Gyurkity Péter
Méretes aszteroida haladt el a Föld mellett
A közeli pálya és a nagy sebesség ellenére nem voltunk veszélyben.
A NASA saját rendszerén keresztül követi a Földre potenciálisan veszélyt jelentő aszteroidák ezreit, az adatbázisban pedig a napokban egy újabb példány, a 2010 PK9 ugrott az első helyre. A hatalmas objektum pénteken délután haladt el mellettünk, viszonylag közel, ám a bolygó nem forgott közvetlen veszélyben.
Az úgynevezett NEO (Near-Earth Object) 2010 óta szerepel a listában, akkor ugyanis (nagyjából 4 éven át) több tucat megfigyelés révén vázolták fel az objektum pályáját és egyéb jellemzőit. Az aszteroida méretét, pontosabban annak átmérőjét, 120 és 260 méter közé teszik, ez már jelentősnek mondható, hiszen ezzel nagyjából kétszer olyan magas, mint a gízai nagy piramis. Azt eddig is tudtuk, hogy az ilyen nagyobb példányok meglehetősen ritkán vetődnek közel a Földhöz, becsapódás pedig néhány millió évente történik meg, de itt nyilván nem hagyhatunk mindent a véletlenre, az információszerzés tehát nagyon fontos feladat, dacára annak, hogy számos példányt nem, vagy csak nagyon későn veszünk észre.
Az ügynökség illetékesei ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy a legfeljebb 25 méter átmérőjű példányok elégnek a légkörbe való belépéskor, ezen esetekben tehát a kár minimális – bár azon is sok múlik, hogy lakott, avagy lakatlan terület felett történik a behatolás, ahogy azt a cseljabinszki eset kapcsán láthattuk. Az 1 kilométerig terjedő átmérővel rendelkező példányok már komoly károkat okozhatnak, és bár a NASA előzetes számításai szerint a szóban forgó aszteroida mindössze 0,02 CSE távolságban halad el mellettünk, ez még mindig 3,15 millió kilométeres táv, ami a Föld és a Hold közötti út nyolcszorosa – az esetleges számítási hibákért nyilván utólag elnézést kérnek majd, amennyiben mégis bekövetkezik a katasztrófa.
A szakemberek folytatják a munkát, a folyamatos megfigyelés mellett mások eközben azon törik a fejüket, hogy milyen egyéb eszközöket vethetünk be, hogy akár aktív módon is megvédjük magunkat. A mozifilmekkel ellentétben itt nem a ránk veszélyt jelentő objektumok felrobbantása jön szóba (amely mindössze megsokszorozná a célpontok számát), hanem az apró noszogatás, vagyis a pályák módosítása, ami viszont komoly munkát (és éveket) vesz majd igénybe.
A NASA saját rendszerén keresztül követi a Földre potenciálisan veszélyt jelentő aszteroidák ezreit, az adatbázisban pedig a napokban egy újabb példány, a 2010 PK9 ugrott az első helyre. A hatalmas objektum pénteken délután haladt el mellettünk, viszonylag közel, ám a bolygó nem forgott közvetlen veszélyben.
Az úgynevezett NEO (Near-Earth Object) 2010 óta szerepel a listában, akkor ugyanis (nagyjából 4 éven át) több tucat megfigyelés révén vázolták fel az objektum pályáját és egyéb jellemzőit. Az aszteroida méretét, pontosabban annak átmérőjét, 120 és 260 méter közé teszik, ez már jelentősnek mondható, hiszen ezzel nagyjából kétszer olyan magas, mint a gízai nagy piramis. Azt eddig is tudtuk, hogy az ilyen nagyobb példányok meglehetősen ritkán vetődnek közel a Földhöz, becsapódás pedig néhány millió évente történik meg, de itt nyilván nem hagyhatunk mindent a véletlenre, az információszerzés tehát nagyon fontos feladat, dacára annak, hogy számos példányt nem, vagy csak nagyon későn veszünk észre.
Az ügynökség illetékesei ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy a legfeljebb 25 méter átmérőjű példányok elégnek a légkörbe való belépéskor, ezen esetekben tehát a kár minimális – bár azon is sok múlik, hogy lakott, avagy lakatlan terület felett történik a behatolás, ahogy azt a cseljabinszki eset kapcsán láthattuk. Az 1 kilométerig terjedő átmérővel rendelkező példányok már komoly károkat okozhatnak, és bár a NASA előzetes számításai szerint a szóban forgó aszteroida mindössze 0,02 CSE távolságban halad el mellettünk, ez még mindig 3,15 millió kilométeres táv, ami a Föld és a Hold közötti út nyolcszorosa – az esetleges számítási hibákért nyilván utólag elnézést kérnek majd, amennyiben mégis bekövetkezik a katasztrófa.
A szakemberek folytatják a munkát, a folyamatos megfigyelés mellett mások eközben azon törik a fejüket, hogy milyen egyéb eszközöket vethetünk be, hogy akár aktív módon is megvédjük magunkat. A mozifilmekkel ellentétben itt nem a ránk veszélyt jelentő objektumok felrobbantása jön szóba (amely mindössze megsokszorozná a célpontok számát), hanem az apró noszogatás, vagyis a pályák módosítása, ami viszont komoly munkát (és éveket) vesz majd igénybe.
