Berta Sándor
Képtelen a reformokra a zeneipar
A zenei kiadóknak meg kellene végre tanulniuk, hogy együtt éljenek azzal, hogy elveszítették az ellenőrzést az új technológiák felett - állítja a Universal Music egy volt vezetője.
Tim Renner a nagy zenei kiadók mostani helyzetét a katolikus egyházat jellemző 16. századi állapotokhoz hasonlította. Amikor felbukkant Luther Márton, akkor a katolikus egyház minden erejével azon volt, hogy megőrizze magának a Biblia feletti ellenőrzést. A Biblia addig kizárólag latin nyelven volt elérhető, Luther ezen is változtatott. Miután az egyház a reformokra képtelen volt, ezért megosztottá vált. Luther Márton akkor az volt az egyház számára, mint napjainkban az MP3 és az internet a zeneiparnak.
Az egykori vezető szerint a zeneipar nem ismerte fel a változás jeleit. A Napster már 1999-ben lehetővé tette az internetezők számára, hogy bármit bármikor megoszthassanak egymással. Erre a zeneipar nem tudott érdemi választ adni és ehelyett megpróbálta megőrizni ellenőrzési mechanizmusait. Ez nem sikerült, hiszen felmerült a kérdés: amennyiben valaki csak négy zeneszámot szeretne meghallgatni, akkor miért vásárolja meg az egész albumot?
A kiadók elmulasztottak legális ajánlatokat kialakítani. Ugyanezt a hibát a filmstúdiók is elkövették, mert túlzottan ragaszkodtak a több lépcsős értékesítési hálózathoz és a filmek csak a premierek után jelentős idővel váltak elérhetővé online, illetve DVD-n. "Némelyik illegális portál, mint a kino.to, nem csinál semmi mást, csak reagál erre" - hangsúlyozta Renner.
A menedzser kiemelte, hogy ezek az oldalak a reklámok mellett kiegészítő szoftvereket is árulnak. Mindez bizonyítéka annak, hogy van egy piac és az emberek készek fizetni. Az ingyenes kultúra nem létezik, a világhálón mindig fizetünk. Adatokkal, mint a Google és a Facebook esetében, vagy a reklámok megtekintésével más honlapoknál. Ez a realitás. Mindegyik szolgáltató mögött, függetlenül attól, hogy legális vagy illegális ajánlatról van szó, egyetlen üzleti modell van. A zeneiparnak lehetőségként kell felfognia az ellenőrzés elveszítését és a vásárlók, illetve a művészeknek egyaránt megfelelő ajánlatokkal kell előrukkolnia.
Van még egy fontos terület: a szerzői jogi rendszer is reformra szorul. Amennyiben valaki többletértéket hoz létre, akkor azt jobban kell támogatni a szerzői jogi bevételekből. Mindezt jogilag nem nehéz kidolgozni és ennek a rendszernek az olyan platformokra is vonatkoznia kell, mint a kino.to és az olyan ajánlatokra is, mint amilyeneket Kim Dotcom kínál.
Tim Renner ezeket a gondolatait már tavaly szeptemberben is megosztotta a közvéleménnyel. Kifejtette, hogy a zeneipar a digitalizálás jelentette kihívásra a mai napig nem tudott érdemben reagálni, ugyanakkor az elmúlt évek eseményeiből a többi ágazat sem tanult. A zeneiparnak több mint hat évbe telt, mire reagálni tudott a Napster-jelenségre. Az üzletember később pedig azt ecsetelte, hogy a jövőben a zenei piacon kapható termékek 90 százaléka digitális kiadvány lesz és csupán a művek 10 százaléka jelenik majd meg CD-n.
Tim Renner a nagy zenei kiadók mostani helyzetét a katolikus egyházat jellemző 16. századi állapotokhoz hasonlította. Amikor felbukkant Luther Márton, akkor a katolikus egyház minden erejével azon volt, hogy megőrizze magának a Biblia feletti ellenőrzést. A Biblia addig kizárólag latin nyelven volt elérhető, Luther ezen is változtatott. Miután az egyház a reformokra képtelen volt, ezért megosztottá vált. Luther Márton akkor az volt az egyház számára, mint napjainkban az MP3 és az internet a zeneiparnak.
Az egykori vezető szerint a zeneipar nem ismerte fel a változás jeleit. A Napster már 1999-ben lehetővé tette az internetezők számára, hogy bármit bármikor megoszthassanak egymással. Erre a zeneipar nem tudott érdemi választ adni és ehelyett megpróbálta megőrizni ellenőrzési mechanizmusait. Ez nem sikerült, hiszen felmerült a kérdés: amennyiben valaki csak négy zeneszámot szeretne meghallgatni, akkor miért vásárolja meg az egész albumot?
A kiadók elmulasztottak legális ajánlatokat kialakítani. Ugyanezt a hibát a filmstúdiók is elkövették, mert túlzottan ragaszkodtak a több lépcsős értékesítési hálózathoz és a filmek csak a premierek után jelentős idővel váltak elérhetővé online, illetve DVD-n. "Némelyik illegális portál, mint a kino.to, nem csinál semmi mást, csak reagál erre" - hangsúlyozta Renner.
A menedzser kiemelte, hogy ezek az oldalak a reklámok mellett kiegészítő szoftvereket is árulnak. Mindez bizonyítéka annak, hogy van egy piac és az emberek készek fizetni. Az ingyenes kultúra nem létezik, a világhálón mindig fizetünk. Adatokkal, mint a Google és a Facebook esetében, vagy a reklámok megtekintésével más honlapoknál. Ez a realitás. Mindegyik szolgáltató mögött, függetlenül attól, hogy legális vagy illegális ajánlatról van szó, egyetlen üzleti modell van. A zeneiparnak lehetőségként kell felfognia az ellenőrzés elveszítését és a vásárlók, illetve a művészeknek egyaránt megfelelő ajánlatokkal kell előrukkolnia.
Van még egy fontos terület: a szerzői jogi rendszer is reformra szorul. Amennyiben valaki többletértéket hoz létre, akkor azt jobban kell támogatni a szerzői jogi bevételekből. Mindezt jogilag nem nehéz kidolgozni és ennek a rendszernek az olyan platformokra is vonatkoznia kell, mint a kino.to és az olyan ajánlatokra is, mint amilyeneket Kim Dotcom kínál.
Tim Renner ezeket a gondolatait már tavaly szeptemberben is megosztotta a közvéleménnyel. Kifejtette, hogy a zeneipar a digitalizálás jelentette kihívásra a mai napig nem tudott érdemben reagálni, ugyanakkor az elmúlt évek eseményeiből a többi ágazat sem tanult. A zeneiparnak több mint hat évbe telt, mire reagálni tudott a Napster-jelenségre. Az üzletember később pedig azt ecsetelte, hogy a jövőben a zenei piacon kapható termékek 90 százaléka digitális kiadvány lesz és csupán a művek 10 százaléka jelenik majd meg CD-n.