Gyurkity Péter
Rosszul ítélte meg magasságát a lezuhant Mars-landoló
Az ernyő és a fékezőrakéták idő előtti használata vezetett a becsapódáshoz.
Az Európai Űrügynökség illetékesei hetek óta keresik az október 19-én elvesztett Schiaparelli landolóegység adataiban található esetleges anomáliákat, a jelek szerint pedig munkájukat siker kísérte. Most hosszabb magyarázattal álltak elő, amely szerintük megadja a választ a legfontosabb kérdésekre.
A hivatalos bejelentés szerint a légkörbe való belépés és a lassítás kezdeti szakasza különösebb probléma nélkül zajlott le. A landoló 21 ezer km/h-s száguldásból kezdte meg a lassulást, a hőpajzs pedig a mintegy 1500 Celsius-fokos forróság ellen védte az érzékeny szerkezetet. Az ernyő 12 km-es magasságban oldódott ki, amikor a sebesség még mindig 1730 km/h volt, a hőpajzs pedig 7,8 km-es magasságban vált le. A magasságmérő megfelelően funkcionált, a szerkezet forgását mérő műszer (Inertial Measurement Unit, IMU) azonban nagyjából egy másodpercig a maximális értéket mutatta, aminek következtében a navigációs rendszer tévesen negatív magasságot mutatott ki, ezért pedig a Schiaparelli eldobta az ernyőt és egy rövid ideig bekapcsolta a fékezőrakétákat, majd pedig beélesítette a főbb műszereket, mintha az egység már a felszínen lenne – miközben a valós magasság még mindig 3,7 km volt.
Ez egyelőre még egy előzetes álláspont az illetékesek részéről, de biztató fejlemény, hogy a számítógépes szimulációk során sikerült visszaigazolni a hibás folyamatot. A teljes képet valamikor a jövő év elején ismerhetjük majd meg, ezt pedig egy független bizottság állítja majd össze, remélhetőleg olyan formában, hogy a 2020-ra tervezett fő küldetés előkészítői sokat tanuljanak abból. A süllyedés során rögzített adatokat időközben átadták a kutatóknak, így ők betekintést nyernek majd a bolygó légkörébe.
A TGO eközben első tudományos méréseire készül, ez jelenlegi elliptikus pályáján 230 és 98 ezer km-es magasság között mozog, amely csak 2018-ra stabilizálódik 400 km körül, felhasználva a légkör lassító hatását. Először a neutronérzékelő szolgáltat majd adatokat, de a szonda három másik műszerét is kipróbálják a november 20. és 28. közötti időszakban, eközben pedig az első képeket is megkapjuk majd.
Az Európai Űrügynökség illetékesei hetek óta keresik az október 19-én elvesztett Schiaparelli landolóegység adataiban található esetleges anomáliákat, a jelek szerint pedig munkájukat siker kísérte. Most hosszabb magyarázattal álltak elő, amely szerintük megadja a választ a legfontosabb kérdésekre.
A hivatalos bejelentés szerint a légkörbe való belépés és a lassítás kezdeti szakasza különösebb probléma nélkül zajlott le. A landoló 21 ezer km/h-s száguldásból kezdte meg a lassulást, a hőpajzs pedig a mintegy 1500 Celsius-fokos forróság ellen védte az érzékeny szerkezetet. Az ernyő 12 km-es magasságban oldódott ki, amikor a sebesség még mindig 1730 km/h volt, a hőpajzs pedig 7,8 km-es magasságban vált le. A magasságmérő megfelelően funkcionált, a szerkezet forgását mérő műszer (Inertial Measurement Unit, IMU) azonban nagyjából egy másodpercig a maximális értéket mutatta, aminek következtében a navigációs rendszer tévesen negatív magasságot mutatott ki, ezért pedig a Schiaparelli eldobta az ernyőt és egy rövid ideig bekapcsolta a fékezőrakétákat, majd pedig beélesítette a főbb műszereket, mintha az egység már a felszínen lenne – miközben a valós magasság még mindig 3,7 km volt.
Ez egyelőre még egy előzetes álláspont az illetékesek részéről, de biztató fejlemény, hogy a számítógépes szimulációk során sikerült visszaigazolni a hibás folyamatot. A teljes képet valamikor a jövő év elején ismerhetjük majd meg, ezt pedig egy független bizottság állítja majd össze, remélhetőleg olyan formában, hogy a 2020-ra tervezett fő küldetés előkészítői sokat tanuljanak abból. A süllyedés során rögzített adatokat időközben átadták a kutatóknak, így ők betekintést nyernek majd a bolygó légkörébe.
A TGO eközben első tudományos méréseire készül, ez jelenlegi elliptikus pályáján 230 és 98 ezer km-es magasság között mozog, amely csak 2018-ra stabilizálódik 400 km körül, felhasználva a légkör lassító hatását. Először a neutronérzékelő szolgáltat majd adatokat, de a szonda három másik műszerét is kipróbálják a november 20. és 28. közötti időszakban, eközben pedig az első képeket is megkapjuk majd.
: