Balázs Richárd

Hollywoodban még a fekete lyukakat is sminkelik

A tavalyi Csillagok között (Interstellar) című film valódi tudományos egyenleteket alkalmazott annak ábrázolására, mi történik, ha egy csapat űrvándor egy szuper nagytömegű fekete lyuk közelébe merészkedik. Szakértők szerint a tudomány alkalmazása ellenére nem lett valóságos a fekete lyuk ábrázolása. A film vizuális effektusait kidolgozó csapat és tudományos tanácsadója a Classical and Quantum Gravity szaklapban, egy közös publikáció keretében magyarázta el az okokat. Érvelésük szerint a fekete lyuk túlságosan nehezen értelmezhető lett volna a nézőknek, ezért visszább kellett venniük a tudományból, teret engedve Christopher Nolan alkotói szabadságának.

A film főtételét a Caltech fizikusa, Kip Thorne agyalta ki, aki egy valósághű mozit szeretett volna készíteni a fekete lyukakról. Christopher Nolan rendezővel, valamint a londoni Double Negative látvány effektus stúdióval közösen alkották meg a Csillagok között kozmikus szörnyetegét, a Gargantua fekete lyukat. "Feltettem neki egy kérdést és talán egy héttel később kaptam egy csodálatos tanulmányt hivatkozásokkal, ami végig vezetett az általam kérdezett problémák előzményein" - mondta Oliver James, a Double Negative vezető tudósa.

A fizikusok nem először alkalmazzák Albert Einstein általános relativitás egyenleteit a fekete lyukak térgörbítő tulajdonságainak filmbeli ábrázolásához, az eddigiek azonban sokkal kisebb felbontásúak részleteikben is szegényesebbek voltak, mint egy hollywood-i produkció, ezért a csapatnak több változtatást is el kellett végeznie. A vibráló szakadozások elkerülése érdekében a különálló fénysugarak útvonalainak lekövetése helyett sugárnyalábokat alkalmaztak. "Elég sok kutatásra volt szükség, hogy lássuk mi fog történni" - mondta James.


A tudományos egyenletek szerint ilyen lenne a Gargantua

A Gargantua leglátványosabb eleme az akkréciós korongja, a fekete lyukat körülvevő ragyogó anyag-gyűrű. A csapat egy egyszerű, lapos, szivárványszínű koronggal kezdte a munkát, hogy kidolgozzák, hogyan görbítheti meg a fekete lyuk, majd kicserélték egy valósághűbb színekkel felruházott korongra. Az eredmény jól nézett ki, a középponti fekete lyuk egyik oldala azonban hangsúlyosabbá vált, mivel a filmben megjelenő idődilatációs hatás miatt a fekete lyuknak nagyon gyorsan kell forognia, így a fény az egyik oldal felé tolódik. Nolan-nek nem tetszett ez az aszimmetria, úgy gondolta, a moziba látogatók nem fogják érteni, ezért a csapat lelassította a forgást.

A filmben a Gargantua korongja vörösesebb és fényesebb, mint a valóságban lennie kellene. Ha hűek akarnánk lenni a tudományhoz, akkor a ragyogó vörös szín a forgás hatására hűvös kékké válna a fény hullámhosszát lerövidítő Doppler hatás miatt. Emellett az egyik oldala sötétebb is lenne, egy része szinte láthatatlan, azonban Nolan ezeket a részleteket is megvétózta. "A tudományon alapul, de mindig megadjuk a művészi szabadságot a változtatásokra" - mondta James. "Az első képeken, amit megkapott, még nem volt rajta a Doppler eltolódás, és azt hiszem bele is szeretett"


Nolan változtatási kérései után ez lett a végeredmény

"Amikor láttam a filmet, azonnal észrevettem, hogy a fekete lyuk nem olyan, mint amilyennek egy szinte maximális sebességgel forgó fekete lyuknak lennie kell" - mondta Andrew Hamilton, a Colorado Egyetem tudósa, aki megnyugodva olvasta, hogy a látvány effektusokért felelős csapat okkal lassította le a Gargantua forgási sebességét. "Asztrofizikai szempontból az anyag különböző konfigurációit szeretnénk szimulálni a fekete lyuk körül, majd megpróbáljuk megjósolni, mit kaphatunk a valós észlelésekből" - tette hozzá Alain Riazuelo, a Párizsi Asztrofizikai Intézet szakértője, aki ma már elfogadja, hogy a Double Negative feláldozta a valósághűséget a látvány oltárán.

Riazuelo néhány éve találkozott Thorne-nal, ahol több elképzelést is felvázolt neki a látvánnyal kapcsolatban, így némileg csalódott volt miután megnézte a filmet. "Néhány perc után megértettem, miért így alkották meg, de jobban szerettem volna, ha egy kicsit közelebb maradnak a valósághoz" - mondta. "Nem szabad azonban elfelejteni, hogy semmi sem kényszerítette Christopher Nolan-t, hogy a valósághű tudománynál maradjon"

A Csillagok közötthöz kifejlesztett technikáknak nem várt haszna is lehet a fekete lyukakon túl. James-t megkeresték egy NASA tervezeten dolgozó kutatók, akik szerint a Double Negative egyenletei segíthetnek valós, gyorsan forgó neutron csillagok adatainak értelmezésében. "Kezdetben, amikor a film megjelent, mindenki nagyon lelkes volt, hogy valódi tudományt használtunk a film elkészítéséhez" - mondta James. „Filmesként azonban most mi vagyunk nagyon izgatottak, hogy tudományunkat NASA projektekben kamatoztathatjuk, olyan dolgokhoz, amikre nem is gondoltunk"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • WoodrowWilson #116
    A film legkínosabb része az Anne Hathaway által előadott beszéd a szeretetről, mint valami tudományos fogalomról. Fogtam a fejem a moziban, hogy most ezt így mégis komolyan gondolták-e.
    Utoljára szerkesztette: WoodrowWilson, 2015.02.20. 15:07:25
  • NEXUS6 #115
    A szeretett az fontos, én magam is naggyon úgygondolom.

