Egy iPhone sok mindent tud, de vajon képes-e a kongói lázadók felfegyverzésére? Erről vitatkozik az elektronikai berendezéseket gyártó cégek, a bányászati vállalkozások és a nemzetközi segélyeket szervező ügynökségek lobbistáinak egész serege, amely az elmúlt hónapban valósággal megszállta az amerikai tőkepiaci szabályozó és felügyelő hatóságot (SEC), hogy megpróbálja befolyásolni a Dodd-Frank-féle törvény végrehajtási rendelkezéseinek tartalmát.

A pénzügyi reform összefoglaló tervéhez illesztett szöveg arra kötelezi azokat a nyilvánosan bejegyzett cégeket, amelyeknek a termékei Közép-Afrika konfliktusok sújtotta területein bányászott ásványokat tartalmaznak, hogy jelezzék a részvényeseknek és a SEC-nek, ha a szóban forgó összetevők a Kongói Demokratikus Köztársaságból származnak. Ez azt célozná, hogy kizárja a kereskedelemből az ottani brutális fegyveres milíciákat, amelyek az úgynevezett konfliktusásványok kitermelésével és forgalmazásával katonai céljaikat finanszírozzák. Csaknem minden olyan cég, amelyet érint a törvény, elvben támogatja a szabályozást, de közben számos üzleti csoport küzd erőteljesen azért, hogy hosszú átmeneti időszak és különböző kivételek beiktatásával bővebb mozgásteret teremtsen magának, illetve hogy a szabályozások tárgyát csak általánosságban határozzák meg.

Csaknem minden olyan fogyasztási termék, amelyben elektronikus alkatrészek vannak, négy ásvány származékait használja. Ezek a koltán, amelyet finomítva a kis maroktelefonokban és az óriás turbinákban egyaránt alkalmaznak; az ónkő vagy kassziterit, a kávés kannákban és az áramkörökben használt ón egyik fontos forrása; a wolframit, amelyből az elektromos égőkben és a gépekben található wolframot nyerik; továbbá az arany, amely villamos vezetőként és természetesen ékszerek alapanyagaként játszik fontos szerepet. E ritkafémek kereskedelmére nagy figyelmet fordítanak azok az emberjogi csoportok, amelyek a népirtás, a szexuális erőszak, a gyermekkatonák alkalmazása és a közép-afrikai konfliktusok által okozott más tragédiák megakadályozásáért küzdenek.

"Mi nem gondoljuk, hogy embereket kell megölni azért, hogy ezeket a fémeket biztosíthassuk mobiltelefonjainkhoz" - jelentette ki Corinna Gilfillan, a témát hét éve tanulmányozó Global Witness szervezet amerikai irodájának vezetője a The New York Times című lapnak. A gyártók azonban kétségbe vonják, hogy hatékony lehet a finomított fém minden darabkájának eredetét kinyomozni, nem is beszélve ennek kétes gyakorlati hasznáról és hatalmas költségéről. Az informatikatechnológia-ipari tanács (ITIC) illetékese, Rick Ross szerint a konfliktusásványok csak a tünetek egyikét jelentik. "Az ezekben az országokban hatalmon lévőknek számtalan más eszközük van a pénzszerzésre. Azzal, hogy elvágjuk egy hadúr vagy egy katonai csoport egyik jövedelmi forrását, még nem vetünk véget a népirtásnak" - érvelt.


A konfliktusásványokkal kapcsolatos Dodd-Frank-törvény azonban sok bányában már azelőtt lefékezte vagy éppen leállította a termelést, hogy közzétették volna az ott működő cégekre vonatkozó rendelkezéseket. "Ez egyfajta embargót jelent a kelet-kongói kereskedők és kitermelők számára - húzta alá Serge Tshamala, a Kongói Demokratikus Köztársaság nagykövetségének illetékese. - Minél tovább késlekedik a SEC az irányelvek közzétételével, annál rosszabb lesz a népünknek." Tshamala és a kongói kormány más képviselői még tavaly nyáron találkoztak az értékpapír-piaci felügyelet tagjaival, és a szabályozás gyorsítását kérték tőlük.

A Dodd-Frank-törvény eredetileg 2011 áprilisi határidőt szabott a rendelkezések elfogadásához, de annyi érdekelt állt elő kiegészítő javaslatokkal, hogy nemcsak ezt, hanem a további határidőket sem sikerült betartani. Mary L. Schapiro, a felügyelet elnökasszonya legutóbb abbeli reményének adott hangot, hogy néhány hónapon belül lezárulhat az eljárás. Eddig több mint száz találkozóra került sor a SEC és a lobbisták között. Heves viták folynak például arról, hogy mire vonatkozzék a törvény. Az eredeti megfogalmazás szerint azokra az ásványokra, amelyekre "szükség van az adott cég által előállított termék működéséhez vagy gyártásához". Bármilyen egyszerűnek tűnik is ez, számos kérdést megválaszolatlanul hagy. Vajon a bányászat "gyártásnak" minősül-e? Vajon az anyagában ónt tartalmazó kávésdoboz "szükséges-e az eladott kávé funkciójához?"

Ezektől a szőrszálhasogatónak tűnő kérdésektől, illetve a rájuk adandó válaszoktól függ, hogy a bíróságok miként fognak ítélkezni a jövendő jogvitákban - ez magyarázza a SEC munkájának eddigi tudatosan óvatos ütemét. A közigazgatási törvény megköveteli, hogy a szövetségi felügyeletek költségelemzést is végezzenek. Tavaly egy szövetségi bíróság a nem kielégítő költség-haszon elemzésre hivatkozva utasított el egy új szabályozást: belső források szerint a döntés óta az tőzsdepiaci testület állandóan az eset megismétlődésétől tart. Nincs egyetértés azzal kapcsolatban sem, hogy mibe fog kerülni a cégeknek az új szabályozás. A SEC becslése szerint 71 millió dollárba, viszont a gyáriparosok szövetsége, a National Association of Manufacturers 9 milliárd dollártól 16 milliárdig terjedő többletkiadással számol.

Az új szabályozást támogató Enough Project nevű, a népirtás ellen küzdő nonprofit csoport szerint viszont egyre több cég - köztük az Intel, a Motorola és a Hewlett-Packard - tett már jelentős lépéseket ritkafémforrásainak ellenőrzésére és kiigazítására, hogy kiiktassa a kétes szállítókat, illetve a konfliktusásványokat. "Reméljük, hogy a szabályozás elég szigorúnak bizonyul ahhoz, hogy az a cég, amelyik semmit sem tesz, érzékelje az ellátási-beszerzési csatornáira nehezedő nyomást" - jelentette ki a csoport egyik vezetője, Darren Fenwick. Ám hogy milyen herkulesi feladatról van szó, elég egy példa: a Kraft Food élelmiszeripari cég képviselője a SEC égisze alatt rendezett kerekasztal-tanácskozáson felfedte, hogy a vállalatnak mintegy 40 000 terméke van, és azok gyártásához több mint 100 000 beszállítótól vásárolnak nyersanyagokat.