Ötvös Tibor
Vérbeli horror a Pineview Drive
A független alkotók által készített Pineview Drive nem váltja meg a világot, sablonokból építkezik, de így is borzongató szórakozást nyújt.
Ha valaki vérbeli horror-játékra vágyik, annak legkevésbé a blockbusterek és nagy stúdiók kínálata között kell keresgélnie. A független piacon azonban rengeteg próbálkozás található és a héten egyel bővült azok tábora, melyeket mindenképpen érdemes kipróbálni. A Pineview Drive abszolút a sablonokból épít, de remek egyveleget alkot minden eleme, így szinte észre sem vesszük ezeket.
Az alap történet szerint egy elhagyatott birtokon (hol máshol?) tölt hősünk 30 napot, hogy kiderítse, hova tűnt 20 évvel ezelőtt a felesége (ki más?) erről a helyről. A nyomozásaink során éjszaka leszünk nagyobb bajban, mikor különböző, tiszta elmével nehezen felfogható élmények érnek minket, ám minden ilyen túlélt éjszaka után kapunk egy újabb jegyzetet, melyet nejünk, Linda írt 20 évvel ezelőtt.
A grafika, mivel egy indie-alkotással van dolgunk nem kiemelkedő, sőt. Sajnos maximum 30 fps-t lehet kihozni belőle, ráadásul ez sem mindig jön össze, szóval átlag 20-szal lehet számolni. A zene és a hangok sem a legjobbak, hiszen alig vannak. A programban a csend az uralkodó és az a pár hangi is csak azért van, hogy a frászt hozza ránk.
A játékmenet sincs túlbonyolítva. A 30 éjszaka 30 szakaszt jelent, mindegyik után automatikusan menti az állást a program. Ez egyébként 6-8 órás kalandozást jelent, aminek java része a különböző kulcsok keresgélésével telik majd. Ez azonban nem olyan egyszerű, hiszen egyetlen fényforrásunk a zseblámpánk, melyhez véges számú elemet kapunk, melyek amúgy is gyorsan merülnek. És ha lemerültek, akkor maximum (ahogy a valós életben is) csak egy villanásra elég a lámpánk.
Szerencsére azért útközben találunk gyufát és pár tartalék elemet is, amiket ha ésszel használunk bőven elég lesz az egész kaland végéig. Ami azonban egyedinek nevezhető az az életerő megvalósítása. A Pineview Drive egyetlen szörnyet sem küld a nyakunkba, ám a különböző hangok és paranormálisnak nevezhető események hatására mi is reagálunk. És ezt a reakciót veszi figyelembe a gép.
Ha elkezdjük rángatni az egeret és össze-vissza kapkodunk, akkor bizony csökken a HP, mivel bepánikoltunk. Ha azonban nyugodtan elfordulunk és rohanni kezdünk, jóval kevesebb lesz az energiafogyás. Szóval nem árt észnél lenni. A Pineview Drive minden negatívum ellenére nagyon is megér egy próbát, főleg a lezárása miatt, ami bizonyára sokáig téma lesz még a fórumokon.
Ha valaki vérbeli horror-játékra vágyik, annak legkevésbé a blockbusterek és nagy stúdiók kínálata között kell keresgélnie. A független piacon azonban rengeteg próbálkozás található és a héten egyel bővült azok tábora, melyeket mindenképpen érdemes kipróbálni. A Pineview Drive abszolút a sablonokból épít, de remek egyveleget alkot minden eleme, így szinte észre sem vesszük ezeket.
Az alap történet szerint egy elhagyatott birtokon (hol máshol?) tölt hősünk 30 napot, hogy kiderítse, hova tűnt 20 évvel ezelőtt a felesége (ki más?) erről a helyről. A nyomozásaink során éjszaka leszünk nagyobb bajban, mikor különböző, tiszta elmével nehezen felfogható élmények érnek minket, ám minden ilyen túlélt éjszaka után kapunk egy újabb jegyzetet, melyet nejünk, Linda írt 20 évvel ezelőtt.
A grafika, mivel egy indie-alkotással van dolgunk nem kiemelkedő, sőt. Sajnos maximum 30 fps-t lehet kihozni belőle, ráadásul ez sem mindig jön össze, szóval átlag 20-szal lehet számolni. A zene és a hangok sem a legjobbak, hiszen alig vannak. A programban a csend az uralkodó és az a pár hangi is csak azért van, hogy a frászt hozza ránk.
A játékmenet sincs túlbonyolítva. A 30 éjszaka 30 szakaszt jelent, mindegyik után automatikusan menti az állást a program. Ez egyébként 6-8 órás kalandozást jelent, aminek java része a különböző kulcsok keresgélésével telik majd. Ez azonban nem olyan egyszerű, hiszen egyetlen fényforrásunk a zseblámpánk, melyhez véges számú elemet kapunk, melyek amúgy is gyorsan merülnek. És ha lemerültek, akkor maximum (ahogy a valós életben is) csak egy villanásra elég a lámpánk.
Szerencsére azért útközben találunk gyufát és pár tartalék elemet is, amiket ha ésszel használunk bőven elég lesz az egész kaland végéig. Ami azonban egyedinek nevezhető az az életerő megvalósítása. A Pineview Drive egyetlen szörnyet sem küld a nyakunkba, ám a különböző hangok és paranormálisnak nevezhető események hatására mi is reagálunk. És ezt a reakciót veszi figyelembe a gép.
Ha elkezdjük rángatni az egeret és össze-vissza kapkodunk, akkor bizony csökken a HP, mivel bepánikoltunk. Ha azonban nyugodtan elfordulunk és rohanni kezdünk, jóval kevesebb lesz az energiafogyás. Szóval nem árt észnél lenni. A Pineview Drive minden negatívum ellenére nagyon is megér egy próbát, főleg a lezárása miatt, ami bizonyára sokáig téma lesz még a fórumokon.