Alex
Sokat vár a Samsung az NX200-tól
Néhány hónapja jelentette be a Samsung az NX200-at, melyet most mi is alaposabban megvizsgáltunk.
A hagyományos kompakt fényképezőgép-gyártók több éve mélyrepülésben vannak, köszönhetően részben a mobilok egyre jobb kamera-moduljainak és az okostelefonok egyre több fotó-specifikus alkalmazásának. Eközben a kompaktok és a jóval komolyabb tükörreflexeses gépek közé pozicionált MILC (Mirrorless interchangeable-lens, azaz tükör nélküli cserélhető objektíves) kategória eladásai nem csak hogy rekordokat döntögetnek, de hatalmas további növekedési potenciál van bennük. Mivel a lényeges alkatrészeik ugyanazok, mint a nagyobb testvérekben, így közel DSLR képminőséget adnak kisebb tömeg és méret mellett, azonban áruk is jóval magasabb az egyszerű kompaktoknál.
A Samsung a kategória egyik éllovasa, hiszen a mikro-négyharmados szabvány bejelentése után néhány héttel már közölte, hogy alkalmazni fogja azt, ráadásul teljes DSLR-termékvonalát feladta, hogy minden erejével a MILC-szegmensre koncentrálhasson. A pionyír NX100 után jött a tekintélyesebb NX10 és NX11, pár hónapja pedig jelen ismertetőnk tárgya, az NX100 utód NX200. A lényegi változások néhány mondatban leírhatók. A korábbi műanyag vázra több fém került, a 720p-s videófelvétel 1080p Full HD-ra nőtt, a 3 fénykép/másodperces sorozatfelvétel 7-re gyorsult, de a legfontosabb, hogy új APS-C méretű (23,4 x 15,6 mm) CMOS szenzor került bele, aminek felbontása 14,6-ról 20,3 megapixelre hízott. (Ezzel azonban még mindig elmarad a kategóriavezető Sony NEX-7 24,3 megapixele mögött.)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Színe matt fekete, eleje fém, hátuljának tapintása bőrszerű. Jól összerakott, minőségi gép, de ergonómiája kifejezetten rossz. Formája egyáltalán nem gömbölyded, vonalai élesek és markolata kicsi, három ujjunk épp'hogy elfér rajta. Mivel a kompakt méretű vázra rengeteg gombot és egyéb kezelőszervet zsúfoltak ezek közül némelyiket véletlenül is megnyomhatjuk. Kezelőszervek szempontjából viszont ennek megfelelően jól teljesít, hiszen a gombokkal szinte minden funkciót azonnal elérhetünk, nem kell almenük rengetegében turkálnunk. Menüje világos, gyorsan átlátható, de a 16 választható nyelv között a magyar sajnos nem szerepel.
Hátulján egy 3 collos AMOLED kijelző van, a gyártóra, illetve a technológiára jellemzően nagyon szép képpel, gazdag színekkel és széles betekintési szöggel. Sajnos se nem kihajtható se nem érintésérzékeny, és csak ez használható keresőként. Beépített vakuja nincs, csak egy apró rácsatlakoztatható egység, ami nehezen nevezhető a legoptimálisabb megoldásnak. Előnye, hogy lecsukva kikapcsol és a helyet sem nagyon foglalja. Vázán két mikrofon van, azaz a hangot sztereóban tudja rögzíteni, de külső mikrofoncsatlakozási lehetőség sajnos nincs rajta.
A cég saját gyártású 3:2-es képarányú szenzora maximális részletességnél 5472 x 3648 pixeles fényképeket készít, de ez 10,1-re, 5,9-re vagy 2 megapixelre csökkenthető, illetve válaszhatunk 16:9-es vagy 1:1-es képarányokat is (tehát 4:3-at nem), értelemszerűen csökkenő felbontás mellett. A fotókat veszteségmentes RAW fájlokban vagy JPEG-ben menthetjük el, három különféle erősségű tömörítést választva. A legjobb, szuperfinom opciónál 5-9 MB-os mérettel kell számolnunk. Érzékenysége ISO 100 és 12 800 között állítható, ami kategóriájában átlagosnak mondható.
Az üzemmód választó tárcsát megnézve egyből látható, hogy lehetővé teszi a félautomata és a teljes kézivezérlést is. Van rajta rekesz- és záridő előválasztásos, programvezérelt és manuális opció, de a kompaktoknál szokványos 15 témamód sem maradt le. Panorámafényképek készítéséhez egyszerűen csak lenyomott felvételgomb mellett vízszintesen egy irányba kell mozgatnunk a kamerát. Megemlítendő még az Smart Auto, azaz "okos" lehetőség, ami a tapasztalt környezeti viszonyok függvényében saját maga ajánl egy szerinte megfelelő témamódot. A digitális effektek és a "mágikus keretek" opciója viszont teljesen érthetetlen egy ilyen szintű gépnél.
