Aris Messinis francia riporter fantasztikus fotót készített a líbiai polgárháborúban: olyan jót, hogy senki sem akarta elhinni valódiságát.

Az AFP hírügynökség fotósa 2011. október 10-én, a Szirt városáért folyó harcok idején a felkelők támadását kísérte. Az AK-47-es gépkarabélyokból és géppisztolyokból tüzelő harcosok között egy gitárját pengető zenészt örökített meg. A felvétel szenzációt keltett a világhálón, de az AFP Facebook-oldalán a kommentárok zöme kétségbe vonta, hogy a jelenet valós. Egyesek csak annyit írtak be: Photoshop! Vagyis az internetezők azzal vádolták a fotóst, hogy a számítógépes programmal retusálta a felvételt, gitárt varázsolva egy géppisztoly helyére. Marie-Lys Lubrano, egy ismert újságírónő azonban a fotós védelmére kelt. "A jelenet szürreálisnak tűnhet, de jól visszaadja a hihetetlen líbiai légkört. Én is láttam a fronton bizarr trubadúrt, aki líbiai és francia zászlókat lengetett a tűzvonalban" - írta a Facebookon.


A hírügynökség végül interjút készített saját fotósával a felvétel elkészítésének körülményeiről, és közzétette a vitatott felvételt megelőző és követő, eredetileg mellőzött fotókat - így bizonyította, hogy a gitáros valóban ott volt a helyszínen. "Ezt meg kellett tennünk - magyarázta Patrick Baz, az AFP közel-keleti fotóigazgatója a Le Monde című lapnak nyilatkozva-, mert manapság az embereknek nem az az első reakciójuk, hogy ez igen, micsoda remek felvétel, hanem az, hogy a kép bizonyára fotomontázs."

Az internetezők ma már az ismert médiumok által közzétett felvételekkel kapcsolatban is gyakorta hangoztatnak kételyeket, például az árnyékok formájára vagy a pixelek számára hivatkozva. Szeptemberben a Reuters hírügynökség ugyancsak Líbiában készült felvétele váltott ki szkeptikus kommentárokat a világhálón: a képen egy mankóra támaszkodó, ugyanakkor aknavetőből tüzelő férfi volt látható.


Fred Ritchin, a New York-i Egyetem vizuális kultúra szakának professzora szerint a bizalmatlanság a digitális technológia következménye. "Az ezüst-nitrátos fotón a dolgoknak nyoma volt, a digitális felvétel viszont kreáció. A pixelt nem lehet az ezüst-nitrát szemcséhez hasonlítani: olyan digitális mozaikról van szó, amelyben könnyű felcserélni egy vagy több elemet. Oda a képek szavahihetősége" - vélekedett Ritchin.

A képek manipulációja persze nem a digitális technológiával kezdődött. A korábbi fotókat is gyakran meghamisították, például politikai célokból. A szovjet rendszerben nem egyszer eltüntették a sajtófotókról a kegyvesztetté vált személyiségeket. Kínában a Mao Ce-tungról készült felvételeket mindig úgy retusálták, hogy a lehető legkedvezőbb képet mutassák a "nagy kormányosról". A digitalizálással persze a beavatkozás rendkívül egyszerűvé vált a nem profik számára is - néhány klikkelés, és az esetleg kellemetlen részlet eltűnik.

A világhálón számtalan olyan hamis felvétel kering, amelyet az internetezők viccből tesznek fel a webre. Az egyik legismertebb trükkös képen 2001. szeptember 11-én egy turista mosolyog a Világkereskedelmi Központ tetején, miközben a terroristák által eltérített repülőgépek egyike éppen becsapódik az épületbe. Patrick Baz megfogalmazása szerint "felnőtt egy olyan új nemzedék, amely virtuális világban él a képernyője előtt. Számára a háború olyan, mint egy videojáték, a képeknek nincs kapcsolatuk a valósággal".

Az általános kétely légkörében a hagyományos média nehezen tudja meggyőzni hitelességéről a közvéleményt. Ebben az is közrejátszik, hogy a manipulációtól ez a média sem tudott megszabadulni. 2006-ban a Reuters egyik külsős fotósa, Adnan Hadj precedenst teremtett. Egy amerikai blog bebizonyította, hogy manipulálta egyik, izraeli bombatámadást megörökítő felvételét: "felerősítette" a robbanások füstfelhőjét. A hírszolgálati iroda archívumának vizsgálata bebizonyította, hogy más felvételeket is módosított, mindig abból a célból, hogy látványosabbá tegye őket.


Az AFP is továbbított - akaratlanul - hamisított felvételeket. 2008-ban, amikor az iráni kormány rakétakísérleteket hajtott végre, a francia hírügynökség átvette a Sepah News hivatalos iráni fotóügynökség képeit, amelyeken négy rakéta egyidejű indítása látható. Ám egy ugyanakkor, ugyanott készült videón csak három startolását lehetett észlelni. A negyedik rakétát propagandacélból hamisították rá a felvételre, hogy annak nagyobb hatása legyen. Mire az AFP felfedezte a csalást és visszavonta a fotót, az már több nagy világlap címoldalára került.


Még a fotózsurnalizmus legtekintélyesebb díjait kiadó World Press Photo is vesztett aurájából, amikor 2010-ben a sport kategóriában díjazott Stepan Rudik egyik felvételéről kiderült, hogy a szerző a Photoshop program segítségével letörölt egy lábat, amely a háttérben rontotta az összhatást. Ennek az esztétikai javításnak nem volt hatása a kép mondanivalójára, de megtörte azt a tabut, hogy a retusálás során - ha lehet is javítani például a kép fényességén vagy kontrasztjain -, nem szabad semmit sem hozzáadni az eredeti képhez, illetve semmit sem lehet elvenni abból. Az Adnan Hadj esete után több médium meg is változtatta a Photoshop alkalmazására vonatkozó szabályait.

Az amatőr fotók és a képmegosztó portálok új információs forrásokat biztosítottak a médiának, ami jól érzékelhető volt az arab tavasz idején, a tüntetők által készített fotók révén. Ám ugyanakkor a médiára sok millió kétes eredetű kép is zúdult. A képügynökségek úgy próbáltak védekezni, hogy felszerelték magukat a Tungstene nevű elemző programmal, amely jelzi, ha a képet manipulálták. Az AFP ezzel az eszközzel derítette ki, hogy az a felvétel, amelyen Oszama bin Laden véres holtteste volt látható, durva hamisítás. Ezt a programot akkor használja a hírügynökség, amikor felmerül a trükközés gyanúja. A líbiai gitáros esetében azonban ilyesmiről szó sem lehetett. "Arisnak egyéb dolga is volt a fronton, mint ilyesmit fabrikálni a számítógépével" - hangsúlyozta a Le Monde-nak Patrick Baz.