SG.hu·
ExoMars: felemásra sikerült a leszállás
Ismét európai landolóegység van szomszédunkon, de csak a szonda helyzetét ismerjük.
Legutóbb arról számoltunk be, hogy a landolóegység sikeresen levált a TGO-ról, ezt pedig egy néhány napos, meglehetősen csendes időszak követte, hiszen minden fontosabb utasítást már előzetesen feltöltöttek, a Schiaparelli modul pedig csak szerda délután, 75 perccel a légkörbe való belépést követően ébredt fel, hogy végrehajtsa azokat.
A TGO-ra (szintén szerdán) még egy utolsó lassító manőver várt, amely a megfelelő orbitális pályát volt hivatott biztosítani, ez pedig (a terveknek megfelelően) 139 percen keresztül tartott - ennek során a szonda 5500 km/h-t vesztett sebességéből, hogy végleg a vörös bolygó gravitációs mezejében ragadjon. Az indiai GMRT teleszkóp ezúttal is figyelt, a visszaigazolás a vártnak megfelelő időpontban futott be, alig fél órával később pedig az is bizonyosságot nyert, hogy a landolóegység felébredt és készen állt a demonstrációs célokat szolgáló landolásra.
Nem sokkal 16 óra után az irányítóközpont közölte, hogy a GMRT által szolgáltatott erős jel alapján a Schiaparelli a kívánt süllyedő pályán volt, 21 ezer km/h-val száguldva, ami nagyjából 7 perc alatt csökkent le nullára, természetesen hatalmas hőt generálva. 11 km-es magasságban, már jelentősen lelassulva, nyílt ki a főernyő, ami bizonyosan nagy sokknak tette ki az eszközt, ezt 2 km-nél követte a radar és a kamera bekapcsolása, 1 km-nél pedig a landolóegység leválása az ernyőről, alig 200 km/h-s sebességnél gyújtva be a fékezőrakétákat, hogy gond nélkül fejeződjön be a leszállás.
Az élő közvetítés során egy korábban rögzített videót alkalmaztak a leszállás bemutatására, hiszen a nagy távolság miatt a valós adatok csak nagyjából 10 perccel később futottak be – vagyis csak futottak volna be, az indiai teleszkóp ugyanis csak egy nagyon gyenge jelet fogott el, így mindössze annyi derült ki, hogy a Schiaparelli a Mars felszínén volt, a részletes helyzetjelentésre még másfél órát kellett várni. Először a TGO-val sikerült felvenni a kapcsolatot, amely időközben megkerülte a Marsot, a bolygó mögül előbukkanva jelentkezett be, de a landolóegységről a NASA MRO sem szolgált információval, amely egy órával később repült el a helyszín felett.
A csütörtök délelőtti sajtótájékoztatón annyit tudtak ehhez hozzátenni, hogy TGO-ról sikerült letölteni a landolóegység süllyedésével kapcsolatos adatokat, ezekből azonban nem derült ki, hogy maga a landolás mennyiben sikerült. Az már biztos volt, hogy az immár 13 éves Mars Express után (amelynek Beagle névre keresztelt landolóegysége 11 év után került meg) egy újabb európai szonda kering a Mars körül, vagyis a 2020-ig terjedő időszakban elsősorban erre támaszkodva kaphatunk majd újabb adatokat.
Tekintettel arra, hogy a landolás kifejezetten demonstrációs célokat szolgált, mindenképpen fontos, hogy a légkörbe való belépés, a hőpajzs alkalmazása, az ernyő kinyílása, valamint a fékezőrakéták begyújtása többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlott le, az ezzel kapcsolatos adatokra később nagy szükség lesz - csak az ernyő hátrahagyása következett be idő előtt, de itt még nem ismerik a részleteket. Ugyanígy jelentős fejlemény, hogy a TGO egyáltalán megkapta ezen adatokat, amelyeket később az irányítóközpontban is szemügyre vehettek. Hamarosan kiderül, hogy a Schiaparelli milyen állapotban landolt (vagy csapódott be), ez később szintén hasznos részlet lesz.
