SG.hu
Héliummal töltött Hitachi merevlemezek
A Hitachi új, héliummal töltött merevlemezeinek piacra dobása újabb technológiai fejezetet nyit a merevlemez-evolúció történetében. Ez is bizonyítja, hogy a piac exponenciálisan növekvő tárolási kapacitás igényére továbbra is elsősorban a merevlemez-technológia adja meg a választ.
A merevlemezek héliummal való feltöltésének technológiáját nyolc évig fejlesztette a Hitachi, mire megérett a sorozatgyártásra. Merevlemezgyártó berkekben már a 2000-es évek elején megszületett a koncepció, miszerint a kisebb súrlódású hélium gázzal való feltöltés csillapítja a rezgést a merevlemezek belsejében. Így nagyobb pontosságot lehet elérni az írási és olvasási műveletek közben, ami nagyobb adatsűrűséget, vagyis azonos méretű felületen több adat tárolását teszi lehetővé. Azonban 2005 körül, nagyjából a 2-300 gigabájtos merevlemezek piacra dobása előtt, a merevlemez gyártók azt a feladatot adták fejlesztőmérnökeiknek, hogy állapítsák meg, melyek a mechanikus működésből fakadó kapacitáskorlátok. A legtöbb kutatás azt mutatta, hogy a korlátokat elérték, a merevlemezes technológiával nem növelhető tovább a tárolókapacitás.
Az élet szerencsére nem igazolta a félelmeket. Megjelent a perpendikuláris adattárolás a Toshibától, amely több mint háromszorosára növelte az elérhető adatsűrűséget. A mérnökök mind tovább és tovább növelték a merevlemezek kapacitását a növekvő piaci igényeknek megfelelően. Ennek köszönhető, hogy a merevlemezek az adatátviteli sebesség, a tárolókapacitás, az élettartam és a bekerülési ár versenyében ma is élen járnak.
A laptopok 98%-át ma is merevlemezzel adják, egyelőre táblagépekben, telefonokban és egyes laptopok esetében használnak SSD-t (Solid State Drive-ot), vagyis Flash alapú, félvezető adattároló eszközt. A szerverekben a hagyományos HDD meghajtók mellett már megjelentek a merevlemez és SSD technológiát ötvöző hibrid meghajtók. Az SSD-k ára viszont még most is jóval meghaladja a merevlemezekét, kapacitásban pedig továbbra sem versenyeznek velük. A Hitachi bejelentése azt valószínűsíti, hogy ez a következő néhány évben még így marad.
Az új technológiák ritkán terjednek el gyorsan a piacon, ez főleg hardver megoldások esetén igaz. Az adattárolók kapacitásának növekedését továbbra is a piac gerjeszti, a tárolt adatok mennyisége exponenciálisan nő. A cloud vagy felhő alapú szolgáltatások (távoli adat vagy alkalmazás kiszolgálók) térhódítása pedig tovább fogja növelni a minél nagyobb adatsűrűségű és kapacitású adattárolók iránti igényt.
A gyártási folyamatban ezek a merevlemezek is tisztatéri (pormentes levegőjű) környezetben vannak, és csak az utolsó fázisban töltik fel őket héliummal, vagyis cserélik le a bennük lévő levegőt héliumra. A héliumos töltés azt eredményezi, hogy nagyobb lehet az adatsűrűség a tároló felületeken. Emiatt az író/olvasó fej pozícionálása valószínűleg jobban tolerálja majd a rendszerben bekövetkező változásokat. Ez azt jelenti, hogy egy meghibásodás után nagyobb lesz az esély az újraindulásra, ami valamelyest kompenzálja a technológiai nehézségek növekedését az adatmentő szakemberek számára.
A merevlemezek héliummal való feltöltésének technológiáját nyolc évig fejlesztette a Hitachi, mire megérett a sorozatgyártásra. Merevlemezgyártó berkekben már a 2000-es évek elején megszületett a koncepció, miszerint a kisebb súrlódású hélium gázzal való feltöltés csillapítja a rezgést a merevlemezek belsejében. Így nagyobb pontosságot lehet elérni az írási és olvasási műveletek közben, ami nagyobb adatsűrűséget, vagyis azonos méretű felületen több adat tárolását teszi lehetővé. Azonban 2005 körül, nagyjából a 2-300 gigabájtos merevlemezek piacra dobása előtt, a merevlemez gyártók azt a feladatot adták fejlesztőmérnökeiknek, hogy állapítsák meg, melyek a mechanikus működésből fakadó kapacitáskorlátok. A legtöbb kutatás azt mutatta, hogy a korlátokat elérték, a merevlemezes technológiával nem növelhető tovább a tárolókapacitás.
Az élet szerencsére nem igazolta a félelmeket. Megjelent a perpendikuláris adattárolás a Toshibától, amely több mint háromszorosára növelte az elérhető adatsűrűséget. A mérnökök mind tovább és tovább növelték a merevlemezek kapacitását a növekvő piaci igényeknek megfelelően. Ennek köszönhető, hogy a merevlemezek az adatátviteli sebesség, a tárolókapacitás, az élettartam és a bekerülési ár versenyében ma is élen járnak.
A laptopok 98%-át ma is merevlemezzel adják, egyelőre táblagépekben, telefonokban és egyes laptopok esetében használnak SSD-t (Solid State Drive-ot), vagyis Flash alapú, félvezető adattároló eszközt. A szerverekben a hagyományos HDD meghajtók mellett már megjelentek a merevlemez és SSD technológiát ötvöző hibrid meghajtók. Az SSD-k ára viszont még most is jóval meghaladja a merevlemezekét, kapacitásban pedig továbbra sem versenyeznek velük. A Hitachi bejelentése azt valószínűsíti, hogy ez a következő néhány évben még így marad.
Az új technológiák ritkán terjednek el gyorsan a piacon, ez főleg hardver megoldások esetén igaz. Az adattárolók kapacitásának növekedését továbbra is a piac gerjeszti, a tárolt adatok mennyisége exponenciálisan nő. A cloud vagy felhő alapú szolgáltatások (távoli adat vagy alkalmazás kiszolgálók) térhódítása pedig tovább fogja növelni a minél nagyobb adatsűrűségű és kapacitású adattárolók iránti igényt.
A gyártási folyamatban ezek a merevlemezek is tisztatéri (pormentes levegőjű) környezetben vannak, és csak az utolsó fázisban töltik fel őket héliummal, vagyis cserélik le a bennük lévő levegőt héliumra. A héliumos töltés azt eredményezi, hogy nagyobb lehet az adatsűrűség a tároló felületeken. Emiatt az író/olvasó fej pozícionálása valószínűleg jobban tolerálja majd a rendszerben bekövetkező változásokat. Ez azt jelenti, hogy egy meghibásodás után nagyobb lesz az esély az újraindulásra, ami valamelyest kompenzálja a technológiai nehézségek növekedését az adatmentő szakemberek számára.