Balázs Richárd
Hullámzó szélsőségek jönnek Európa időjárásában
Jobb lesz kapaszkodni, Európa igen rázós időjárásbeli utazásnak nézhet elébe az éghajlatváltozás felgyorsulásával. Kontinensünk a jövőben az éghajlati szélsőségek közt csaponghat és évtizedeken át tartó hatalmas hőhullámokra is számíthatunk, állítja egy, az elmúlt 2000 év hőmérsékleti adatait elemző tanulmány.
A fagyűrűk adataiból és más hőmérsékleti utalásokból táplálkozó tanulmány a valaha elvégzett legaprólékosabb. "Részletes képpel rendelkezünk a nyári hőmérsékletek változásáról szerte Európában, több mint 2000 évre visszamenőleg" - nyilatkozott Jürg Luterbacher, a németországi Giessen Egyetem munkatársa, az elemzést elkészítő 45 kutatót tömörítő nemzetközi csoport tagja.
Nem túl biztató, hogy az elemzés sokkal nagyobb változékonyságot fedett fel az évtizedek között, mint korábban gondolták. Ez arra utal, hogy a jelenlegi éghajlati ismereteinken alapuló modellek alábecsülhetik a jövőbeli szélsőségek előfordulási arányát.
Luterbacher szerint Európa olyan hőmérsékletingadozásokkal nézhet szembe a kontinentális átlaghoz képes, melyek évtizedeken át tarthatnak. A 2003. évi rendkívüli hőhullám megismétlődésének is sokkal nagyobb az esélye, mint azt a jelenlegi modellek jósolják. 2003-ban a hőmérsékleti szélsőségek 60.000 ember halálát eredményezték.
Valójában egy éghajlati hullámvasút jellemzi az emberiség korszakait. Kontinensünk már a múltban is átélt rendkívül hideg teleket, mind a kis-jégkorszaknak nevezett 1250-től 1700-ig tartó időszakban, mind a 6. században. Ugyanakkor a tanulmány kimutatta, hogy régen sem voltak ritkák a forró nyarak. A római időkben előfordult, hogy elég meleg volt a szőlőtermeléshez Észak-Angliában, míg az 1, 2, 8 és 10. században hasonló nyári hőmérsékletek uralkodtak, mint a 20. században, ami 1,3 Celsius fokkal magasabb volt a hosszú távú átlagnak.
Mindez valamelyest megnyugtatónak tűnhet a jelenlegi időjárási sémák fényében, a tanulmányban azonban évszázados átlagok szerepelnek. Ha alaposabban megnézzük, a tanulmány jól mutatja, hogy két évezreden át, nem volt olyan 30 éves időszak, melyben a nyári hőmérsékletek meghaladták volna az 1986 utáni európai értékeket, ami mindenképpen elgondolkoztató.
A nagy ingadozások oka nem egyértelmű. A kutatók olyan tényezőket vizsgálnak, mint a vulkán kitörések, a napsugárzásban bekövetkezett változások, és az óceáni áramlatok hatásai.
A fagyűrűk adataiból és más hőmérsékleti utalásokból táplálkozó tanulmány a valaha elvégzett legaprólékosabb. "Részletes képpel rendelkezünk a nyári hőmérsékletek változásáról szerte Európában, több mint 2000 évre visszamenőleg" - nyilatkozott Jürg Luterbacher, a németországi Giessen Egyetem munkatársa, az elemzést elkészítő 45 kutatót tömörítő nemzetközi csoport tagja.
Nem túl biztató, hogy az elemzés sokkal nagyobb változékonyságot fedett fel az évtizedek között, mint korábban gondolták. Ez arra utal, hogy a jelenlegi éghajlati ismereteinken alapuló modellek alábecsülhetik a jövőbeli szélsőségek előfordulási arányát.
Luterbacher szerint Európa olyan hőmérsékletingadozásokkal nézhet szembe a kontinentális átlaghoz képes, melyek évtizedeken át tarthatnak. A 2003. évi rendkívüli hőhullám megismétlődésének is sokkal nagyobb az esélye, mint azt a jelenlegi modellek jósolják. 2003-ban a hőmérsékleti szélsőségek 60.000 ember halálát eredményezték.
Valójában egy éghajlati hullámvasút jellemzi az emberiség korszakait. Kontinensünk már a múltban is átélt rendkívül hideg teleket, mind a kis-jégkorszaknak nevezett 1250-től 1700-ig tartó időszakban, mind a 6. században. Ugyanakkor a tanulmány kimutatta, hogy régen sem voltak ritkák a forró nyarak. A római időkben előfordult, hogy elég meleg volt a szőlőtermeléshez Észak-Angliában, míg az 1, 2, 8 és 10. században hasonló nyári hőmérsékletek uralkodtak, mint a 20. században, ami 1,3 Celsius fokkal magasabb volt a hosszú távú átlagnak.
Mindez valamelyest megnyugtatónak tűnhet a jelenlegi időjárási sémák fényében, a tanulmányban azonban évszázados átlagok szerepelnek. Ha alaposabban megnézzük, a tanulmány jól mutatja, hogy két évezreden át, nem volt olyan 30 éves időszak, melyben a nyári hőmérsékletek meghaladták volna az 1986 utáni európai értékeket, ami mindenképpen elgondolkoztató.
A nagy ingadozások oka nem egyértelmű. A kutatók olyan tényezőket vizsgálnak, mint a vulkán kitörések, a napsugárzásban bekövetkezett változások, és az óceáni áramlatok hatásai.
