A Smule társaság termékeinek közös célja, hogy interaktív zenélésre ösztönözzön mindenkit. A cégvezető szerint mindenki zenélhet, és mindenkinek zenélnie is kell.

Gyéren megvilágított konferenciaterem Kaliforniában. A zenei alkalmazásokat készítő-fejlesztő cég, a Smule irodájában Ge Wang "értekezletet tart" kollégáinak: dúdol, énekel, különleges sistergő hangokat suttog egy iPad mikrofonjába, a képernyőre pillant, majd a fúgák kódjait a hozzákapcsolt laptopon rögzíti. Egy olyan gyerekre emlékeztet, aki önfeledten szórakoztatja magát, miközben a felnőttek locsognak körülötte. Wang viselkedése látszólag senkit sem zavar a jelenlévők közül: éppen kicserélik egymással tapasztalataikat a Smule egyik alkalmazásának, a Mini Magic Pianónak a legújabb frissítéseiről. Amikor az egyik srác az asztal túloldalán megemlíti, hogy az üdvözlő oldal grafikája most finoman pulzál, Wang felnéz, és csak annyit mond: "Ja! Mindennek pulzálnia kell". Aztán ismét belesistereg valamit az iPad mikrofonjába, és bezongorázik még egy kis kódot a laptop billentyűzetén keresztül.

Ge Wang

Wang, a Smule 34 éves alapítója gyakran kelti egy megzavart gyermek benyomását, de valójában hihetetlenül produktív. Szereti azt állítani magáról, hogy két teljes munkakört tölt be, amelyeknek ránézésre semmi közük egymáshoz. Az egyik a Stanford Egyetem, ahol adjunktusként dolgozik, egy teljes évfolyamot oktatva a "karmának" becézett Center for Computer Research in Music and Acoustics központban: kísérleti "zenekart" vezényel, amelyet ügyesen testre szabott laptopok, okostelefonok és egyéb elektronikai eszközök alkotnak. Wang életének másik felében a Smule-nál, egy nyereségorientált - a közelmúltban kockázatitőke-emelésen átesett - magáncégnél olyan alkalmazások kidolgozását irányítja, amelyeket zenekedvelők milliói vásárolnak meg.

A 2008-ban alapított Smule több alkalmazást is megjelentetett gyors egymásutánban, de az igazi áttörést az iPhone-ra írt Ocarina hozta meg a cég számára. Ez az app a mikrofonbemenetet - és az érintőképernyőt - kissé másképp kihasználva klasszikus, hálózaton is összekapcsolható fúvós hangszerré alakítja át az okostelefont. A Smule-ra jellemző különlegesség ezután következik: az app része ugyanis egy stilizált földgömb, ezen pedig zöld fények jelzik, ha valaki a világon éppen használja az alkalmazást. Elég megérinteni a zöld pöttyöcskét, és már hallható is, mit játszik valaki a másik féltekén, és alkalmi duettet is alkothatnak olyanok, akik - mivel egymástól sok ezer kilométerre élnek - személyesen sohasem találkozhattak… Az Ocarinát félmillió alkalommal töltötték le - 99 cent fejében - az első pár hónapban, három héten át folyamatosan az eladási listák élén állt.


A Smule termékeinek közös célja, hogy interaktív zenélésre ösztönözzön mindenkit: Wang szerint mindenki zenélhet, és mindenkinek zenélnie is kell. Vannak közöttük vokális alkalmazások, mint az I Am T-Pain és a Glee Karaoke, és vannak digitális hangszerváltozatok, mint a Magic Piano vagy a Magic Fiddle.

Hogy mennyire meghatározó Wang személye a Smule stratégiájának kialakításában? A The New York Times tudósítója számára ez akkor vált világossá, amikor a Project Oke első demója előtt megkérdezte az egyik Smule-alkalmazottat arról, hogy mi lesz az alkalmazásban, hogyan fog működni. Az pedig vidáman vállat vont, és csak annyit mondott: "Most még minden csak Ge fejében létezik". Ami pedig az első Project Oke demó alkalmával júliusban kipattant Wang agyából, abból egy aranyos, éneklő, táncoló robot lett. Az app ma Sing, Robot, Sing! névre hallgat, és valószínűleg a jövő év elején jelenik meg az Apple App Store kínálatában a "zene" kategóriában, egy sor káprázatos termék társaságában.


