Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Slightly Mad Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 1.6 Ghz, 1 GB RAM (Vista esetén 1,5 GB RAM), ATI Radeon X1800, XT 512MB vagy jobb, NVIDIA GeForce 7800 GT 256MB, 6 GB hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2.5 GHz vagy AMD 64 X2 2 GHz, 2 GB memória (Vistához 3 GB memória) ATI Radeon X1800, XT 512MB vagy jobb, NVIDIA GeForce 7800 GT 256MB
Hasonló játékok: Need for Speed-sorozat, Race Driver GRID
Kategória: autóverseny

A Need for Speed-sorozat haldoklása után az EA elvette a projektet az előző részeket jegyző Black Boxtól, helyette pedig a GTR-rel és más egyéb legendás szimulátorokkal sikert sikerre halmozó Slightly Mad Studios kapott lehetőséget. Az elvárások nagyok voltak, hiszen, ha megint botlik a széria, aligha menti meg bárki is a totális leégéstől és feledésbe merüléstől, bár az NFS név még akkor is garancia a sikerre, ha a termék pocsék - ezt mutatják az elmúlt évek eladási mutatói. Az EA mégsem hagyta, hogy legsikeresebb sorozata csúfos bukással tűnjön el a süllyesztőben, és a mostani eredményt látva remek döntést hoztak a fejesek.

Az Undercover kritikán aluli minősége után már az Electronic Arts is érezte, hogy kénytelen drasztikus lépéseket eszközölnie, ha életben szeretné tartani több mint 100 millió példányban elkelt sorozatát. A szebb napokat megélt NFS-széria ugyanis a Porsche Unleashedig bezárólag kiváló, addiktív élménnyel gazdagította a játékos társadalmat, azonban az underground irány erőltetésével egy új, sokkal sötétebb korszak következett.


Klikk a képekre a nagyobb változhoz
A legutóbbi epizód, az Undercover volt az utolsó csepp a pohárban, és bár az eladási eredmények alapján pozitív mérleggel zárt a játék, a kritikai megítélés, a játékosok panaszáradata felébresztette a kiadót, és a vezetők végre belátták, hogy a jövőben drasztikus változtatásokat kénytelenek bevezetni, ha régi medrébe szeretnék visszaterelni a sorozatot. A kaliforniaiak állandó belső stúdiójuktól, a Black Boxtól elvették a további projekteket, és egy tapasztalt, az iparban komoly hírnévre szert tett, főként szimulátorokban jeleskedő brit stúdiót bíztak meg a Shift fejlesztésével.

A Slightly Mad Studios a GTR-rel már bizonyította, képes remekbe szabott versenyszimulátorokat készíteni, és bár az NFS mindig az arcade vonalat képviselte, a friss, üde koncepció csakis jót tett a sorozattal, mely kiválóan egyensúlyoz az arcade és a szimulátor stílusok között. Bár utóbbi minimálisan van csak jelen a játékban, ügyes trükkök bevetésével mégis szimulátorbeütést kapott a játék, ami meg is hozta a sikert. Mind az eladások, mind a kritikák tekintetében régi önmagát adja a játék, bár azt azért érdemes leszögezni, hogy ez már nem az az NFS, amit mi megismertünk, de a korral haladni, valami újat mutatni sose szégyen.

A játék betöltésekor egy meglehetősen zord kinézetű, a sorozatra nem jellemző menürendszer fogad, ahol két lehetőség áll majd rendelkezésünkre, ha körözgetni szeretnénk. Választhatjuk a Quickplay módot, mely, ahogy a neve is mutatja, gyors, tét nélküli futamokat ígér, ahol kedvenc járgányunk volánja mögött páholhatjuk el a többieket. A másik lehetőség természetesen a karriermód, mely a játék egyik legnagyobb erőssége, ami egy többlépcsős rendszerként kínálja majd fel a futamokat és lehetőségeket.