Legutóbb arról számoltunk be, hogy a landolóegység sikeresen levált a TGO-ról, ezt pedig egy néhány napos, meglehetősen csendes időszak követte, hiszen minden fontosabb utasítást már előzetesen feltöltöttek, a Schiaparelli modul pedig csak szerda délután, 75 perccel a légkörbe való belépést követően ébredt fel, hogy végrehajtsa azokat.
A TGO-ra (szintén szerdán) még egy utolsó lassító manőver várt, amely a megfelelő orbitális pályát volt hivatott biztosítani, ez pedig (a terveknek megfelelően) 139 percen keresztül tartott - ennek során a szonda 5500 km/h-t vesztett sebességéből, hogy végleg a vörös bolygó gravitációs mezejében ragadjon. Az indiai GMRT teleszkóp ezúttal is figyelt, a visszaigazolás a vártnak megfelelő időpontban futott be, alig fél órával később pedig az is bizonyosságot nyert, hogy a landolóegység felébredt és készen állt a demonstrációs célokat szolgáló landolásra.
Nem sokkal 16 óra után az irányítóközpont közölte, hogy a GMRT által szolgáltatott erős jel alapján a Schiaparelli a kívánt süllyedő pályán volt, 21 ezer km/h-val száguldva, ami nagyjából 7 perc alatt csökkent le nullára, természetesen hatalmas hőt generálva. 11 km-es magasságban, már jelentősen lelassulva, nyílt ki a főernyő, ami bizonyosan nagy sokknak tette ki az eszközt, ezt 2 km-nél követte a radar és a kamera bekapcsolása, 1 km-nél pedig a landolóegység leválása az ernyőről, alig 200 km/h-s sebességnél gyújtva be a fékezőrakétákat, hogy gond nélkül fejeződjön be a leszállás.
Az élő közvetítés során egy korábban rögzített videót alkalmaztak a leszállás bemutatására, hiszen a nagy távolság miatt a valós adatok csak nagyjából 10 perccel később futottak be – vagyis csak futottak volna be, az indiai teleszkóp ugyanis csak egy nagyon gyenge jelet fogott el, így mindössze annyi derült ki, hogy a Schiaparelli a Mars felszínén volt, a részletes helyzetjelentésre még másfél órát kellett várni. Először a TGO-val sikerült felvenni a kapcsolatot, amely időközben megkerülte a Marsot, a bolygó mögül előbukkanva jelentkezett be, de a landolóegységről a NASA MRO sem szolgált információval, amely egy órával később repült el a helyszín felett.
A csütörtök délelőtti sajtótájékoztatón annyit tudtak ehhez hozzátenni, hogy TGO-ról sikerült letölteni a landolóegység süllyedésével kapcsolatos adatokat, ezekből azonban nem derült ki, hogy maga a landolás mennyiben sikerült. Az már biztos volt, hogy az immár 13 éves Mars Express után (amelynek Beagle névre keresztelt landolóegysége 11 év után került meg) egy újabb európai szonda kering a Mars körül, vagyis a 2020-ig terjedő időszakban elsősorban erre támaszkodva kaphatunk majd újabb adatokat.
Tekintettel arra, hogy a landolás kifejezetten demonstrációs célokat szolgált, mindenképpen fontos, hogy a légkörbe való belépés, a hőpajzs alkalmazása, az ernyő kinyílása, valamint a fékezőrakéták begyújtása többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlott le, az ezzel kapcsolatos adatokra később nagy szükség lesz - csak az ernyő hátrahagyása következett be idő előtt, de itt még nem ismerik a részleteket. Ugyanígy jelentős fejlemény, hogy a TGO egyáltalán megkapta ezen adatokat, amelyeket később az irányítóközpontban is szemügyre vehettek. Hamarosan kiderül, hogy a Schiaparelli milyen állapotban landolt (vagy csapódott be), ez később szintén hasznos részlet lesz.