Ezek között vannak szolgáltatások, mint az analóg rádiózásra szolgáló Spotify és Pandora, és vannak játékok is, mint a Tap Tap Revenge, amelynél a telefon képernyőjének különböző pontjait kell megérinteni, szinkronban a dalokkal. Egyes előadóművészek rutinszerűen adnak ki okostelefonra és táblagépre olyan alkalmazásokat, amelyek révén mindenki önállóan készítheti el a maga remixét. Vannak még bonyolult, komoly technikai készséget vagy zenei tudást igénylő hangszerszerű alkalmazások, és olyanok, amelyek ezek végletesen amatőr formában való reprodukálására - vagyis karaokéra - szolgálnak.

Az alkalmazások sora tehát a művészi igényűektől az idő puszta elverésére szolgálókig terjed, a Smule termékei pedig valahol közepén foglalnak helyet ezen a skálán. (A Smule egyébként a Sonic Mule - Hangadó Öszvér - kifejezés rövidítése: olyan karakterre utal Isaac Asimov Alapítvány trilógiájából, aki azok tudta nélkül befolyásol másokat, és megzavarva a meglévő hatalmi struktúrákat épít ki egy birodalmat.) Smule appjeinak vannak instrumentális funkcióik, így használhatók új, kifejező hangok létrehozására is, de mindeközben játékoknak is tekinthetők. Wang tehát - akár az Öszvér - lényegében észrevétlenül igyekszik rávenni a felhasználókat a zenélésre, mielőtt azokban tudatosulna, mit is csinálnak.

A cégalapító Pekingben született, első hangszere 7 éves korában egy harmonika volt. Két évvel később költöztek az Egyesült Államokba: apja a Georgiai Egyetemen doktorált, majd a Missouri Egyetemen jutott tanári álláshoz. Wang 13. születésnapjára egy elektromos gitárt kapott. Sem ő, sem szülei nem asszociáltak a gitárról valamiféle lázadó hajlamra - egyszerűen szórakoztató, vidám hangzású hangszernek tekintették -, még ha Wanget vonzotta is a Metallica vagy a Guns 'N' Roses. Videojáték-fanatikusként elkezdte felfedezni, hogy a számítógépéből érdekes hangokat is elő lehet csalogatni: egy másik számítógép- és zeneszerető középiskolai osztálytársával négysávos magnót használtak arra, hogy összeállítsanak egy 12 dalból álló, mindenféle őrültséget, különleges zenei hatást rögzítő kazettát. "Minden társunk megvette" - emlékszik vissza a barát, Visnu Pitiyanuvath, aki jelenleg start-up cégek tanácsadójaként dolgozik a San Franciscó-i öböl térségében.


Wang nagyon koncentrál a hangulatra - a design részleteire, az érzésre. Ezért válik izgatottá, amikor egy grafikus kép pulzálni kezd: ez látszólag felesleges elem, de mulatságos és magával ragadó. Mint mondja, a grafikának és a kezelőfelületnek is a boszorkánykonyhában a helye, mindig meg kell haladni a normális, mindennapos élményeket. A kódolók csapata egész nyáron és ősszel dolgozott a Project Oke ideális változatának kialakításán, és még Wang is szavát adta, hogy addig nem fog Starcraftot játszani, amíg a bétaverzió teljes nem lesz. Októberre elkészült a demóváltozat, amelyet aztán már át is neveztek Sing, Robot, Sing!-re. A demó mindenkit lenyűgöz, Wang azonban szokatlanul kimerült tűnik, és még mindig nem elégedett a felhasználóknak szóló vizuális visszajelzések megvalósításával.

A korábbi gyakorlattól eltérően a Smule azt tervezi, hogy a Sing, Robot, Sing!-et ingyenesen teszi elérhetővé az Apple App Store-on. Az üzleti stratégia szerint ugyanis az generál majd pénzt, hogy az egyre népesebb felhasználói tábor egyre több dalt, valamint egyedi kiegészítőket vásárol majd a maga robotavatarjaihoz. Ahogy növekszik a cég, mind több felhasználó érzi szükségét annak, hogy "meg legyen osztva" a többi Smule-felhasználóval, és saját közösségi hálós kapcsolataik révén is újabb Smule-ügyfelek kapcsolódhatnak a körbe. És ez - túl az üzleti lehetőségeken - még jobban is illik Wang küldetéséhez, annak elősegítéséhez, hogy millióknak nyújtson élvezetet a zenélés. Olyan zenei kölcsönhatások révén, amelyekre korábban gondolni sem lehetett: vadidegen emberek számára teremtve az egész világot átfogó közös zenei platformot.