Klikk a képekre a nagyobb változhoz
Utóbbit választva először egy tesztfutamon kell részt vennünk, ahol a játékot is népszerűsítő, bivalyerős BMW M3-as volánja mögött kell bizonyítanunk, milyen pilóták is vagyunk valójában. A játék ugyanis pár kör után felméri tudásunkat, kielemzi vezetési képességünket, és ez alapján felkínál egy nehézségi szintet, amiben az ellenfelek mesterséges intelligenciájától kezdve autóink vezethetőségén át mindent automatikusan beállít a rendszer.

Természetesen nem vagyunk kötelesek elfogadni az így belőtt rásegítő rendszereket és egyéb beállításokat, de kezdő pilótaként javasolt élni a felkínált lehetőséggel. Ilyen opció például azt is, hogy a törések csak látványelemként szolgáljanak, vagy esetleg választott négykerekűnk menettulajdonságaira is kihassanak. Nem véletlenül említettem, hogy célszerű az előre beállított paramétereket választani, ugyanis a játékban, bár alapvetően megmaradt arcade-nak, ezúttal többször kell a fékezés gombra tenyerelnünk, különben hamar tölthetjük újra a pályát.

Ha ezzel megvagyunk, akkor kezdetét veszi az első versenysorozat, a Tier 1 - a későbbiekben még három ilyen vár ránk, valamint a végső megmérettetés, a Need for Speed World Tour -, ahol csillagokat kell összegyűjtenünk a további sorozatok elérése érdekében. A Tier 1 kezdetekor máris szembesülünk a játék főbb újdonságaival. Vegyük is sorra őket. Először kezdjük az egyik legnagyobb újítással, a profilfejlesztő rendszerrel, valamint az újfajta achievement-rendszerrel. Utóbbi során úgynevezett pontokat - badge-eket - gyűjtögethetünk, amik közül a játék kétfélét különböztet meg. Vezetési stílusunktól függően lehetőségünk nyílik agresszív, illetve precíz manőverek teljesítésért badge-eket gyűjteni. Az agresszív manőverek közé sorolható például a driftelés, a másokkal való koccanás, ellenfelek kipördítése, de a durva belemenést, menetiránnyal szemben közlekedést, vagy a kanyarok levágását nem díjazza a játék. A rendszer nem igazán toleráns ilyenkor, elsőre még figyelmeztet minket, másodjára viszont automatikus kizárást kapunk, és fújhatjuk az adott versenyt.

A precíz manőverek közé tartozik a tiszta, ütközés nélküli előzés, valamint a tökéletes kanyarvétel. A megszerzett pontszámokat a jobb és bal felső sarokban tudjuk nyomon követni, ha valamelyik megtelik, akkor a továbbiakban szerzett pontok duplázódnak. A szintlimit felső határa ötven, tehát lesz mivel elszórakoznunk, hogy a végső sorozatot, a Need for Speed World Tourt is megnyissuk. Emellett a csillagok gyűjtögetésével is foglalkoznunk kell, amiket nemcsak a győzelmekért, hanem helyezésekért, opcionális feladatok megfelelő teljesítéséért is kaphatunk.

Ilyen kis "miniküldetések" teljesítéséből tengernyi lesz a játékban, tehát bőven lesz lehetőségünk csillagokra vadászni. A játék például felkínál olyan lehetőséget, hogy teljesítsünk egy teljesen tiszta kört, érjünk el 1000 pontot, pördítsünk ki négy ellenfelet, megadott ideig kövessük az ideális ívet jelző nyilakat, érjünk el egy megadott sebességet a verseny során és még sorolhatnánk.

Mindezeket a játékosprofil foglalja össze, mely magában foglalja a sofőrprofilt is, ami elsősorban az online mókázás során szolgáltat információt ellenfeleink számára, hiszen ebből kiderül, milyen versenystílusban vagyunk a leginkább otthon. Végezetül medálokat is gyűjtögethetünk, amiből kétfélét különböztet meg a játék. Vannak kis medálok, amiket egy-egy versenyen teljesített kiváló megmozdulással tudunk összegyűjteni. Megfelelő számút összegyűjtve ebből áll össze majd egy mestermedál, amiből négyfélét különböztet meg a játék: bronz, ezüst, arany vagy legendás.

A versenyek szerencsére változatosak, különböző kihívások formájában rengeteg élvezetes módban tehetjük próbára tudásunkat. Az alapverseny mellett lehetőségünk lesz Time Attack módban körözni, ahol meglepő módon nemcsak az idővel, hanem az aszfaltcsíkon köröző ellenfelekkel is szembe kell néznünk. Emellett egyszemélyes driftben, macska-egér játékban, gyártók azonos modelljeinek küzdelmeiben, vagy vegyes felállású versenyeken is részt vehetünk.

Mégis, a legizgalmasabb mód a Car Battle, ahol két azonos tulajdonságú autó egymás elleni párharcát vívhatjuk meg. A verseny során három futamot kell teljesítenünk, ahol lehetőség szerint nekünk kell a leggyorsabban teljesítenünk a pályát. Az a nyertes, aki háromból kétszer győzelemre vezeti járgányát. Ahogy egyre magasabb szintet érünk el, meghívásos versenyeken is bizonyíthatunk, amik leginkább azért lesznek érdekesek, mert itt próbálhatunk majd ki először olyan méregdrága vasparipákat, mint a Bugatti Veyron, vagy a Koenigsegg CCX, ráadásul a magasabb pénzdíjak miatt könnyedén törhetünk ki a már unalomba fulladt versenysorozatokból, hogy új szintre lépve ismét komoly kihívásokkal szembesítsük magunkat.

Az arcade stílustól szintén eltérő elem, hogy megkeresett pénzünket nemcsak frissen vásárolt járgányokra, hanem különböző kiegészítőkre, fejlesztésekre is elkölthetjük. Ennek egyrészt a magasabb szinten való versenyzés során szükséges erőkiegyenlítés miatt van létjogosultsága, másrészt a karosszéria törik, ami a menettulajdonságot is rontja, így vagy vigyázunk az autónkra, vagy utólag kipofozzuk azt. Lehetőségünk nyílik autóink motorját, karosszériáját, felfüggesztését, gumijait, egyszóval minden lényeges elemét lecserélni. Minimális módon, de a jól ismert csúszkás módszerrel finomhangolhatjuk beállításainkat, így a stílusunkhoz legjobban passzoló járgányokkal gördülhetünk ki az aszfaltra.

A beállítási lehetőségek végtelen tárháza ellenére mégsem nevezhető vérbeli szimulátornak a játék, amit leginkább a hibrid vezetési élménynek köszönhetünk. Ennek egyik legfőbb oka a fizika szinte teljes hiánya. Az autók olykor papírdarabként repkednek a levegőben, a fizikai törvényeit meghazudtolva lejtenek légi balettot. Ezek a bosszantó, de szemet szúró hibák kevés alkalommal bukkannak fel, mégis illúzióromboló látni az ilyen jeleneteket.

Mindezt feledteti a hihetetlenül hiteles belső nézet, ami viszont szó szerint szimulátorérzetet kelt az emberben. A játék népszerűsítése is ennek jegyében zajlott, nem véletlenül. Mindenképpen a belső nézet ajánlott versenyek közben, ugyanis minden idők egyik legjobb cockpit-nézetével van dolgunk, ahol a sebességérzet fantasztikusan átjön, így 150 vagy 200 km/h-nál igazán adrenalinpumpáló az élmény, nagy sebességnél homályosabban látjuk a környezetet. Gyorsításkor a pilóta az ülésbe préselődik, fékezéskor a nehézségi erők valósághűen hatnak rá, az ütközésekkor pedig valódi behatások érnek minket. Kisebb koccanásra rázkódik a kamera, nagyobb becsapódáskor pillanatokra elhomályosul a kép, fekete-fehérbe vált minden, légzésünk lelassul, majd a pilóta ismét eszméletéhez tér.

