SG.hu
Szakértők szerint zsákutca a moduláris atomreaktorok ötlete
Túl drágák, lassan épülnek és kockázatosak a befektetők számára, és az IEEFA szakértői szerint elvonják a figyelmet a megújuló energiaforrásokról.
A miniatűr atomreaktorok helyi, tiszta, biztonságos, szén-dioxid kibocsátásmentes energiával teli jövőt ígérnek, de ezek az ígéretek gyorsan elhamvadnak, amikor szembesülnek a valósággal - állítja egy kutatópáros. Az SMR-eket (small modular reactor), azaz a kis moduláris reaktorokat úgy hirdetik, mint amelyekkel biztosítható, hogy a világ teljesítse az éghajlatváltozás mérséklésére kitűzött célokat, miközben a fosszilis tüzelőanyagokat fokozatosan kivonják a megújuló és nukleáris energiaforrások javára. Ezzel szemben az Institute for Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) jelentésében arra a következtetésre jut, hogy az SMR-ek „még mindig túl drágák, túl lassan épülnek és túl kockázatosak ahhoz, hogy jelentős szerepet játszanak a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásban”.
Az IEEFA-nak nincs sok adatpontja, amelyből kiindulhatna, mivel a világon mindössze három SMR van ténylegesen üzemben: egy Kínában és kettő Oroszországban. Egy negyedik Argentínában építés alatt áll, és tökéletesen illusztrálja az IEEFA kutatóinak aggodalmait: máris átlépte az előzetes költségvetést, és olyan pénzügyi megszorításokkal kell szembenéznie, amelyek befolyásolhatják a jövőjét. A másik három kiserőművi reaktornál is hasonló problémák vannak, a jelentés szerint mind jóval drágábbak, mint ahogyan eredetileg tervezték. Az amerikai SMR-ekre vonatkozó tervek is hasonló problémákkal küzdenek.
A NuScale az első olyan vállalat, amely az Egyesült Államokban hatósági engedélyt kapott egy SMR építésére, de 2015 óta a projekt kilowattóránkénti költségei több, mint kétszeresére emelkedtek. Az X-Energy és a GE-Hitachi által tervezett SMR-ek költségei hasonlóan nőttek az eredeti tervek közzététele óta. Az IEEFA megjegyzi, hogy a legtöbb esetben ezek a költségek még azelőtt emelkednek, hogy az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Hatósága egyáltalán megadta volna a jóváhagyást. Mindazonáltal mindez elviselhető lenne, ha a kockázat alacsony lenne, vagy ha az építés gyors lenne, hiszen akkor érdemes lenne megfontolni a további fejlesztést. De a jelentés szerint az SMR-ek nem olcsók, nem gyorsak és nem megbízhatóak.
Drónfelvétel a Buenos Aires külvárosában épülő kis moduláris reaktorról
A költségek megugrása mellett az IEEFA kutatása rámutat arra is, hogy az eddig megépített kiserőművek egyike sem tudta megközelítőleg sem tartani a javasolt építési határidőket. A két orosz blokkot három év alatt kellett volna megépíteni, de mindkettő 13 évig tartott. A kínai Shidao Bay SMR-t négyévesre becsülték, de 12 évbe telt, míg az Argentínában folyamatban lévő CAREM 25-öt szintén négyévesre tervezték, de az építése 13 év óta tart. "Hasonlóan optimista építési becslések következetesen megjelentek az amerikai SMR-projektek fejlesztési bemutatóiban” - jegyzi meg a jelentés.
Tehát nem olcsó és nem gyors. Remélhetnénk, hogy az SMR legalább alacsony kockázatú, de úgy tűnik, ez sem így van. Két atomenergetikai vállalat vezetői - akiknek idézetei szerepelnek a jelentésben -"elvontan támogatták az atomenergiát”, mint a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás egyik módját, de mindketten aggodalmukat fejezték ki a beruházási kockázat miatt. John Ketchum, a NextEra atomenergetikai cég vezérigazgatója szerint az SMR-ek jelenleg nem jelentenek mást, mint „lehetőséget arra, hogy kisebb tételekben veszítsünk pénzt”. Chris Womack, a Southern Company vezérigazgatója, amely nemrég fejezte be az évszázad első új amerikai atomreaktorának építését, hasonlóan aggodalmát fejezte ki cége nukleáris portfóliójának bővítésével kapcsolatban.
