Először sikerült belehallgatniuk kutatóknak az emberek belső monológjaiba egy speciális agy-dekóder segítségével. A megoldás egy újabb lépés azoknak a beszédre fizikailag képtelen emberek kommunikációjának elősegítése felé.

"Ha egy könyvet vagy újságot olvasunk, saját hangunkat halljuk a fejünkben" - mondta Brian Pasley, a kutatás vezetője, a kaliforniai Berkeley Egyetem munkatársa. "Megpróbáljuk dekódolni az ezzel a hanggal kapcsolatos agytevékenységet egy gyógyászati segédeszköz megalkotása érdekében, ami lehetővé teszi a rendellenességekkel élőknek a beszédet"

Amikor beszédet hallunk, a hanghullámok aktiválják a belső fül neuronjait, amik átadják az információt az agynak, ahol a hangot az agy szavakká alakítja és kinyeri jelentésüket. Egy korábbi tanulmányukban, Pasley és kollégái rögzítették több, beszédet hallgató ember agytevékenységét. A kutatók megfigyelték, hogy a temporális lebeny agysejtjei csak a hang bizonyos tulajdonságaira, adott frekvenciákra reagálva aktivizálódtak. Például bizonyos neuronok az 1000 hertz frekvenciájú hangokra reagálnak, míg egy másik sorozat a 2000 hertzesekre. Ennek tudatában a csapat elkészített egy algoritmust, ami kizárólag a neurális aktivitás alapján dekódolja a szavakat.

A csapat elmélete szerint saját gondolataink magunkban történő megfogalmazása is ugyanazokat a neurális jeleket generálja az agyban, mintha valaki más beszédét hallgatnánk. Feltevésük szerint egy beszéd azonosítására szakosodott algoritmus képes azoknak a szavaknak a beazonosítására is, melyek a saját belső hangunkon szólalnak meg. Az elmélet teszteléséhez újabb hét ember agytevékenységét rögzítették, miközben azok egy képernyőn megjelenő szöveget olvastak. Minden kísérleti alanyt megkértek, hogy olvassa fel hangosan, majd magában is a szöveget, illetve harmadik tevékenységként csak bámulják a monitort.

Amikor hangosan olvastak, a kutatók megvizsgálták mely neuronok reagáltak a beszéd adott aspektusaira, rögzítve az információkat. A dekóder létrehozott egy spektrogramot, a hanghullámok különböző frekvenciáinak vizuális megjelenítését. Mivel minden frekvencia a kimondott szó adott hangjainak felel meg, a spektrogram alkalmazásával újraalkothatóvá vált a hallott tartalom.

Ezután a dekódert a magukban felolvasott szövegkor kialakuló agytevékenységre hangolták. Az eredményekből kiderült, hogy van némi eltérés az elképzelt és a tényleges beszéd kapcsán zajló neurális tevékenység között, a dekódernek azonban sikerült kizárólag az agytevékenység alapján újraalkotni az alanyok által magukban felolvasott szöveget is. Az algoritmus nem tökéletes, jegyezte meg Stephanie Martin, Pasley egyik munkatársa. "Jelentős eredményeket értünk el, ez azonban még nem elég egy segédeszköz megépítéséhez" - mondta.

A csapat jelenleg az algoritmus finomra hangolásán dolgozik, többek közt a beszéddel kapcsolatos neurális tevékenység, a beszéd sebessége és egyazon szó különböző kiejtése közötti összefüggések vizsgálatával. "Nagyon magasan van a léc" - mondta Pasley. "Ezek csak előzetes adatok, még dolgozunk a jobbá tételükön"

Több más kutatás is vizsgálja a gondolatok olvasásának lehetőségeit. Van, ami meg tudja mondani, milyen képet lát egy adott személy, legyen az álló vagy mozgó kép, mások különböző koncepciók kiolvasásán fáradoznak. A kérdés tehát, lehetséges-e egy gondolatolvasó eszköz elkészítése?

Elméletben igen, válaszol Martin, ez azonban hihetetlenül bonyolult lenne. Hatalmas adatmennyiségre lenne szükség. "Nagyon érdekes lenne betekintést nyerni. Lehetővé tenné, hogy lássuk az emberek gondolatait, szándékait" - mondta. "Ehhez azonban először különálló dekóderekre lenne szükség, melyek már bizonyítottak, mielőtt összegyúrnánk a különböző észleléseket"