Optikai képstabilizátor nincs a gépben, csak akkor kapcsolhatjuk be ha az objektív egyébként képes rá. Gyorsasága jó, bekapcsolás után alig egy másodperccel már használhatjuk is, de processzora nem a leggyorsabb, teljes felbontású fotók készítése után nem meglepő módon már egy kicsit várnunk kell. Memóriapufferében 10 darab 20 megapixeles kép fér el sorozatfelvételnél, ezután 12 másodperc telik el míg azokat feldolgozza, eközben nem készíthetünk újakat. Ez a várakozás RAW fájlokra váltva tovább nő, ilyenkor 8 fotó után 35 másoperces feldolgozás következik, ilyenkor egyáltalán semmit nem csinálhatunk, még a menüben sem.
Néhány tesztkép
30mm, ISO 200 és 200mm, ISO 400
30mm, ISO 200 és 36mm, ISO 400
A végeredmény viszont megéri a várakozást, hiszen képminősége kiváló, főleg alacsony ISO-értékeknél. A képek közepének élessége a sarkoknál is megmarad, kromatikus abberációja sem jelentős. Képzaj egészen ISO400-ig nem tapasztalható, és ISO800-nál is csak 100% vagy afeletti nagyításnál látható. Magasabb tartományokban már lágyulnak a képek, de méretcsökkentéssel még az ISO3200 is használható marad, ellenben a 12 800 már olyan zajos, hogy gyakorlatilag értelmetlen alkalmazni.
Akkumulátorának kapacitása nagyon kicsi: CIPA szabvány szerint ugyan 330 fotó, de egy fotelbe leülve és menüjét alaposan átnézve fél órán belül sikerült teljesen lemeríteni. Szerencsére a visszatöltése is nagyon gyors, alig negyedóra alatt ismét használatra kész. A memóriakártya kivétele kicsit nehézkes.
A dél-koreai gyártó jó úton van affelé, hogy felzárkózzon a nagy hagyományokkal rendelkező japánok mellé, az NX200-at elődje minden erényét megtartva fejlesztették tovább, de sajnos számtalan zavaró apróság rontja el az összképet. Legerősebb pontja a fényképezőgépek lényege, a képminőség, ami néhány jóval drágább tükörreflexes géppel is párba állítható. Ergonómia terén ugyan csorbát szenved, de ez részben a kategóriából, a kis méretből adódik. Ára kategóriájában átlagos, 18-55mm-es kitobjektívvel 190 ezer forint ellenében vihetjük haza, azaz hasonló árban van, mint a Sony NEX-5NK.
A hagyományos kompakt fényképezőgép-gyártók több éve mélyrepülésben vannak, köszönhetően részben a mobilok egyre jobb kamera-moduljainak és az okostelefonok egyre több fotó-specifikus alkalmazásának. Eközben a kompaktok és a jóval komolyabb tükörreflexeses gépek közé pozicionált MILC (Mirrorless interchangeable-lens, azaz tükör nélküli cserélhető objektíves) kategória eladásai nem csak hogy rekordokat döntögetnek, de hatalmas további növekedési potenciál van bennük. Mivel a lényeges alkatrészeik ugyanazok, mint a nagyobb testvérekben, így közel DSLR képminőséget adnak kisebb tömeg és méret mellett, azonban áruk is jóval magasabb az egyszerű kompaktoknál.
A Samsung a kategória egyik éllovasa, hiszen a mikro-négyharmados szabvány bejelentése után néhány héttel már közölte, hogy alkalmazni fogja azt, ráadásul teljes DSLR-termékvonalát feladta, hogy minden erejével a MILC-szegmensre koncentrálhasson. A pionyír NX100 után jött a tekintélyesebb NX10 és NX11, pár hónapja pedig jelen ismertetőnk tárgya, az NX100 utód NX200. A lényegi változások néhány mondatban leírhatók. A korábbi műanyag vázra több fém került, a 720p-s videófelvétel 1080p Full HD-ra nőtt, a 3 fénykép/másodperces sorozatfelvétel 7-re gyorsult, de a legfontosabb, hogy új APS-C méretű (23,4 x 15,6 mm) CMOS szenzor került bele, aminek felbontása 14,6-ról 20,3 megapixelre hízott. (Ezzel azonban még mindig elmarad a kategóriavezető Sony NEX-7 24,3 megapixele mögött.)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Színe matt fekete, eleje fém, hátuljának tapintása bőrszerű. Jól összerakott, minőségi gép, de ergonómiája kifejezetten rossz. Formája egyáltalán nem gömbölyded, vonalai élesek és markolata kicsi, három ujjunk épp'hogy elfér rajta. Mivel a kompakt méretű vázra rengeteg gombot és egyéb kezelőszervet zsúfoltak ezek közül némelyiket véletlenül is megnyomhatjuk. Kezelőszervek szempontjából viszont ennek megfelelően jól teljesít, hiszen a gombokkal szinte minden funkciót azonnal elérhetünk, nem kell almenük rengetegében turkálnunk. Menüje világos, gyorsan átlátható, de a 16 választható nyelv között a magyar sajnos nem szerepel.
