#16
"Mellesleg miért szent?"
Csak a saját "szent" listámon szent :), a többiekén nem tudom, teljesen hidegen hagy a sikeressége, netán a pontozások különböző game-oldalakon (a zenével, filmekkel "ésatöbbi" is így vagyok.) Ha nekem bejön akkor az Nekem jön be, és nem függ attól, hogy mit próbálnak róla híresztelni.
"állati hosszú."
/sír és nevet egyszerre/ könyörgök, az ne legyen baj, hogy egy játék elég, neagyisten nagyon hosszú, az utóbbi időben folyamatosan olyan dolgok kerülnek a kezem közé amiket pár nap (jobbik eset) kitolok. Ha nem tetszik akkor meg sem vásárolod (vagy törlöd a rosszabbik esetben) úgy is lényegtelen. De ha valami bejön akkor azt lehessen a lehető legtovább élvezni szerintem!
pár dolog ami bejött mondjuk, bármikor szívesen látom másik gammákban is:
D2: komplex ittem rendszer: páratlanul kidolgozottak a tárgyak atribútai és rettentő variabilisak. (ittemhunt rulez, megjegyszem, ennél a játéknál élveztem direkt gyûjtögetni a zöld, sárga, világosbarna, és nem utolsó sorban a kék cuccokat :) (minden klassnál külön, így mindenkivel érdemes letolni, telljesen más megvilágításban vannak)
D2: komplex skill rendszer: nagyon át kell gondolnod mire dobálod el a pontokat, és még klass-on belül is van több irányvonal amikkel lehet variálni, had ne mondjam keverni egymással, ugyanis egy csomó szint van ami nagyon is kihat a másikra, és persze mindegyik fejleszthető magában is. (minden klassnál külön, így mindenkivel érdemes letolni, telljesen más megvilágításban vannak)
D2(mondjuk D1 is): szavatosság: akármikor elő lehet venni mivel a lehető legtöbb dolog random generálódik, akár a pályákra, ittemekre (azok elhelyezkedésére), mondjuk akár a D1-ben a questekre is gondolhatunk, sohasem tudod mikor mi fog következni, közelít a hatás intenzivitása a második, harmadik, x-edik lejátszással is, ahhoz mint amikor először toltad le.
D1: darkos/horror feeling: ehh, de jó lenne még egy horror RPG ami ezt adná vissza, a fantasy jó de egy kicsit nagyon uncsi már, én rettegni-, izgulni-, és szívrohamot kapni is akarok néha, nem csak esti mesét. XD
D2: Van benne olyan "mód" (Hardcore), hogy ha "legyaknak", akkor vége, nincs load/save, respawn, hasonlól, semmi. 1 élet, 1 lehetőség, ha elbaltázod kezdheted előlről. Ezt nagyon birtam benne, sokkal jobban meggondoltak mit fogok tenni, mikor/kiket fogok megtámadni, nagyon észnél kellett lenni, stratégiázni mivel rengeteg időt/energiát öltem bele a karakterbe. Nem volt szabad könnyelmûnek lenni és ez jó volt.
D1-D2: a megjelenítés design NAGYON ott van. Teljesen magával ragad és nem olyan "mû", erőltetett hatású mint sorolhatnánk.
D1, és jobban D2: rendesen kifejezik, hogy az ellenségnek /Fáj/ amit csinálok vele. Egy csomó olyan játék van ahol ezt egyáltalán nem érzem, csak hadonászok előttük és kisebb nagyobb idő után elesnek, rosszabb esetben eltünnek. Egyáltalán nem tudom kiélni a szadista ingereimet az ilyeneken, és csak fárasztanak általában nagyon kevés idő után. :)
D1, és jobban D2: Kegyetlen jól meg van oldva a nehézségi szint, még veterán koromban is nagyon meg tud izzasztani, szerintem nincs az az ember akinek pl Hell-en estimese. (neagyisten HC-vel kombinálva)
(csak zárójelben D2 kontra D1): nem kell odasétálni egy íllyal esetleg egy varázslattal a hordók, dobozok elé, és onnan darabokra lőni, hogy megtutjuk robbannak-e, netán üresek, vagy van valami csodálatos bennük :)
...most ráuntam a sorolásra, de szerintem naggyából rámutattam 1-2 meglátásomra.
#16