Gyurkity Péter
Nem halnak meg korábban a sugárzástól az űrhajósok
A hatás nem drámai, de a hosszabb küldetéseknél már lehetnek gondok.
Tekintettel arra, hogy a NASA, valamint több másik ügynökség esetében is újból felmerült a Holdra való visszatérés, valamint a Mars elérése, ismét előtérbe került a kozmikus sugárzás problémája, pontosabban annak negatív hatása az emberi szervezetre. Egy új tanulmányból arra következtetnek, hogy csak a hosszabb utakon lehetnek igazán gondok, az eddigi eredmények ugyanis nem mutatnak egyértelmű összefüggést.
A Nature oldalán közzétett tanulmányban több száz, egykori űrhajós életét vették alapul, a nyilvánosan elérhető archívumokat felhasználva. Itt összesen 301 asztronauta, illetve 117 kozmonauta adatait összesítették, az amerikaiak esetében az 1959 és 2018, az oroszok (illetve az egykori Szovjetunió) háza táján pedig az 1961 és 2017 közötti időszakra vonatkozóan. Az űrutazások utáni felülvizsgálatok időszaka terén nincs nagy különbség, ez ugyanis 24, valamint 25 év, így szépen kirajzolódik, hogy az egykori űrhajósok valóban lerövidült élettel voltak-e kénytelenek szembenézni, illetve mennyiben volt erre hatással az őket ért kozmikus sugárzás. A fókuszban a rák, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések voltak, hiszen a kutatók szerint leginkább ezen a két területen kell számolnunk negatív következményekkel és megugró gyakorisággal, a jelek szerint azonban a hatás nem drámai.
Az összesített adatokból ugyanis az rajzolódik ki, hogy az amerikai oldalon a halálozások (eddig összesen 89) között 30 százalékban volt jelen a rák, míg a szívproblémák aránya mindössze 15 százalék volt. Az orosz oldalon ez sorrendben 28 és 50 százalék, ami első látásra magasnak tűnik, viszont a szakemberek szerint itt nem látunk a normálistól nagymértékben eltérő számokat. Ennél is fontosabb, hogy nem látni egy azonos tényező háttérben való meghúzódását, amiből viszont arra következtetnek, hogy a kozmikus sugárzás csak a jóval hosszabb utakon, így például a Marsra való repülés, valamint az onnan való visszatérés során jelent majd igazán problémát – az alacsony orbitális pályán való tartózkodás nem túlzottan veszélyes.
Egyes becslések szerint ez utóbbi égitest esetében a sugárzás mértéke eléri azt a szintet, ami egy átlagos emberi élet kétharmada alatt adódik össze (hiszen a kozmikus sugárzás folyamatosan ér minket, a Föld felszínén viszont valamennyire védve vagyunk), egy 2013-as NASA-becslés pedig arra mutatott rá, hogy az utazás alatt ez nagyjából annak felel meg, mintha egy teljes éven keresztül hetente egyszer átesnénk egy CT-vizsgálaton. A Mars kapcsán ráadásul nemcsak a hosszú utat, hanem a felszínen eltöltött időszakot is ide kell vennünk, hiszen a ritka légkör és a gyenge mágneses mező nem sok védelmet nyújt majd az utazóknak – ez pedig tovább rontja az összképet.
Tekintettel arra, hogy a NASA, valamint több másik ügynökség esetében is újból felmerült a Holdra való visszatérés, valamint a Mars elérése, ismét előtérbe került a kozmikus sugárzás problémája, pontosabban annak negatív hatása az emberi szervezetre. Egy új tanulmányból arra következtetnek, hogy csak a hosszabb utakon lehetnek igazán gondok, az eddigi eredmények ugyanis nem mutatnak egyértelmű összefüggést.
A Nature oldalán közzétett tanulmányban több száz, egykori űrhajós életét vették alapul, a nyilvánosan elérhető archívumokat felhasználva. Itt összesen 301 asztronauta, illetve 117 kozmonauta adatait összesítették, az amerikaiak esetében az 1959 és 2018, az oroszok (illetve az egykori Szovjetunió) háza táján pedig az 1961 és 2017 közötti időszakra vonatkozóan. Az űrutazások utáni felülvizsgálatok időszaka terén nincs nagy különbség, ez ugyanis 24, valamint 25 év, így szépen kirajzolódik, hogy az egykori űrhajósok valóban lerövidült élettel voltak-e kénytelenek szembenézni, illetve mennyiben volt erre hatással az őket ért kozmikus sugárzás. A fókuszban a rák, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések voltak, hiszen a kutatók szerint leginkább ezen a két területen kell számolnunk negatív következményekkel és megugró gyakorisággal, a jelek szerint azonban a hatás nem drámai.
Az összesített adatokból ugyanis az rajzolódik ki, hogy az amerikai oldalon a halálozások (eddig összesen 89) között 30 százalékban volt jelen a rák, míg a szívproblémák aránya mindössze 15 százalék volt. Az orosz oldalon ez sorrendben 28 és 50 százalék, ami első látásra magasnak tűnik, viszont a szakemberek szerint itt nem látunk a normálistól nagymértékben eltérő számokat. Ennél is fontosabb, hogy nem látni egy azonos tényező háttérben való meghúzódását, amiből viszont arra következtetnek, hogy a kozmikus sugárzás csak a jóval hosszabb utakon, így például a Marsra való repülés, valamint az onnan való visszatérés során jelent majd igazán problémát – az alacsony orbitális pályán való tartózkodás nem túlzottan veszélyes.
Egyes becslések szerint ez utóbbi égitest esetében a sugárzás mértéke eléri azt a szintet, ami egy átlagos emberi élet kétharmada alatt adódik össze (hiszen a kozmikus sugárzás folyamatosan ér minket, a Föld felszínén viszont valamennyire védve vagyunk), egy 2013-as NASA-becslés pedig arra mutatott rá, hogy az utazás alatt ez nagyjából annak felel meg, mintha egy teljes éven keresztül hetente egyszer átesnénk egy CT-vizsgálaton. A Mars kapcsán ráadásul nemcsak a hosszú utat, hanem a felszínen eltöltött időszakot is ide kell vennünk, hiszen a ritka légkör és a gyenge mágneses mező nem sok védelmet nyújt majd az utazóknak – ez pedig tovább rontja az összképet.