Bizonyára sokan kaptak karácsonyi ajándékként digitális fényképezőgépet, ennek bölcs használatához adunk most néhánypontos segítséget.

Az első és a legfontosabb, amit szinte biztos, hogy a kibontás lázában mindenki kihagy: lapozzuk át a masina mellé kapott tájékoztatót. Nem kell elolvasnunk az egészet, de a használathoz szükséges legfontosabbakat mindenképpen tekintsük át. A füzetke elején biztosan van egy rajz, ami a fényképezőgépet mutatja rajta nyilakkal, mi hol található, melyik gomb/tekerő mit csinál. Ha ezek közül bármelyiket nem értjük, a végén a tárgymutatót vagy a tartalomjegyzéket megnézve tisztázzuk a dolgot.

Ha már eddig is volt fényképezőgépünk és minden új funkciót értünk, tapasztaljuk ki az egyedi sajátosságokat. Ne egy fontos alkalomkor, egy szülinap vagy egyedi esemény alkalmával próbálgassuk az új lehetőségeket, hanem szisztematikusan tesztelve ismerkedjünk a géppel. Például először készítsünk sima beltéri felvételeket, majd ugyanezt különböző automata témamódokkal és végül egyedi beállításokkal is ismételjük meg. Változtassunk a fehéregyensúlyon, a fényérzékenységen (ISO), stb. Ezután töltsük le a képeket, és a számítógép monitorán gondosan hasonlítsuk össze a kész felvételeket. A legjobban sikerült kép EXIF beállításait külön nézzük meg.

Minden fotó tartalmaz EXIF adatokat, azokat a beállításokat, amelyekkel az exponálás történt. Régen, a filmtekercsek korában még ajánlatos volt tanulás közben külön feljegyezni melyik kép milyen körülmények között készült, ma már ez automatikusan digitálisan tárolásra kerül, így bármikor utána tudunk nézni hogy mit csináltunk jól vagy rosszul. Ezek a fájl fejlécében kerülnek eltárolásra, és szinte bármely operációs rendszer képes kiolvasni ezek közül a legalapvetőbbeket, a képszerkesztő programok pedig az egészet látják. Windows XP-nél és 7-nél az EXIF adatok a fájl tulajdonságainál, a részletekre kattintva jelennek meg.


Az adatok közül a legfontosabbak az expozíciós idő, a fokális távolság, az ISO érzékenység, a fehéregyensúly, illetve hogy használtunk vakut vagy nem. Az EXIF információkra figyelve könnyedén rájöhetünk fontos apróságokra, mikor mit ronthattunk el. Például ha homályos egy kép, nézzük meg a záridőt, és legközelebb válasszunk rövidebb értéket. Mivel minden fényképezőgép eltérő méretű, tömegú és optikai képstabilizátoruk (ha van) is más, így nem lehet általánosan használható minimumot ajánlani.

Persze az EXIF sem mindenre megoldás, mivel nem szabványos, típusról típusra eltérhet, például tartalmazhatja a speciális effekteket. Ezekre is igaz, hogy lépésről-lépésre menjünk végig rajtuk, hogy később a kész felvételeket összehasonlítva el tudjuk dönteni melyikre mikor van szükségünk.

A tanuláshoz, a teljes megismeréshez tűzzünk ki magunk elé valami célt; fogalom nélkül kattintgatva soha nem jutunk sehova. Válasszunk ki egy tárgyat, például virágokat, állatokat vagy akár plüssjátékokat, és próbáljuk érdekes, egyedi fotókat készíteni róluk. (Embereket inkább nem ajánlatos sorra venni, mivel akkor nem tudunk kellőképpen a digitális fényképezőgépünkre koncentrálni, hiszen az alanyunkkal is foglalkozunk kell.) Ha már magabiztosan kezelni tudjuk a gépünket, és elégedettek vagyunk a kész képekkel, próbálkozzunk új témákkal és/vagy váltsunk át manuális módra, de mindig figyeljünk az EXIF adatokra, és próbáljuk megjegyezni, hogy mikor melyik kép sikerült jól. A végén pedig regisztráljunk egy fotómegosztó portálon, és más képeit megnézve, illetve a sajátjainkra kapott véleményekre figyelve fejlődhetünk tovább.