Érdekes kérdésre hívta fel a figyelmet egy szakember, aki amiatt aggódik, hogy a különböző online és távközlési szolgáltatások alapjaiban változtathatják meg - negatív irányban - a felhasználók kommunikációs szokásait.
Hans Zehetmair, a müncheni Hanns Seidel Alapítvány elnöke felvetette, hogy a Twitter és az SMS komoly fenyegetést jelent a nyelvekre nézve, mivel gyakorlatilag teljesen visszaveti a fiatal felhasználók íráskészségét, s emiatt már nem lesznek képesek normálisan fogalmazni, illetve írni. A szakember a Német Helyesírási Tanács vezetőjeként emelt szót a jelenség ellen. Szerintem amiatt, hogy az internetezők megszokják azt, hogy minél rövidebben, ráadásul gyakran különböző különleges írásjeleket használva, fogalmazzák meg a mondanivalójukat veszélyeztetik a nyelveket.
"A mai fiatalok, ha ki akarják fejezni, hogy szerelmesek, akkor nem levelet írnak, hanem csak azt, hogy HDL. Túl gyorsan élnek. Elég csak megnézni az úgynevezett Twitter-irodalmat, amelyben már nincsenek mondatok" - jegyezte meg az aggódó szakember. Zehetmair álláspontja szerint a jelenség nem csak a német nyelvet veszélyezteti, hiszen egy globális dologról van szó, ami oda vezet, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak és írnak. Mindez már a felsőoktatási szinteken is megfigyelhető, hiszen érezhetően csökken a diplomamunkák minősége. "A felhasználók napjainkban már alig foglalkoznak azzal, hogy a mondanivalójukat egész mondatokban fogalmazzák meg" - tette hozzá a korábbi bajor gazdasági miniszter.
A helyzet szerinte elkeserítő, úgy véli, gyakorlatilag minden ötödik 15 éves gyereket analfabétának kell tekinteni. Van még egy probléma: túlzottan elterjednek a különböző nyelvekben az angol kifejezések, holott általában a legtöbbnek van helyi megfelelője is.
@finizlik
Nem egy évig tanulnak írni és olvasni. Hacsak nem azt érted alatta, hogy megtanulja az abc betûit. Nyelvtan óra végig megy több éven át, amin keresztül új szabályokat tanulnak és évrõl évre jobb kéne legyen a helyesírásuk.
1 év bõven elég kell legyen az abc elsajátítására és arra, hogy szótagolva már tudjon egy gyerek olvasni. Ha 3 év kéne erre a pár betûre akkor mégis hány év alatt tanulna meg szegény kínai gyerek elolvasni egy nagyon egyszerû könyvet? Ha mégsem megy akkor a tanítással (tanárok és szülõk részérõl egyaránt) van a probléma. 2-3 évet régen sem fordítottak rá. 2. osztályban már túl voltunk az elsõ kötelezõ olvasmányon: A Két Lotti. 3. osztályban jött az angol tanulás. Addigra már rendesen kellett tudni magyarul írni-olvasni.
Ez teljesen szubjektív, és megszokás kérdése. Most is vannak "fogyatékos" szavak, kifejések, kifejezésmód a magyar nyelvben, amit nem szeretek használni, mégis sokszor kénytelen vagyok.
Engem amúgy nem kifejezetten érdekel ez a 'ly' és 'j' probléma, mert ha nem is általános iskola óta, de gimnázium 2. év óta megtanultam õket 99%-ban normálisan használni. De valóban nem sok értelme van neki, mivel manapság már ugyanúgy ejtjük mind a kettõt a szavakban (ez is különbség volt eredetileg, hogy másképp ejtették...). Gondolom ebbõl maradt vissza, hogy betûként nem egyformán "jé"-nek mondjuk ki a két mássalhangzót, hanem az "elipszilont" "ely"-nek, a "pontosjét" "jé"-nek.
És akkor mi van? Egy csomó többértelmû szó van, a szövegkörnyezetük teszi egyértelmûvé, hogy éppen mit jelent.
Pl. Kék az ég. Ég az istálló. Szerintem egyértelmû, hogy melyik mit jelent az adott szövegkörnyezetben. Persze, ha csak simán leírom valahova, hogy 'ég', akkor ugyanúgy fingja nincs az embernek, hogy most miva', mint a te példád esetében...
Azért manapság -sajnos- már csak azokat a gyerekeket buktatják meg 1.-2.(talán még 3. osztályban, mert "hátha kinövi" máskülönben lehet speciális iskolába kellene küldeni. Ha meg a tanítónéni oda küldi, akkor jön a T. Szülõ, és erélyesen kikéri magának hogy mit képzel magáról a tanár. Az õ gyerek igenis okos, és ügyes, és aranyos, és jól nevelt. Hazugság az hogy másodikos létére még nem tud rendesen olvasni, vagy hogy leköpte volna a tanár asztalát a szünetben amiért az azt merte mondani hogy túlsúlyossága miatt nem tud megcsinálni 5 felülést. Az õ kisfiuk nem túlsúlyos. Az õ magasságához tökéletes a súlya, csak erõs a felépítése. (ezt az erõt persze ki is használja hogy elvegye másoktól a tízóraipénzt vagy a tízórait, vagy az új játékukat)
Vicc ami az oktatásban folyik, és nem csak a kicsik között hanem az idõsebbeknél is. Egy kedves ismerõsöm a szívbajt kapta amikor meglátta a pontszámait az egyetemi vizsgán. Úgy érezte hogy jól ment neki. (bár tény hogy rosszul érezte) Az eredményt bemutató táblázat alapján masszív 1-est kapott. És miért? Mert elrontották a táblázatot és az "A" feladatsorosok pontszámait nem számolta a rendszer csak a hozott pontokat. A "B" és "C" oszlop persze jól meg volt csinálva. Végül erõs kettes lett a vége miután "túl sokan panaszkodtak" az oktatóknál.
