Ötvös Tibor
FlatOut 4: Total Insanity - a franchise vége?
Csapnivaló lett a FlatOut 4: Total Insanity és ezzel feltehetően végleg el is temette a szériát mindenki. Én legalábbis biztosan.
A FlatOut első része 2004-ben jelent meg, a fejlesztési munkálatokat akkor még a Bugbear Entertainment végezte és rögtön belopta magát a szívembe. No nem volt tökéletes a játék, de hangulatában szinte mindent vitt. Remek törésmodellt tartalmazott, voltak kellően őrült játékmódja és mindezt egyébként kimondottan gyors és szép grafikával tudta prezentálni. Két évvel később jött a folytatás, mely mindezt egy szinttel feljebb helyezte és szintén nagyon jól sikerült. Utána azonban elindult a lejtőn a franchise. A Team6 első, önálló bejegyzése a sorozatban a 2012-es FlatOut 3: Chaos & Destruction volt, ami megcsúfolta a széria addigi eredményeit.
Azt gondoltuk, hogy innen már csak felfelé vezet az út, ám most megjelent a FlatOut 4: Total Insanity, amivel kapcsolatban a személyes elvárásaim azért elég nagyok voltak, még a harmadik fejezetet is képes volt alulmúlni és ez azért nem kis teljesítmény. Pedig itt volt egy nagy lehetőség arra, hogy visszatérjenek az első két rész által kitaposott ösvényre, azaz látványos és hangulatos versenyeket, brutálisan jól festő ütközéseket és törésmodellt illetve jó kezelhetőséget kapunk. Sajnos mindennek éppen az ellenkezője sikerült.
A grafika nem lenne rossz, de az irányítás és a fizika már kimondottan borzalmas. Amint valamivel ütközünk, máris megpördülünk vagy 200 méter magasba repül fel az autónk, hogy utána ismét a pályán landoljunk és maradjunk le nem kevéssel a többiek mögött. Ezzel pedig éppen azt az élvezeti faktort semlegesítették, ami miatt az egyszeri rajongó megvásárolta a FlatOut bármely részét. Hiszen ha nem ütközhetünk egy-egy verseny során, akkor bizony az egész hangulata veszik el. Sajnos aki az egyedi módokért vásárolta meg a programot, az sem lehet boldog, hiszen a sofőrt célba juttatni is szinte lehetetlen, a fizika teljes hiánya fedezhető fel a program minden pontján.
Összesen két darab játékmódot kapunk. Az első, a Karrier, ami a fő kampányt jelenti és mindössze 3-4 pályán kell nyerni és ezek összeredménye alapján kaphatunk egy kisebb kupát. Minden versenyen minimum a harmadik helyet kell megszerezni, különben nem nyílinak meg a további részek. Unalmas és ötlettelen a mód, ami ráadásul a pályákra is igaz. A FlatOut mód kellene, hogy a sava-borsa legyen a játéknak, ám itt is csalódnunk kell, éppen a fizika miatt. Nem is érdemes több szót vesztegetni a játékra, egyszerűen mindenki kerülje el. Mondanám, hogy a PC-s port jobb lesz, de nem hiszem. Maximum pár apróbb változtatást eszközölnek majd a készítők a konzolos változathoz képest, de az nem elég. Ég veled, FlatOut!
A FlatOut első része 2004-ben jelent meg, a fejlesztési munkálatokat akkor még a Bugbear Entertainment végezte és rögtön belopta magát a szívembe. No nem volt tökéletes a játék, de hangulatában szinte mindent vitt. Remek törésmodellt tartalmazott, voltak kellően őrült játékmódja és mindezt egyébként kimondottan gyors és szép grafikával tudta prezentálni. Két évvel később jött a folytatás, mely mindezt egy szinttel feljebb helyezte és szintén nagyon jól sikerült. Utána azonban elindult a lejtőn a franchise. A Team6 első, önálló bejegyzése a sorozatban a 2012-es FlatOut 3: Chaos & Destruction volt, ami megcsúfolta a széria addigi eredményeit.
Azt gondoltuk, hogy innen már csak felfelé vezet az út, ám most megjelent a FlatOut 4: Total Insanity, amivel kapcsolatban a személyes elvárásaim azért elég nagyok voltak, még a harmadik fejezetet is képes volt alulmúlni és ez azért nem kis teljesítmény. Pedig itt volt egy nagy lehetőség arra, hogy visszatérjenek az első két rész által kitaposott ösvényre, azaz látványos és hangulatos versenyeket, brutálisan jól festő ütközéseket és törésmodellt illetve jó kezelhetőséget kapunk. Sajnos mindennek éppen az ellenkezője sikerült.
A grafika nem lenne rossz, de az irányítás és a fizika már kimondottan borzalmas. Amint valamivel ütközünk, máris megpördülünk vagy 200 méter magasba repül fel az autónk, hogy utána ismét a pályán landoljunk és maradjunk le nem kevéssel a többiek mögött. Ezzel pedig éppen azt az élvezeti faktort semlegesítették, ami miatt az egyszeri rajongó megvásárolta a FlatOut bármely részét. Hiszen ha nem ütközhetünk egy-egy verseny során, akkor bizony az egész hangulata veszik el. Sajnos aki az egyedi módokért vásárolta meg a programot, az sem lehet boldog, hiszen a sofőrt célba juttatni is szinte lehetetlen, a fizika teljes hiánya fedezhető fel a program minden pontján.
Összesen két darab játékmódot kapunk. Az első, a Karrier, ami a fő kampányt jelenti és mindössze 3-4 pályán kell nyerni és ezek összeredménye alapján kaphatunk egy kisebb kupát. Minden versenyen minimum a harmadik helyet kell megszerezni, különben nem nyílinak meg a további részek. Unalmas és ötlettelen a mód, ami ráadásul a pályákra is igaz. A FlatOut mód kellene, hogy a sava-borsa legyen a játéknak, ám itt is csalódnunk kell, éppen a fizika miatt. Nem is érdemes több szót vesztegetni a játékra, egyszerűen mindenki kerülje el. Mondanám, hogy a PC-s port jobb lesz, de nem hiszem. Maximum pár apróbb változtatást eszközölnek majd a készítők a konzolos változathoz képest, de az nem elég. Ég veled, FlatOut!