Mikeyy
Need for Speed: Hot Pursuit 2

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Electronic Arts
Rendszerkövetelmények:
Minimum: PIII 450 MHz, 128 MB RAM, 16 MB-os DirectX 8.1 kompatiblis videókártya
Ajánlott: PIII 800 MHz, 128 MB RAM, 32 MB-os DirectX 8.1 kompatiblis videókártya
Hasonló játékok: Need for Speed III, Need for Speed: High Stakes
Kategória: Autóverseny
Valamivel több mint három éve jelent meg a Need for Speed: High Stakes, ami új mércét állított fel számos szempontból az autós játékok terén. A szimulátor rajongók szokás szerint fújtak rá, a játéktermi gépek hangulatát visszaadó autós játékok kedvelői viszont örömmel fogadták a számos újdonságot felvonultató, és igen szórakoztató darabot. Az NFS sorozat következő darabja a Porsche Unleashed volt, ami ugyancsak jól sikerült, de hiányzott belőle néhány dolog, többek között a rendőrök elől történő izgalmas menekülések. Most végre megjelent a Need for Speed: Hot Pursuit 2, és számos grafikai és egyéb újítás mellett ismét visszakaptuk a rendőröket. A játék nemrég megjelent demójából már kiderült, hogy az Electronic Arts most is kitett magáért, így izgatottan vártam az NFS sorozat legújabb darabjának megjelenését.


Mikor végre kézhez kaptam a játékot első dolgom volt a telepítés, majd duplakatt az asztalra helyezett ikonra. A játékot egy 1300 MHz-es Celeron processzorral, illetve GeForce2MX videókártyával felszerelt gépen játszottam, és a demó alapján már sejtettem hogy ilyen géppel nem sok jóra számíthatok de szerencsére kellemes meglepetés ért. A demó óta számos finomhangolást hajtottak végre a fejlesztők a játék motorján, így sikerült jóval gyorsabbá tenniük. A demó 800x600 felbontásban legalacsonyabb részletesség mellett sem volt hajlandó zökkenőmentesen futni a végleges változat azonban simán elmegy már közepes fokozat mellett is, illetve 1024x780-ban is alacsonyabb részletességgel kiválóan játszható. A játék indulásakor a szokásos minőségű intróval találkozunk, ami rögtön meghozza a kedvünket egy kis száguldozáshoz, amit többféleképpen is megtehetünk.


A programban öt játékmód közül választhatjuk ki a nekünk legjobban tetszőt, de ezek között természetesen több átfedés is van. A Hot Pursuit módban számos versenyen kell részt vennünk, miközben rendőrök üldöznek minket gyorshajtásért, mert ugyebár a sebességkorlátok átlépése nélkül sohasem fogjuk megnyerni a versenyt. A rendőrök az NFS: HS óta okosabbak lettek, és olyan újabb fegyvereket vetnek be ellenünk mint például a robbanó hordókat dobáló helikopter, így egyáltalán nem könnyű lerázni őket, főleg amikor lassabb autókkal vagyunk. A rendőröket egy kis ügyességgel viszonylag könnyen letudhatjuk, csak annyit kell tennünk, hogy egy kisebb fékezéssel hagyjuk hogy megelőzzenek minket majd ezt követően autójuk hátulját oldalirányba meglökjük, így rögtön a falon fognak kikötni és bottal üthetik a nyomunkat.


