Szupergyors csillag lökődik ki a Tejútrendszerből

Több millió éve kelt útra egy nagyobb csillag, a központi fekete lyuk jóvoltából.

A nagyobb sebességgel száguldó, egykor galaxisunk közepén tanyázó, onnan azonban idővel kilökődő csillagok létezése már évtizedek óta ismert tény, a kutatóknak azonban egy igencsak érdekes példányt sikerült nemrég megfigyelniük, amely mérete mellett hozzávetőleges közelségével hívta fel magára a figyelmet – az eredményekből pedig további következtetéseket lehet levonni.

A napokban közzétett bejelentés szerint a megfigyelés az Anglo-Australian Telescope révén jöhetett létre, ezt pedig további adatok követték, amelyek már az ESA Gaia névre keresztelt műholdjáról futottak be. Ezek alapján megállapítható volt a pontos sebesség, ebből pedig rögtön kiderült, hogy egy eddig nem látott csillagról van szó, amely nagyjából tízszer nagyobb ütemben mozog, mint a Tejútrendszer legtöbb tagja. Az S5-HVS1 ugyanis óránként 6 millió kilométert tesz meg, és bár annak idején még a galaxis közepén tartózkodott, most kifelé tart szomszédságunkból, hogy végleg maga mögött hagyja a Tejútrendszert.


A részletes megfigyelés révén fel tudták vázolni a csillag hozzávetőleges pályáját. Eszerint nagyjából 5 millió éve történt, hogy a galaxisunk közepén található, a Napnál 4 milliószor nagyobb tömegű fekete lyuk kilökte a szóban forgó csillagot, ez pedig másodpercenként több ezer kilométeres sebességgel megindult új pályáján. Ekkor őseink még a két lábra állással próbáltak megbirkózni, az azóta eltelt időben azonban a csillag igencsak közel ért hozzánk, a Földtől ugyanis nagyjából 29 ezer fényéves távolságban húzott el, ami csillagászi léptékben valóban közelinek számít. Ily módon, valamint az AAT műszerét felhasználva vált lehetségessé a részletes megfigyelés, ami kihagyhatatlan lehetőségként kínálkozott.

A szakemberek tulajdonképpen ajándéknak tekintik ezt a példányt, annak közelségét, hiszen a korábban fennmaradó összegből kispórolt eszközökkel sikerült így egy igencsak érdekes csillagra bukkanni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • VolJin #4
    Igazad van, de egy valamiben tévedsz. A Tejutat már 150-200 ezer fényév közöttinek sejtik, bár igaz, hogy a szélein lényegesen ritkább, de ha amit egy másik galaxisra értelmezünk, hogy mi a mérete, akkor a miénk is meghaladja a 100 ezer fényévet, csak mivel belülről szemléljük, tévedtünk a méretsaccolásban, mint a fától nem látni az erdőt effektusban.
  • NEXUS6 #1
    "Ekkor őseink még a két lábra állással próbáltak megbirkózni, az azóta eltelt időben azonban a csillag igencsak közel ért hozzánk, a Földtől ugyanis nagyjából 29 ezer fényéves távolságban húzott el, ami csillagászi léptékben valóban közelinek számít."

    Nem, nem számít közelinek. A tejútrendszer átmérője kb 100 000 fényév. A csillag nagyságától, fényerejétől, a környezetétől függően kb. a legnagyobb távolság lehet, amelyen egy ilyen csillag beazonosítható. Ja és kb a Tejútrendszer közepe is ilyen távolságra van, azt meg azért nem mondanánk közelinek. ;)