A jelentés adatai alapján úgy tűnik, mintha nem sok minden szólna az SMR-ek mellett, de a technológia „hangos és kitartó” szószólóinak mégis sikerült a reflektorfénybe kerülniük - csodálkoznak a jelentés szerzői, David Schlissel, az IEEFA erőforrás-tervezési elemzési igazgatója és Dennis Wamsted, az IEEFA energetikai elemzője. "Az SMR-pártiak egyik fő érve az, hogy az új reaktorok gazdaságilag versenyképesek lesznek” - mondta Schlissel. „A már megépült vagy jelenleg építés alatt álló első SMR-ekkel kapcsolatos helyszíni tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez egyszerűen nem igaz.” Eközben az SMR-ek építésére fordított idő, energia és pénz elvonja az erőforrásokat a megújulóktól, amelyek igazoltan működnek - írja a duó.
Bár az SMR-üzemeltetők szándéka szerint reaktoraik kiegészítik a hálózaton lévő más energiaforrásokat, sokkal valószínűbb, hogy ennek éppen az ellenkezőjét teszik - állapítja meg a jelentés -, különösen az építési költségek emelkedése és a nullszaldó elérésének szükségessége miatt. "A több milliárd dolláros SMR-eket az elektromos hálózatra kapcsoló fejlesztőknek minden ösztönzőjük megvan arra, hogy a lehető legtöbbet üzemeltessék őket” - feltételezi a jelentés. „Mert minél kevesebbet üzemelnek, annál jobban emelkednek az egy megawattórára jutó költségeik, és annál nehezebb lesz versenyezniük a piacon. Miután milliárdokat fektettek be, nem valószínű, hogy a fejlesztők szívesen leállítanák erőműveiket a megújuló energiaforrások javára” - teszi hozzá a jelentés.
Míg egyesek azt jósolják, hogy egy évtizedbe is beletelhet, amíg az SMR-technológia megbízhatóvá válik, Schlissel és Wamsted szerint a minireaktorok a következő 15 évben továbbra is túl drágák, lassúak és kockázatosak lesznek ahhoz, hogy megbízható szerepet játsszanak a fosszilis tüzelőanyagokra való átállásban. Ennek ellenére a fejlesztők továbbra is erőltetni fogják a projekteket, ezért a páros szerint a leendő vásárlóknak és befektetőknek néhány dologra ügyelniük kell - például olyan korlátozások beépítésére a szerződésekbe, amelyek megakadályozzák, hogy a késedelmek és a költségek növekedése az adófizetőkre háruljanak.
Schlissel és Wamsted több ajánlást is tesz arra vonatkozóan, hogyan lehet megakadályozni, hogy az SMR-projektek túlságosan költségessé váljanak, vagy blokkolják a megújulókat, de a legjobb a legegyszerűbb: mielőtt bármilyen szerződést aláírnának egy SMR-re, csak írásba kell foglalni egy fix árat. Ha egy fejlesztő nem hajlandó ebbe belemenni, akkor valószínűleg nem bízik a saját becsléseiben. Wamsted természetesen nem nagyon bízik abban, hogy az SMR-fejlesztők beleegyeznek ezekbe a feltételekbe. "Nem is lehetne egyértelműbb az összehasonlítás az új SMR-ek és a megújuló energiaforrások építése között” - mondta Wamsted az ajánlásaikról. „A szabályozóknak, a közműszolgáltatóknak, a befektetőknek és a kormányzati tisztviselőknek ezt tudomásul kellene venniük, és el kellene fogadniuk a rendelkezésre álló valóságot: a megújuló energiaforrások jelentik a közeljövőbeni megoldást.”