Ebben a játékmódban egy hierarchikusan felépített versenyrendszeren mehetünk végig, amelyek között van olyan verseny amit egyedül kell végignyomnunk a lehető legrövidebb idő alatt, de legtöbbjükben hét másik autó ellen versenyzünk. Nagy örömmel konstatáltam hogy megmaradt a Knockout játékmód is, aminek az a lényege, hogy minden körben az utolsó helyezett kiesik, és a végén csak egy maradhat. A versenyekben nyújtott teljesítményünk alapján jó esetben bronz-, ezüst- vagy aranyérmet kaphatunk, illetve NFS pontokat amiket újabb autókra vagy pályákra válthatunk be. A következő játékmód a Championship nevezetű, amely annyiban különbözik a Hot Pursuit módtól, hogy itt nincsenek rendőrök illetve más pályákon és más autókkal is versenyezhetünk. A rendőrök hiánya természetesen nem jelenti azt hogy a verseny unalmas lenne, ugyanis a későbbi pályákon a gép által irányított ellenfelek nagyon meg tudnak izzasztani, és nem egyszer csak sokadik próbálkozásra sikerülhet elérni az első helyet.
A Single Challange játékmódban egyszeri versenyeket állíthatunk be magunknak, és erre számos lehetőség áll rendelkezésünkre. Ha a Free Run opciót választjuk, akkor ellenfelek nélkül száguldozhatunk, így alaposan kiismerhetjük a pályát. A Single Race menüpont lehetőséget ad arra hogy az általunk választott pályán versenyezzünk rendőrök kíséretében vagy anélkül, és a Be The Cop mód pedig hogy mi legyünk a rendőrök és elkapjuk az álnok gyorshajtókat. Itt figyeljünk arra, hogy csak akkor tudjuk lefülelni őket, ha bekapcsoljuk a szirénát, különben akárhogy is szorítjuk le őket az útról, soha nem fogjuk elkapni a grabancukat. A Single Challange lehetőséget ad még tetszőleges Knockout versenyek beállítására, illetve több versenyből álló bajnokságokra is.


A játék támogatja a Multiplayer módot is, így haverokkal vagy esetleg vadidegenekkel mérhetjük össze tudásunkat helyi hálózaton vagy az interneten. Itt is játszhatunk Knockout módban, vagy egyszerű pár körös versenyeken is, ahol meghatározhatjuk azt is, hogy melyik osztályokból választhatják a játékosok az autókat. A multiplayer módon kívül egyetlen játékmód maradt, amit még nem részleteztem, ez pedig a Quick Race mód. Itt egyszerűen csak annyi a dolgunk, hogy kiválasztjuk ezt a módot, és a gép automatikusan beállít egy pályát illetve kiválaszt nekünk egy autót, így gyakorlatilag egyetlen kattintással már indulhat is a verseny.


A High Stakes óta számos újítás került a játékba, de sajnos néhány visszalépés is történt. Nagyon látványos tud lenni például az újonnan bevezetett Jump Camera, ami ugratások vagy nagyobb borulások esetén külső nézetre vált és lelassítja a képet, mintha csak egy filmet látnánk. Ez szórakoztató az első néhány alkalommal, de gyakorlatilag inkább idegesítő, mert emiatt sokszor elveszíthetjük az uralmat a jármű felett, így megéri kikapcsolni. A pályatervezés továbbra is erőssége az Electronic Arts-nak, a pályák helyszíne változatos, részletesen kidolgozott, és minden pályán vannak rövidítések is, amiken kicsit nehezebb elnavigálni, de ha sikerrel járunk, akkor többnyire előnyhöz juthatunk társainkhoz képest. Hiányoltam viszont a havas pályákat, illetve az időjárási elemeket (eső, hó), ezért nagy fekete pont jár az EA programozóinak.


Az autókat most már nem hasonlíthatjuk össze egymással mint az NFS:HS-ben, itt csak annyira van lehetőségünk hogy meghallgassunk egy narrátor által előadott rövid szöveget az adott autóról, és megvárjuk míg a felső sávban csigalassúsággal bekúszik egy felirat az autó gyorsulásáról és végsebességéről. Ezt a részt igazán megcsinálhatták volna úgy, hogy kicsit informatívabb, illetve kényelmesebb legyen. Újabb visszalépés a visszajátszások terén tapasztalható, ugyanis a felvétel megtekintése közben nem módosíthatjuk a kameranézetet, csak abból a nézetből követhetjük nyomon akciónkat, amelyikből eredetileg játszottuk azt. További kisebb hiányosságok találhatók a játékban, amelyek egy része azért is érthetetlen mert hasznos funkciók voltak, és a sorozat korábbi részeiben jól szolgáltak számos helyzetben. Most lássuk az összesítést: Grafika:

Kezelőfelület:

Játékmenet:

Hangeffektek:

Zene:

Multiplayer:

Intelligencia és nehézség:

Összegzés:






