Az Akella közleményben egy újabb akció-szerepjátékot jelentett be, amely Titan Quest hagyományait követi majd.
Nagyon sokan ihletet merítenek a Titan Quest-ből. A görög mitológia legendái az Akella fejlesztőit is megbabonázták, és a Numen keretein belül ők is megvalósítják a maguk görög történelmen alapuló játékát.
A készülő játékról annyit tudunk, hogy három karakter közül választhatunk majd. A varázsló, a vadász, és a harcos különböző tulajdonságai színesítik majd a játékot, de az igazi újdonságot a játékban megjelenő istenségek jelentik majd. A játékos ugyanis szabadon megválaszthatja majd, hogy mely görög hatalmat hívja segítségül kalandozása során. Sőt, ha sikerül egy másik istenség orra alá borsot törnünk, akkor komoly jutalomban részesülhetünk a minket támogató hatalmasságtól.
Ha már ilyen jól megy a beszélgetés a dio-ról, én is idedobom hozzá a kétcentemet:
nekem is egyértelmûen _alap_, de azt nem mondanám, h a klónok semmi újat, semmi jót nem mutattak fel. pl: a TQ-ban nagyon tetszik az, h azt kapod amit látsz: intelligens dropok. Mekkorát néztem amikor elõször fordult elõ, h valami fura, de szépen kidolgozott fegyver villogot valamelyik tucat-minion, csontiharcos kezében; és mekkorát néztem h milyen nagyokat sebez belém. Amikor nehezen legyaktam, akkor pedig ott virított a földön egy klassz junik kard. Ez igencsak hiányzik a dio-ból. Tehenek meg ne dobjanak már emberi vértet basszus...
A másik dolog szintén a TQ-ból a keverhetõ, kombinálható skill-treek:
kicsit brutál lenne egy frenzy-barbár a pala auráival és a druida alakváltó képességeivel... tudom nagyon sokat kellene dolgozni a készítõknek a ballanszon, de ha megoldanák, az ehhez hasonló kombinálhatóság is mérföldeket dobna a játékélményen. magyarul nekem a dio skill-rendszere sem elég összetett.
egyszó mint száz egyetértek az elöttem szólókkal, a h&s esetén ideje lenne már az összetettebb karakterépítésre tenni a hangsúlyt, mert enélkül garantáltan unalmas a játék.
"Ha valahol megtalálod, akkor szólj 😊"
barátom, mi sem egyszerûbb ennél, 4-5perc /intenzív/ keresés (és francia nyelvvizsga) után találat 😊
na jó, ezt viszont innentôl warez-nak konstatálom, és priviben folytatjuk tovább, a "többiek" lelki megrontását ezzel meggátolva. ===>
"Remélem, te is szeretsz olvasni"
ez kérdés számodra annyi click'n'point és RPG után?! 😄
értelmesen társalkodni viszont még inkább, nagyon is. A "lol", "winfos", "konzol vs pc" véres párharcok, "szar" (csak egyszóban kijelenti). hozzászólásoktól viszont kidobom a féket. De félre ne értsd, közel sem tartozol ehhez a fajtához. Kevés olyan ember van akivel értelmesen meg is lehet mondjuk vitatni valamilyen álláspontot (és sajnos itt nem csak a fórumon belülre gondolok) és te közéjük tartozol.
NOCTROPOLIS, sounds good, a leírások és a képek alapján, és még nem találkoztam vele! (Amúgy ez is Electronic Arts gamamma) Looks forward, az elsô találkozásra.
"most nem jut eszembe az a point-and-click kalandjáték, amiben a fõhõs ilyen eltorzult rajzfilmvilágba csöppen, és volt egy szõke csaj, akit Stiletto-nak hívtak, és levágja egy õrült sebész a kisujját 😊)) (valami Noir, vagy Nocturnal... valami ilyesmi címe volt, de lehet, hogy nem)"
Ezt úgy értettem, hogy a játék túl hosszú ahoz, hogy az alaphangulat, amit nyújt, lekössön hosszabb ideig, vagyis miközben játszom, elfogy a "muníció", az ösztönzés, hogy menjek tovább. Nem elég összetett és fordulatos a Diablo, hogy többtíz óráig mellette üljek... ahogy egy Pasziánsz vagy egy Aknakeresõ is iszonyat szar lenne, ha a normál játékideje 1-2 óra lenne 😊
"D2: komplex ittem rendszer"
Komplex item-rendszert sok játékban láttam azért már. Gondolom elsõsorban a Horadric Cube (ha jól emlékszem)-ra gondolsz. Az tényleg nem volt rossz ötlet, de azért fenékre nem ülök tõle, sima weapon/item modként fogható fel.
"D2: komplex skill rendszer"
Na azért az a komplex skill rendszer a Deus Ex skill + augmentation + aug. upgrade rendszerét sem közelítette meg, bonyolultabb szerepjátékokról nem is beszélve.
"D2(mondjuk D1 is): szavatosság"
A randomgenerátorral az egyik legnagyobb bajom, hogy elvileg a szavatosságot javítja, de tulajdonképpen ez annyira nem igaz. Elõször is, randobgenerált map-ek kilométer távolságra vannak a kreatívan és nagy mûgonddal felépített pályákhoz képest (kicsit olyan "makettasztal" feelingjük van, mint amikor kiszórsz egy halom legót a gyerek elé, ami sok, de mégsem elég).
"D1: darkos/horror feeling"
Hát a dark/horror feeling nálam mondjuk Bloodlines, Phantasmagoria, Zork: Nemesis, és most nem jut eszembe az a point-and-click kalandjáték, amiben a fõhõs ilyen eltorzult rajzfilmvilágba csöppen, és volt egy szõke csaj, akit Stiletto-nak hívtak, és levágja egy õrült sebész a kisujját 😊)) (valami Noir, vagy Nocturnal... valami ilyesmi címe volt, de lehet, hogy nem)
"D2: Van benne olyan "mód" (Hardcore)"
Igen, ez tényleg érdekes ötlet.
"D1-D2: a megjelenítés design NAGYON ott van."
Diablo 1 esetében egyetértek. A kettõ a varázslat-effektek kivételével rusnya volt. Már az elsõ 5 perc alatt rosszul lettem a piros manók seregeitõl 😊
"D1, és jobban D2"
Hát ebben annyira nem vitatkozom, mert nem emlékszem, bár nekem most hirtelen eszembe ötlött a Diablo-s csontvázhent, és elfilóztam rajta, hogy egy csontváznak "hogy fáj" 😊))
"D1, és jobban D2: Kegyetlen jól meg van oldva a nehézségi szint"
Azért az kurva irritáló tudott lenni, amikor haverom a nemtudomhanyadik szintû karakterével visszakerült alap szintekre, és "felturbózódtak" az alapenemy-k. Totál nem volt fejlõdés a D2-ben, csak folyamatos kihívás. A kettõ azért különbözik.
Persze, rámutattál... ahogyan most én is, hogy mi nem tetszik benne😊)) Remélem, te is szeretsz olvasni 😄
"Mellesleg miért szent?"
Csak a saját "szent" listámon szent 😊, a többiekén nem tudom, teljesen hidegen hagy a sikeressége, netán a pontozások különbözô game-oldalakon (a zenével, filmekkel "ésatöbbi" is így vagyok.) Ha nekem bejön akkor az Nekem jön be, és nem függ attól, hogy mit próbálnak róla híresztelni.
"állati hosszú."
/sír és nevet egyszerre/ könyörgök, az ne legyen baj, hogy egy játék elég, neagyisten nagyon hosszú, az utóbbi idôben folyamatosan olyan dolgok kerülnek a kezem közé amiket pár nap (jobbik eset) kitolok. Ha nem tetszik akkor meg sem vásárolod (vagy törlöd a rosszabbik esetben) úgy is lényegtelen. De ha valami bejön akkor azt lehessen a lehetô legtovább élvezni szerintem!
pár dolog ami bejött mondjuk, bármikor szívesen látom másik gammákban is:
D2: komplex ittem rendszer: páratlanul kidolgozottak a tárgyak atribútai és rettentô variabilisak. (ittemhunt rulez, megjegyszem, ennél a játéknál élveztem direkt gyûjtögetni a zöld, sárga, világosbarna, és nem utolsó sorban a kék cuccokat 😊 (minden klassnál külön, így mindenkivel érdemes letolni, telljesen más megvilágításban vannak)
D2: komplex skill rendszer: nagyon át kell gondolnod mire dobálod el a pontokat, és még klass-on belül is van több irányvonal amikkel lehet variálni, had ne mondjam keverni egymással, ugyanis egy csomó szint van ami nagyon is kihat a másikra, és persze mindegyik fejleszthetô magában is. (minden klassnál külön, így mindenkivel érdemes letolni, telljesen más megvilágításban vannak)
D2(mondjuk D1 is): szavatosság: akármikor elô lehet venni mivel a lehetô legtöbb dolog random generálódik, akár a pályákra, ittemekre (azok elhelyezkedésére), mondjuk akár a D1-ben a questekre is gondolhatunk, sohasem tudod mikor mi fog következni, közelít a hatás intenzivitása a második, harmadik, x-edik lejátszással is, ahhoz mint amikor elôször toltad le.
D1: darkos/horror feeling: ehh, de jó lenne még egy horror RPG ami ezt adná vissza, a fantasy jó de egy kicsit nagyon uncsi már, én rettegni-, izgulni-, és szívrohamot kapni is akarok néha, nem csak esti mesét. XD
D2: Van benne olyan "mód" (Hardcore), hogy ha "legyaknak", akkor vége, nincs load/save, respawn, hasonlól, semmi. 1 élet, 1 lehetôség, ha elbaltázod kezdheted elôlrôl. Ezt nagyon birtam benne, sokkal jobban meggondoltak mit fogok tenni, mikor/kiket fogok megtámadni, nagyon észnél kellett lenni, stratégiázni mivel rengeteg idôt/energiát öltem bele a karakterbe. Nem volt szabad könnyelmûnek lenni és ez jó volt.
D1-D2: a megjelenítés design NAGYON ott van. Teljesen magával ragad és nem olyan "mû", erôltetett hatású mint sorolhatnánk.
D1, és jobban D2: rendesen kifejezik, hogy az ellenségnek /Fáj/ amit csinálok vele. Egy csomó olyan játék van ahol ezt egyáltalán nem érzem, csak hadonászok elôttük és kisebb nagyobb idô után elesnek, rosszabb esetben eltünnek. Egyáltalán nem tudom kiélni a szadista ingereimet az ilyeneken, és csak fárasztanak általában nagyon kevés idô után. 😊
D1, és jobban D2: Kegyetlen jól meg van oldva a nehézségi szint, még veterán koromban is nagyon meg tud izzasztani, szerintem nincs az az ember akinek pl Hell-en estimese. (neagyisten HC-vel kombinálva)
(csak zárójelben D2 kontra D1): nem kell odasétálni egy íllyal esetleg egy varázslattal a hordók, dobozok elé, és onnan darabokra lôni, hogy megtutjuk robbannak-e, netán üresek, vagy van valami csodálatos bennük 😊
...most ráuntam a sorolásra, de szerintem naggyából rámutattam 1-2 meglátásomra.
Én sem vitatkozom, de az indokom tök egyszerû - egészen pontosan két részbõl áll.
1. Unalmas, de...
2. állati hosszú.
Ez a bajom a Diablo-val. Ez olyan farkába harapó kígyó: ha nem lenne ilyen unalmas, nem lenne baj, hogy hosszú - ellenben ha nem lenne ilyen hosszú, talán nem lenne ennyire unalmas. Ofkorsz ez csak saját vélemény.
(Amúgy a "hülye vagyok hozzá" és a "nem értek hozzá" az nem tartozik az anti-Diablo indokaim közé. Mellesleg miért szent? Mert sikerjáték? A Star Trek sorozatok is sikeresek, mégsem szereti mindenki...😊)