A miniatűr atomreaktorok helyi, tiszta, biztonságos, szén-dioxid kibocsátásmentes energiával teli jövőt ígérnek, de ezek az ígéretek gyorsan elhamvadnak, amikor szembesülnek a valósággal - állítja egy kutatópáros. Az SMR-eket (small modular reactor), azaz a kis moduláris reaktorokat úgy hirdetik, mint amelyekkel biztosítható, hogy a világ teljesítse az éghajlatváltozás mérséklésére kitűzött célokat, miközben a fosszilis tüzelőanyagokat fokozatosan kivonják a megújuló és nukleáris energiaforrások javára. Ezzel szemben az Institute for Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) jelentésében arra a következtetésre jut, hogy az SMR-ek „még mindig túl drágák, túl lassan épülnek és túl kockázatosak ahhoz, hogy jelentős szerepet játszanak a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásban”.
Az IEEFA-nak nincs sok adatpontja, amelyből kiindulhatna, mivel a világon mindössze három SMR van ténylegesen üzemben: egy Kínában és kettő Oroszországban. Egy negyedik Argentínában építés alatt áll, és tökéletesen illusztrálja az IEEFA kutatóinak aggodalmait: máris átlépte az előzetes költségvetést, és olyan pénzügyi megszorításokkal kell szembenéznie, amelyek befolyásolhatják a jövőjét. A másik három kiserőművi reaktornál is hasonló problémák vannak, a jelentés szerint mind jóval drágábbak, mint ahogyan eredetileg tervezték. Az amerikai SMR-ekre vonatkozó tervek is hasonló problémákkal küzdenek.
A NuScale az első olyan vállalat, amely az Egyesült Államokban hatósági engedélyt kapott egy SMR építésére, de 2015 óta a projekt kilowattóránkénti költségei több, mint kétszeresére emelkedtek. Az X-Energy és a GE-Hitachi által tervezett SMR-ek költségei hasonlóan nőttek az eredeti tervek közzététele óta. Az IEEFA megjegyzi, hogy a legtöbb esetben ezek a költségek még azelőtt emelkednek, hogy az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Hatósága egyáltalán megadta volna a jóváhagyást. Mindazonáltal mindez elviselhető lenne, ha a kockázat alacsony lenne, vagy ha az építés gyors lenne, hiszen akkor érdemes lenne megfontolni a további fejlesztést. De a jelentés szerint az SMR-ek nem olcsók, nem gyorsak és nem megbízhatóak.
Drónfelvétel a Buenos Aires külvárosában épülő kis moduláris reaktorról
A költségek megugrása mellett az IEEFA kutatása rámutat arra is, hogy az eddig megépített kiserőművek egyike sem tudta megközelítőleg sem tartani a javasolt építési határidőket. A két orosz blokkot három év alatt kellett volna megépíteni, de mindkettő 13 évig tartott. A kínai Shidao Bay SMR-t négyévesre becsülték, de 12 évbe telt, míg az Argentínában folyamatban lévő CAREM 25-öt szintén négyévesre tervezték, de az építése 13 év óta tart. "Hasonlóan optimista építési becslések következetesen megjelentek az amerikai SMR-projektek fejlesztési bemutatóiban” - jegyzi meg a jelentés.
Tehát nem olcsó és nem gyors. Remélhetnénk, hogy az SMR legalább alacsony kockázatú, de úgy tűnik, ez sem így van. Két atomenergetikai vállalat vezetői - akiknek idézetei szerepelnek a jelentésben -"elvontan támogatták az atomenergiát”, mint a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás egyik módját, de mindketten aggodalmukat fejezték ki a beruházási kockázat miatt. John Ketchum, a NextEra atomenergetikai cég vezérigazgatója szerint az SMR-ek jelenleg nem jelentenek mást, mint „lehetőséget arra, hogy kisebb tételekben veszítsünk pénzt”. Chris Womack, a Southern Company vezérigazgatója, amely nemrég fejezte be az évszázad első új amerikai atomreaktorának építését, hasonlóan aggodalmát fejezte ki cége nukleáris portfóliójának bővítésével kapcsolatban.