    A kérdésedre meg röviden válaszolok: igen.
    XD
  • Irasidus #114
    Pedig elmondták: szeretet+gravitáció segítségével küldte el az üzenetet, mert a film alkotói szerint ez a két "erő" képes a dimenziókon áthatolni. :D Most, hogy a szeretet egy neurokémiai folyamat - és nem erő - amit elég jól ismerünk, hogy a gravitáció csak analóg módon értelmezhető erőnek, valójában térgöbüket szintén megfeledkezik. Amúgy ez a szöveg, ugye nem gondoltad komolyan, csak személtetés akart lenni?
  • NEXUS6 #113
    Akkor tartanám igazi sci-fi-nek, ha mondana arról is valamit, hogy mi a franc volt, az amit a csákó a feketelikból infót kiküldött és a kiscsaj erre milyen elméletet nyomott rá.

    Pl. hogy az energia gyakorlatilag a vákuumban lehetséges virtuális részecskék számát jellemzi, és asszerint, hogy milyen részecske felé tolódik el a valószínűség (a többi rovására növekszik egy adott részecske megjelenési valószínűsége) sérül a vákuum szimmetriája, ami makrofizikai teret hoz létre. Az energia és a tér torzulása, a szimmetria sérülése az ekvivalens, ami a gravitáció esetében a tömeg. Ha a Higgs-bozon irányába történik a valószínűségi eltolódás , akkor gravitációs teret, ha foton, vagy töltött részecske irányába, akkor elektromomágneses teret kapunk. És mondjuk vannak nem csak 3 dimenziós, hanem több dimenziós részecskék is, amelyek több dimenziós tereket hoznak létre. A feketelyukak, mint szimmetriasértési pólusok, nem csak 3, hanem több dimenziós tereknek is a metszéspontjai, így a feketelyukak, vagy más nagy energiájú pontok a magasabb dimenzión keresztül, rövidebb úton keresztül köthetik össze a 3D tér általunk távolinak észlelt pontjait.

    Kb. ez lehetne a film sci-fi-ként megfogalmazott, a jelenlegi tudományon kicsit túlmutató lényege, ha vették volna a fáradtságot hogy kimondják és ne azzal legyenek elfoglava a szereplők, hogy Frodósan könnyes szemmel néznek egymás arcába és ígérnek meg olyasmiket amiről mindketten tudják, hogy nem fogják betartani.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.02.19. 14:25:17
  • Nonix #112
    Ez a nagyon tudomanyos film megmutatta hogyan tudsz elbujni a poros konyvespolc moge. Kerdezem en: Van olyan ertelmes ember akinek ez a film tetszett?
  • Macropus Rufus #111
    ahhogy már többen is említették, az eredeti jobb. Továbbá egy átlag egyorrú (pl. én) elképzelni sem nagyon tudja, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen valami. De ha a két kép közűl kellene választani, az eredeti jobban beleillik a képbe mint a második. Az túl látványosra sikeredett. Sztem.
  • Irasidus #110
    500 millió naptömeg esetében, ha az átváltás stimmelt r = 1,4755 billió km. (Csináltam egy kalkulátort, bármire kiszámolom - most már.) Eleve pontszerű testnek veszed az ember, és nem integrállal számolsz, holott ugye pont az lenne kérdés, hogy az eleje és vége közötti erőkülönbség mekkora. Szerintem egyszerűbb kigulizni ezt, mint kiszámolni... Viszont, szerintem Roche-határral egyszerűbb számolni, az árapályerő hol szakít darabokra:

    d= R(pMpm)^1/3 a sűrűség felcserélhető tömeggel, így átírva a képletet (p itt ro, azaz sűrüség),

    d=(2(3M/4pi)/pm)^1/3

    500 millió naptömegű feketelyuk esetében, kb. 37047 km. De nyilván már előtt sem érzi "jól" magát, de az biológia. Nem tudom. Egyébiránt minden feketelyuk esetében ez az eseményhorizonton belül van, aki nem hiszi számolja ki.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.02.17. 17:24:03
  • gforce9 #109
    Na majd este ha lesz időm nekiugrok újra az 500milliós naptömegnek, mert ott benéztem mást is. De ha addig esetleg valakinek lesz kedve 3000000000000m-en gravitációs erőkülönbségeket számolni szívesen veszem.
  • Irasidus #108
    Nálam is. A Nap Schwarzschild-sugara r=2,95×10^3 méter, ami 2,9 km (kerekítve persze). Egy 5x naptömeg esetében, meg mint14,7. km.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.02.17. 16:09:00
  • gforce9 #107
    Tegnap este kikínlódtam ezekkel a marha nagy számokkal való számolgatást.

    Nyilván tévedtem, mert a kalkulátorok amiket ma találtam a te mondandódat támasztják alá az eseményhorizont méretét illetően. Régen számolgattam ilyesmiket, hibáztam ez van. Viszont:

    Viszont az 500 millónyi naptömegnél az eseményhorizont már 25Cse

    http://physics.unl.edu/~klee/flash_astro/bhole_sim010.swf

    25Cse-t figyelembe véve a 2m az légypiszok.