Sajnos a negatívumok sorát gyarapítja a szegényes járműpark, ami 60 autójával nem mondható bőségesnek, főleg ha olyan címekhez hasonlítjuk a Shiftet, mint a Race Driver: GRID, a Forza-sorozat, vagy a Gran Turismo, melynek várva várt új részében több mint 800 autó, a Forza 3-ban pedig közel 400 autó közül válogathatunk. Ugyanez a hiányosság a versenypályák felhozatalára szerencsére nem mondható el, változatos helyszíneket járhatunk be, amiket hangulatos felvezető videókkal mutat be a narrátor. A Need for Speed: Shift hatalmas előrelépés a korábbi részekhez képest. Egy teljesen új irányt képviselő epizódot ismerhettünk meg, de a korral haladni kell, a régi berögződéseket pedig ideje levetkőzni, és merészen újítani. Az EA ezt választotta, és be is jött nekik. A játéknak vannak hibái, de ha átáll a kiadó a kétévente egy stúdió, egy rész fejlesztési ütemre, akkor mindig lesz két éve az adott csapatnak, hogy profi munkát adjon ki a kezei közül. Ha ezt továbbcsiszolják, akkor igazi gyöngyszemmé válhat a játék, mely ismételten visszakerülhet abba az elitbe, ahonnan sose lett volna szabad kiesnie.

Végezetül komoly negatívumként a brutális gépigényt tudnám felhozni, ugyanis a PC-s verzió meghajtásához kész erőmű szükséges, és bár csinos a játék, annyira azért nem, hogy nonszensz elvárásai legyenek PC-nkkel szemben.

Grafika: Az NFS: Shift nagyon pofás külsőt kapott, de a PC-s verzió esetében a maximális pompának ára van, ugyanis igazi erőművet kell a motorháztetőbe beépíteni, hogy zökkenőmentesen fusson a játék. Ettől függetlenül a belső nézet külleme mindent visz, ennyire aprólékos és jól kidolgozott cockpitet sose láttunk még.

Kezelőfelület: A játék szimulátorosodása miatt a billentyűzettel való terelgetés kicsit macerás, de meglepően jól kezelhetőek így is a kocsik. Azért egy kormány megléte sokat dob az élményen, és a gamepades körözgetés is izgalmasabb tud lenni az iránygombok helyett, de összességében a játék ezen a fronton is jól teljesít.

Játszhatóság: Változatos játékmódjainak, a szimulátorokra jellemző finomhangolásoknak köszönhetően sok-sok játékórát ölhetünk bele a játékba, hiszen az autók karakterisztikáját változtatva mindig más és más versenyeket futhatunk ugyanazon a pályákon. Sok-sok apró "mellékküldetés" vár ránk, és a csúcsra érés sem lesz egyszerű, jó pár játékórát bele kell tennünk a Shiftbe.

Intelligencia, nehézség: Az ellenfelek agresszívak, tanulmányozzák vezetési stílusunkat, hibáinkat pedig könyörtelenül kihasználják. De a Forza 3 után elbizonytalanodtam a csillagok számát illetően, ugyanis a Turn10 játékában az eddigi legjobb versenyjátékos MI-vel szembesültem, az NFS pedig elbújhat mellette.

Hangok, zene: Az autós játékok egyik legfontosabb eleme a járgányok hiteles hangjainak visszaadása. A szerény autópark esetében nem volt nagy munka felvenni a kocsik hangjait, amik egytől egyik profik, csak hát nagyon kevés autó gyönyörű, dübörgő morajlását hallhatjuk.

Összefoglalás: Több évnyi csalódás után az NFS: Shift számomra kellemes meglepetés volt. A játék teljes egészében nézve egy jól összerakott, alapos munka, ami új irányba terelgeti a szériát, de ez az új vonal csak előnyére vált a sorozatnak. Van még min csiszolni, de legyünk türelmesek, mert jó úton jár a brit Slightly Mad Studios.

Kapcsolódó letöltések:
Need For Speed: Shift demó
Need For Speed: Shift videó