Adam815: Én pár ismerõsöm sikeresen rászoktattam arra hogy használjon írásjelet. Egyszerûen szándékosan félreértettem a mondataikat, vagy nem figyeltem rájuk. Egy idõ után megunták, és ha valamit el akartak kérni, vagy a segítségem szerették volna, akkor -legalább nekem- helyesen próbáltak írni és fogalmazni.
LoL-t és KeK-et szoktam hallani élõszóban, de az ikszdé-hez még nem volt szerencsém (szerencsére).
kétmonitor közti beszélgetéskor engem sem mindig zavar az hogy nem kezdem a mondatokat nagybetûvel, de legalább írásjeleket használok. Valamint sok sok emoteicon-t (még a jóízlés és felismerhetõség határain belül) mert a hangsúly hiányában sokszor félreérthetõ a szándék. Keserû tapasztalat ez.
Amúgy az emoteicon-ok külön téma lehetne. Egyes emberek annyit használnak már, hogy szinte hieroglif írásnak lehet tekinteni. Leír egy mondatot és nálam jóformán megjelenik 6-7 ugrabugráló, villogó akármi ragokkal, toldalékokkal, és írásjelekkel. Olyankor kell szépen egyesével megnézem hogy mit is jelentenek a képek. S mivel mindenkinél mások a jelek minden emberre egy egy nyelv megtanulni azt. Mert ha legalább olyan kifejezéseket takarna vagy speciálisan kellene írni azokat a szavakat pl.: jó8 -re jönne elõ egy kis ikon és nem az éjt-re, akkor lehet olvashatóbbak lennének.
A köztársasági elnök nem éppen fiatal, de az õ helyesírása is rettenetes. Van olyan tanító, tanár akié szintén(!!!) és itt kezdõdik a probléma. A fiatalok ugyanis tõlük (kellene hogy) tanulják a helyesírást. Ehelyett nézd meg a tantervet, mennyi felesleges szemetet tanulnak meg 8-10 éves korukig. Addig a magyar és az idegen nyelv, helyesírással együtt valamint az alapfokú matematika lenne a dolguk, viszont ezek üzembiztosan. Sok-sok testneveléssel, rajzzal, énekkel keverve...
Most komolyan, ehhez az észrevételhez szakember kellett?
Amúgy rettenetes a fiatalok helyesírása tényleg. Mikor még én tanultam, szerencsére ezzel nem kellett szembesülnöm. (21 éves vagyok)
De a mostaniak egyre degeneráltabbak, ami elszomorító. Nem értem, miért kell W-zni, nem értem, miért nem tudnak rendes mondatokat kiírni, sajnálják rá azt a plusz 3-8 másodpercet? És a beszélt nyelvben is tapasztalom ezeket a dolgokat, kicsit gáz mikor azt hallom, hogy XD, meg LOL, mert okés, hogy leírják, de még élõ beszédben is...
Amúgy lemerném fogadni, hogy az ilyen kifejezések származását mint LOL, a fele fiatal nem tudja, csak használja, mert tudja mire való.
Abban az esetben nem lehet gond, ha az adott személy sokat olvas normális szövegeket. De sajnos ezt is egyre kevésbé tapasztalom (itt a környékemen, eléggé primitív egy helyen élek sok olyan emberrel körülvéve, akik még az általános iskolát is csak "kegyelemmel" teljesítik, teszem hozzá, a tanárok is hülyék, de inkább türelmetlenek, és nem túl segítõkészek, szóval nem csak a diákokban van a hiba, most a én volt iskolámról beszélek).
Rengeteg itt a probléma, mondjuk leszarom, amíg vannak olyanok, akik nem követik ezt a "divatot".
Hans Zehetmair, a müncheni Hanns Seidel Alapítvány elnöke felvetette, hogy a Twitter és az SMS komoly fenyegetést jelent a nyelvekre nézve, mivel gyakorlatilag teljesen visszaveti a fiatal felhasználók íráskészségét, s emiatt már nem lesznek képesek normálisan fogalmazni, illetve írni. A szakember a Német Helyesírási Tanács vezetőjeként emelt szót a jelenség ellen. Szerintem amiatt, hogy az internetezők megszokják azt, hogy minél rövidebben, ráadásul gyakran különböző különleges írásjeleket használva, fogalmazzák meg a mondanivalójukat veszélyeztetik a nyelveket.