Gyurkity Péter
DNS-vizsgálat igazolta a paleoeszkimók eredetét
Évtizedek óta tartó vitát zárhat le egy friss eredmény, amely egyetlen bevándorlási hullámra utal.
A területtel foglalkozó kutatók számára jó ideje vita tárgyát képezte az észak-amerikai sarkvidéken annak idején letelepedett és máig megtalálható inuit eszkimók eredete, pontosabban az inuitok és az őseikként számon tartott paleoeszkimók között feltételezett viszony. Most egy új DNS-vizsgálat alapján vonhatunk le további következtetéseket.
Az 1920-as évektől vitatkoztak a kutatók azon, hogy a területen megtalált három egykori csoport (a Saqqaq-, a Dorset-, valamint a Thule-kultúra) között egyenesági leszármazás, szoros kapcsolat és keveredés, netán a kapcsolatok teljes hiánya tűnik valószínűbbnek. A szakemberek most mintegy 150 egykori őslakos maradványainak bevonásával végezték el a kiterjedt vizsgálatot, amelynek eredménye arra utal, hogy a mintegy 700 évvel ezelőtt kihalt embercsoport tagjai egyetlen bevándorlási hullám eredményeként érkeztek meg a területre, mégpedig Szibériából. Ez a hullám nagyjából 6000 évvel ezelőtt ment végbe, vagyis az ebbe a körbe tartozó Saqqaq- és Dorset-kultúra (a paleoeszkimók) egy genetikai családként írhatók le, ami eddig nem volt teljesen világos.
A paleoeszkimók annak idején Alaszkától egészen Grönlandig benépesítették a sarkvidéki tájakat, a mostani eredmény pedig nem mutatott ki egyezést köztük és az őket felváltó inuitok között. Érdekesség, hogy az előbbi csoport 700 évvel ezelőtt kihalt, ami konfliktusokra, sőt akár korai emberirtásra is utalhat, ám ennek ellentmond, hogy az inuit legendákban kizárólag baráti kapcsolatokról mesélnek az őseikként számon tartott csoportokkal, akiket egyébként visszahúzódó és félénk emberekként írnak le. Legalább ilyen furcsa, hogy a Szibériából jóval később beérkező inuitok miért nem keveredtek a terület akkori lakóival, erre azonban még nincs megfelelő válasz.
Ezen válasz megtalálásához még további komoly munkára lesz szükség.
A területtel foglalkozó kutatók számára jó ideje vita tárgyát képezte az észak-amerikai sarkvidéken annak idején letelepedett és máig megtalálható inuit eszkimók eredete, pontosabban az inuitok és az őseikként számon tartott paleoeszkimók között feltételezett viszony. Most egy új DNS-vizsgálat alapján vonhatunk le további következtetéseket.
Az 1920-as évektől vitatkoztak a kutatók azon, hogy a területen megtalált három egykori csoport (a Saqqaq-, a Dorset-, valamint a Thule-kultúra) között egyenesági leszármazás, szoros kapcsolat és keveredés, netán a kapcsolatok teljes hiánya tűnik valószínűbbnek. A szakemberek most mintegy 150 egykori őslakos maradványainak bevonásával végezték el a kiterjedt vizsgálatot, amelynek eredménye arra utal, hogy a mintegy 700 évvel ezelőtt kihalt embercsoport tagjai egyetlen bevándorlási hullám eredményeként érkeztek meg a területre, mégpedig Szibériából. Ez a hullám nagyjából 6000 évvel ezelőtt ment végbe, vagyis az ebbe a körbe tartozó Saqqaq- és Dorset-kultúra (a paleoeszkimók) egy genetikai családként írhatók le, ami eddig nem volt teljesen világos.
A paleoeszkimók annak idején Alaszkától egészen Grönlandig benépesítették a sarkvidéki tájakat, a mostani eredmény pedig nem mutatott ki egyezést köztük és az őket felváltó inuitok között. Érdekesség, hogy az előbbi csoport 700 évvel ezelőtt kihalt, ami konfliktusokra, sőt akár korai emberirtásra is utalhat, ám ennek ellentmond, hogy az inuit legendákban kizárólag baráti kapcsolatokról mesélnek az őseikként számon tartott csoportokkal, akiket egyébként visszahúzódó és félénk emberekként írnak le. Legalább ilyen furcsa, hogy a Szibériából jóval később beérkező inuitok miért nem keveredtek a terület akkori lakóival, erre azonban még nincs megfelelő válasz.
Ezen válasz megtalálásához még további komoly munkára lesz szükség.