A jelentés adatai alapján úgy tűnik, mintha nem sok minden szólna az SMR-ek mellett, de a technológia „hangos és kitartó” szószólóinak mégis sikerült a reflektorfénybe kerülniük - csodálkoznak a jelentés szerzői, David Schlissel, az IEEFA erőforrás-tervezési elemzési igazgatója és Dennis Wamsted, az IEEFA energetikai elemzője. "Az SMR-pártiak egyik fő érve az, hogy az új reaktorok gazdaságilag versenyképesek lesznek” - mondta Schlissel. „A már megépült vagy jelenleg építés alatt álló első SMR-ekkel kapcsolatos helyszíni tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez egyszerűen nem igaz.” Eközben az SMR-ek építésére fordított idő, energia és pénz elvonja az erőforrásokat a megújulóktól, amelyek igazoltan működnek - írja a duó.
Bár az SMR-üzemeltetők szándéka szerint reaktoraik kiegészítik a hálózaton lévő más energiaforrásokat, sokkal valószínűbb, hogy ennek éppen az ellenkezőjét teszik - állapítja meg a jelentés -, különösen az építési költségek emelkedése és a nullszaldó elérésének szükségessége miatt. "A több milliárd dolláros SMR-eket az elektromos hálózatra kapcsoló fejlesztőknek minden ösztönzőjük megvan arra, hogy a lehető legtöbbet üzemeltessék őket” - feltételezi a jelentés. „Mert minél kevesebbet üzemelnek, annál jobban emelkednek az egy megawattórára jutó költségeik, és annál nehezebb lesz versenyezniük a piacon. Miután milliárdokat fektettek be, nem valószínű, hogy a fejlesztők szívesen leállítanák erőműveiket a megújuló energiaforrások javára” - teszi hozzá a jelentés.
Míg egyesek azt jósolják, hogy egy évtizedbe is beletelhet, amíg az SMR-technológia megbízhatóvá válik, Schlissel és Wamsted szerint a minireaktorok a következő 15 évben továbbra is túl drágák, lassúak és kockázatosak lesznek ahhoz, hogy megbízható szerepet játsszanak a fosszilis tüzelőanyagokra való átállásban. Ennek ellenére a fejlesztők továbbra is erőltetni fogják a projekteket, ezért a páros szerint a leendő vásárlóknak és befektetőknek néhány dologra ügyelniük kell - például olyan korlátozások beépítésére a szerződésekbe, amelyek megakadályozzák, hogy a késedelmek és a költségek növekedése az adófizetőkre háruljanak.
Schlissel és Wamsted több ajánlást is tesz arra vonatkozóan, hogyan lehet megakadályozni, hogy az SMR-projektek túlságosan költségessé váljanak, vagy blokkolják a megújulókat, de a legjobb a legegyszerűbb: mielőtt bármilyen szerződést aláírnának egy SMR-re, csak írásba kell foglalni egy fix árat. Ha egy fejlesztő nem hajlandó ebbe belemenni, akkor valószínűleg nem bízik a saját becsléseiben. Wamsted természetesen nem nagyon bízik abban, hogy az SMR-fejlesztők beleegyeznek ezekbe a feltételekbe. "Nem is lehetne egyértelműbb az összehasonlítás az új SMR-ek és a megújuló energiaforrások építése között” - mondta Wamsted az ajánlásaikról. „A szabályozóknak, a közműszolgáltatóknak, a befektetőknek és a kormányzati tisztviselőknek ezt tudomásul kellene venniük, és el kellene fogadniuk a rendelkezésre álló valóságot: a megújuló energiaforrások jelentik a közeljövőbeni megoldást.”