Hátulján egy 3 collos AMOLED kijelző van, a gyártóra, illetve a technológiára jellemzően nagyon szép képpel, gazdag színekkel és széles betekintési szöggel. Sajnos se nem kihajtható se nem érintésérzékeny, és csak ez használható keresőként. Beépített vakuja nincs, csak egy apró rácsatlakoztatható egység, ami nehezen nevezhető a legoptimálisabb megoldásnak. Előnye, hogy lecsukva kikapcsol és a helyet sem nagyon foglalja. Vázán két mikrofon van, azaz a hangot sztereóban tudja rögzíteni, de külső mikrofoncsatlakozási lehetőség sajnos nincs rajta.
A cég saját gyártású 3:2-es képarányú szenzora maximális részletességnél 5472 x 3648 pixeles fényképeket készít, de ez 10,1-re, 5,9-re vagy 2 megapixelre csökkenthető, illetve válaszhatunk 16:9-es vagy 1:1-es képarányokat is (tehát 4:3-at nem), értelemszerűen csökkenő felbontás mellett. A fotókat veszteségmentes RAW fájlokban vagy JPEG-ben menthetjük el, három különféle erősségű tömörítést választva. A legjobb, szuperfinom opciónál 5-9 MB-os mérettel kell számolnunk. Érzékenysége ISO 100 és 12 800 között állítható, ami kategóriájában átlagosnak mondható.
Az üzemmód választó tárcsát megnézve egyből látható, hogy lehetővé teszi a félautomata és a teljes kézivezérlést is. Van rajta rekesz- és záridő előválasztásos, programvezérelt és manuális opció, de a kompaktoknál szokványos 15 témamód sem maradt le. Panorámafényképek készítéséhez egyszerűen csak lenyomott felvételgomb mellett vízszintesen egy irányba kell mozgatnunk a kamerát. Megemlítendő még az Smart Auto, azaz "okos" lehetőség, ami a tapasztalt környezeti viszonyok függvényében saját maga ajánl egy szerinte megfelelő témamódot. A digitális effektek és a "mágikus keretek" opciója viszont teljesen érthetetlen egy ilyen szintű gépnél.
Optikai képstabilizátor nincs a gépben, csak akkor kapcsolhatjuk be ha az objektív egyébként képes rá. Gyorsasága jó, bekapcsolás után alig egy másodperccel már használhatjuk is, de processzora nem a leggyorsabb, teljes felbontású fotók készítése után nem meglepő módon már egy kicsit várnunk kell. Memóriapufferében 10 darab 20 megapixeles kép fér el sorozatfelvételnél, ezután 12 másodperc telik el míg azokat feldolgozza, eközben nem készíthetünk újakat. Ez a várakozás RAW fájlokra váltva tovább nő, ilyenkor 8 fotó után 35 másoperces feldolgozás következik, ilyenkor egyáltalán semmit nem csinálhatunk, még a menüben sem.
Néhány tesztkép
30mm, ISO 200 és 200mm, ISO 400
30mm, ISO 200 és 36mm, ISO 400
A végeredmény viszont megéri a várakozást, hiszen képminősége kiváló, főleg alacsony ISO-értékeknél. A képek közepének élessége a sarkoknál is megmarad, kromatikus abberációja sem jelentős. Képzaj egészen ISO400-ig nem tapasztalható, és ISO800-nál is csak 100% vagy afeletti nagyításnál látható. Magasabb tartományokban már lágyulnak a képek, de méretcsökkentéssel még az ISO3200 is használható marad, ellenben a 12 800 már olyan zajos, hogy gyakorlatilag értelmetlen alkalmazni.
Akkumulátorának kapacitása nagyon kicsi: CIPA szabvány szerint ugyan 330 fotó, de egy fotelbe leülve és menüjét alaposan átnézve fél órán belül sikerült teljesen lemeríteni. Szerencsére a visszatöltése is nagyon gyors, alig negyedóra alatt ismét használatra kész. A memóriakártya kivétele kicsit nehézkes.
A dél-koreai gyártó jó úton van affelé, hogy felzárkózzon a nagy hagyományokkal rendelkező japánok mellé, az NX200-at elődje minden erényét megtartva fejlesztették tovább, de sajnos számtalan zavaró apróság rontja el az összképet. Legerősebb pontja a fényképezőgépek lényege, a képminőség, ami néhány jóval drágább tükörreflexes géppel is párba állítható. Ergonómia terén ugyan csorbát szenved, de ez részben a kategóriából, a kis méretből adódik. Ára kategóriájában átlagos, 18-55mm-es kitobjektívvel 190 ezer forint ellenében vihetjük haza, azaz hasonló árban van, mint a Sony NEX-5NK.