Ha ez így marad, a népessége egy emberöltő alatt több mint felére csökken.
Sok ország megcáfolta a demográfusok várakozásait, ahogyan Törökország is. Az ENSZ úgy gondolta, hogy a thaiföldi nők TFR-je 2024-ben 1,2 lesz. A tényleges szám azonban csak egy volt. Kolumbia esetében 1,63-as értéket vártak, és csak 2,5%-os esélyt láttak 1,4 alatti értékre. A nemzeti statisztikai hivatal azonban úgy becsüli, hogy Kolumbia máris aláment eennek a szintnek, és 2023-ban 1,2 gyermekre esett vissza a nők egy főre jutó születésszáma. Jesús Fernández-Villaverde, a Pennsylvaniai Egyetem közgazdásza úgy véli, hogy Kolumbia TFR-je 2024-ben akár 1,06-ra is csökkenhet. Tavaly kevesebb mint 2 millió csecsemő született Egyiptomban, ami egy olyan küszöbérték, amelynek az átlépését 2100 előtt senki nem várta.
A világ népességének csak körülbelül egyharmada él olyan országokban, ahol a termékenység elég magas ahhoz, hogy a népesség növekedjen, és még ezeken a helyeken is gyorsan csökken a születési arány. Afrikában még mindig sokkal több csecsemő születik, mint a globális átlag, de ez sem kivétel a vártnál gyorsabb csökkenés szabálya alól. Mindez azt jelenti, hogy a világ népessége valószínűleg sokkal korábban éri el csúcspontját, mint azt a szakértők előre jelezték, és sokkal alacsonyabb szinten. Ahelyett, hogy 2084-ig 10,3 milliárd főre növekedne, ahogyan azt az ENSZ jelenleg előrejelzi, a növekedés 2050-es években megállhat, és soha nem haladhatja meg a 9 milliárd főt. Ekkor a világ népessége csökkenni kezd, ami a 14. század óta nem fordult elő, amikor a fekete halál az emberiség talán ötödét elpusztította.
A vártnál alacsonyabb népességcsúcs és a közelgő csökkenés hatalmas következményekkel jár az emberiségre nézve. Ez nem egyszerűen tervezési kérdés, bár a Világbank, az IMF és sok kormány az ENSZ statisztikáira támaszkodik ebben a kérdésben. A világgazdaságnak nehézségeket okozhat a népesség tartós csökkenése, bár a próféták valószínűleg túlreagálják a helyzetet. A nemzetközi erőviszonyok, a környezet, a társadalmi és politikai struktúrák: mindez valószínűleg radikálisan átalakul.
Bár ez riasztóan hangzik, többé-kevésbé elkerülhetetlen is. Számos népesség-előrejelzés - beleértve az ENSZ-ét is - hihetetlen feltételezéseken alapul. A demográfusok természetesen vonakodnak azt jósolni, hogy a termékenységi ráta jelenlegi csökkenése a jövőben is folytatódik, mivel ez végül a globális népesség nullára csökkenését eredményezné. Még ha feltételezzük is, hogy a termékenységi ráta valamikor stabilizálódik vagy helyreáll, nehéz megindokolni, hogy melyik évet válasszuk a fordulat pillanatának. Az ENSZ demográfusai szerint a legkevésbé önkényes megoldás erre a problémára az, ha feltételezzük, hogy a helyreállás azonnal megkezdődik.
Az ENSZ ezért azt jósolja, hogy az alacsony termékenységre áttért országok mindegyike csak kétféle pályát fog követni: a stabilizálódást vagy a születések számának növekedését. Például az Egyesült Államokat az első pályára helyezik. Pedig az ország teljes termékenységi rátája szinte folyamatosan csökken, a 2010-es 1,9-ről a mai 1,6-ra. És az ENSZ szerint ez a szint marad a század hátralévő részében. A második pályán Dél-Korea található, ahol a termékenységi ráta az elmúlt évtizedben 1,2-ről 0,72-re zuhant. Az ENSZ feltételezi, hogy az elkövetkező 80 évben lassan visszatér 1,3-ra. Az ENSZ egyik országban sem számít a termékenységi ráta további csökkenésére. Ez azt a valószínűtlen következtetést vonja maga után, hogy az alacsony termékenység önmagától korrigálódó probléma, és hogy a korrekció a legsúlyosabban érintett országokban azonnal megkezdődik.
