Berta Sándor
Az internet az emberiség negyedik kommunikációs korszaka
A Next 2012 berlini konferencia egyik legérdekesebb előadója Alexander Bard svéd író és művész volt, aki az emberiség történetét négy kommunikációs korszakra osztotta fel.
Bard azt vallja, hogy az iskolákban tanultak helyett az emberiség történetét kommunikációs korszakokra osszuk fel. Az író, tudós, zenész szerint összesen négy kommunikációs korszak volt eddig az emberiség történetében és mi jelenleg a negyedikben élünk. Az első korszakot a beszéd megjelenése jellemezte, a beszéd által emelkedett fel ugyanis az ember az állatok közül. A második korszak az írás megjelenése, mivel így lehetővé vált, hogy a gondolatainkat az agyunkon kívül is eltároljuk. Mindez azt jelentette, hogy a társadalom egy tagjának a tudása azután is megőrizhető lett, hogy az elhunyt. Az írásnak köszönhetően építhetett fel civilizációkat az emberiség.
A harmadik kommunikációs korszak a könyv megjelenése. A nyomtatás segítségével sikerült az információhordozók költségeit annyira lecsökkenteni, hogy mindenki megengedhette magának a képzést. Az európai országokban a 19. század közepére közel 100 százalékossá vált az írástudók aránya, így jöhettek létre a sajtóorgánumok, a rádió és a televízió. Megvalósult az, hogy egy adó több helyre juttathatta el az üzenetét. Ez a harmadik korszak az internet megjelenésével zárult le, a hálózatba kötöttség ugyanis lehetővé tette az emberek között közvetlen kommunikációt, ráadásul megjegyzéseket fűzhettek az elhangzott hírekhez.
A negyedik kommunikációs korszak, az internet alapvető változásokat hozott az életünkben. Bard szerint sarkítva azt is mondhatnánk, hogy nincs szükségünk földrajzi tudásra. A földrajz napjainkban gyakorlatilag arra korlátozódik, hogy mekkora távolságra vagyunk a mobiltelefonunktól; magyarán, aki nincs jelen a virtuális térben, az gyakorlatilag esélytelen az online társadalomban. Az emberek ma már lassan nem nemzetállamokban élnek, hanem kis közösségekben, csoportokban, hálózatokban, vagy ahogy Bard nevezi: törzsekben. A felhasználók két csoportra bonthatók: aktívakra és inaktívakra, tartalmakat készítőkre és tartalmakat fogyasztókra.
Bard azt vallja, hogy az iskolákban tanultak helyett az emberiség történetét kommunikációs korszakokra osszuk fel. Az író, tudós, zenész szerint összesen négy kommunikációs korszak volt eddig az emberiség történetében és mi jelenleg a negyedikben élünk. Az első korszakot a beszéd megjelenése jellemezte, a beszéd által emelkedett fel ugyanis az ember az állatok közül. A második korszak az írás megjelenése, mivel így lehetővé vált, hogy a gondolatainkat az agyunkon kívül is eltároljuk. Mindez azt jelentette, hogy a társadalom egy tagjának a tudása azután is megőrizhető lett, hogy az elhunyt. Az írásnak köszönhetően építhetett fel civilizációkat az emberiség.
A harmadik kommunikációs korszak a könyv megjelenése. A nyomtatás segítségével sikerült az információhordozók költségeit annyira lecsökkenteni, hogy mindenki megengedhette magának a képzést. Az európai országokban a 19. század közepére közel 100 százalékossá vált az írástudók aránya, így jöhettek létre a sajtóorgánumok, a rádió és a televízió. Megvalósult az, hogy egy adó több helyre juttathatta el az üzenetét. Ez a harmadik korszak az internet megjelenésével zárult le, a hálózatba kötöttség ugyanis lehetővé tette az emberek között közvetlen kommunikációt, ráadásul megjegyzéseket fűzhettek az elhangzott hírekhez.
A negyedik kommunikációs korszak, az internet alapvető változásokat hozott az életünkben. Bard szerint sarkítva azt is mondhatnánk, hogy nincs szükségünk földrajzi tudásra. A földrajz napjainkban gyakorlatilag arra korlátozódik, hogy mekkora távolságra vagyunk a mobiltelefonunktól; magyarán, aki nincs jelen a virtuális térben, az gyakorlatilag esélytelen az online társadalomban. Az emberek ma már lassan nem nemzetállamokban élnek, hanem kis közösségekben, csoportokban, hálózatokban, vagy ahogy Bard nevezi: törzsekben. A felhasználók két csoportra bonthatók: aktívakra és inaktívakra, tartalmakat készítőkre és tartalmakat fogyasztókra.