Valóban elképzelhető, hogy a termékenység egyes országokban helyreáll. Ez már megtörtént korábban, amikor a 2000-es évek elején az Egyesült Államokban és Észak-Európa nagy részén emelkedett a termékenységi ráta, mivel a gyermekvállalást elhalasztó nők végül mégis gyermekeket szültek. De egyáltalán nem biztos, hogy a világnak ezt a példát kell követnie, és amúgy is, a legtöbb olyan helyen, ahol a termékenység magasnak tűnt, a születési arányok ismét csökkennek. A skandináv országokban 2010 óta egyötödével csökkentek.
John Wilmoth, az ENSZ Népesedési Osztályának munkatársa a termékenységi arányok fellendülésének egyik okát így magyarázza: „a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősödése irányába történő társadalmi fejlődés folytatódásának várakozása”. Ha megszűnne a gyermekvállalásból fakadó hátrány a nők karrierjére és pénzügyeire nézve, a termékenység emelkedhetne. De a nők jogainak erősödése eddig világszerte a termékenységi ráta csökkenéséhez vezetett. Wilmoth elismeri, hogy ez nem „megdönthetetlen érv”. Anne Goujon, az osztrák IIASA intézet munkatársa, amely rivális népesség-előrejelzéseket publikál, a termékenység visszatérésére vonatkozó várakozásokat "vágyálomnak” nevezi. Más demográfusok is megkérdőjelezik ezt az elképzelést. Goujon szerint az intézet arra készül, hogy a következő előrejelzésébe olyan forgatókönyveket is beépítsen, amelyekben a termékenység csökkenése továbbra is fennmarad.
Valóban, jó okunk van feltételezni, hogy a termékenységi ráta sok országban tovább fog csökkenni. Indiában például a termékenység nagy eltéréseket mutat. Delhiben a nők átlagosan csak 1,2 gyermeket szülnek. A szegényebb északi államokban, Uttar Pradeshben és Biharban - amelyek együttesen mintegy 300 millió embernek adnak otthont - a termékenységi ráta több mint kétszerese, de szintén csökken. Valójában India északi részének lakosságának nagy része ugyanazt a demográfiai pályát követi, mint az ország gazdagabb részei, körülbelül egy évtizedes késéssel. Ez azért fontos, mert a jelenleg 1,9-es országos átlag a termékenység csökkenésének különböző szakaszaiban lévő régiókat ötvözi. Még ha a gazdagabb régiókban stabilizálódik is a ráta, az országos ráta tovább fog csökkenni, ahogy a szegényebb régiók felzárkóznak.
Hasonló logika érvényesül sok más országban is, Kolumbiától Törökországig. Ha más nem is, az a gondolat, hogy a termékenységet csökkentő társadalmi trendek összefolyása pontosan ugyanabban az időben fordult volna meg az egész világon, hihetetlen. Pedig még a rövid késések is nagy különbséget jelentenek a világ népességének hosszú távú előrejelzéseiben. Az ENSZ arra számít, hogy 210 országból 182-ben a termékenység éves változása a következő 75 évben nagyobb lesz, mint 2013 óta volt. A világ legtöbb részén, ahol a TFR csökken, ez azt jelenti, hogy a csökkenés vagy lelassul, vagy teljesen megtorpan, vagy megfordul. Azokon a kevés helyeken, ahol a TFR emelkedik, ez azt jelenti, hogy a közelmúltbeli növekedés felgyorsul. Ha a TFR még egy évig a mostani ütemben csökken, akkor a globális népesség végső csúcsa három évvel korábban, 130 millióval kevesebb emberrel fog bekövetkezni. Ha a stabilizálódás előtt még egy évtizedig csökken, akkor a népesség csúcsa 2065-ben fog bekövetkezni, 750 millióval kevesebb emberrel.
"Az emberiség termékenysége egy késhegyen táncol” - mondja Lant Pritchett, a London School of Economics professzora. „Hosszú távon az emberiség vagy nullára csökken, vagy hatalmas számra növekszik, attól függően, hogy a helyettesítő arány 2,1 alatt vagy felett marad-e.” Az a feltételezés, hogy a TFR-nek a helyettesítés felé kell tendálnia, csábító, egyszerűen azért, mert „ha nem így van, akkor a matematika kínos lesz”. A népességbomba riogató jóslatai, amelyek az 1960-as években divatosak voltak, talán arra késztették a demográfusokat, hogy ne merjék az ellenkezőjét jósolni: hogy az emberiség hamarosan csökkenni fog. És mégis, riogató vagy sem, ez hamarosan bekövetkezik.