Berta Sándor

35 év után a zenészeké lehet a dalok joga az USA-ban

Soha nem látott mértékű pereskedés kezdődhet a zenei piacon, miután egy amerikai törvénymódosításnak köszönhetően eldőlt, hogy a dalokkal kapcsolatos jogok csak 35 évig maradhatnak a kiadóknál.

Az 1976. évi amerikai szerzői jogi törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a zenészek és előadók visszaköveteljék a kiadóktól az 1978 előtti dalaik szerzői és tulajdonosi jogait. Bob Dylan, Bryan Adams, Tom Petty, Loretta Lynn, Kris Kristofferson és Tom Waits már jelezték igényüket az amerikai szerzői jogi hivatalnál és készek akár perre is menni a jogok visszaszerzéséért. Hamarosan még több művész követheti a példájukat.

A The New York Times szerint a módosított törvény kihathat többek között Bruce Springsteen "Darkness on the Edge of Town" című kiadványának, Billy Joel "52nd Street" című albumának, a Doobie-Brothers "Minute by Minute" című LP-je és Kenny Rogers "Gambler" című kiadványának a jogállására. A jogszabály szerint csak maximum 35 éves szerződést lehet kötni a hangfelvétel-előállítóval a zeneszámok felhasználására, így azok szerzői és tulajdonosi jogai a szerződés törvény alapján való megszűnése után visszaszállnak az előadóra. Ilyenkor az előadó újra megállapodást köthet a hangfelvétel-előállítóval vagy kereshet más szerződő partnert.


Don Henley, a The Eagles és a Zenei Művészek Szövetségének társalapítója kijelentette: az említett ismert művészeknek köszönhetően is vált gazdaggá a lemezipar és már többet keres, mint maguk az előadók. Mindez aligha győzte meg a nagy zenei kiadókat: a Universal, a Sony BMG, az EMI és a Warner máris közölték, hogy készek harcolni azért, hogy a szerzői és tulajdonosi jogok náluk maradjanak. Steven Marks, az amerikai lemezipari szövetsége ügyvédje szerint a módosítás a legtöbb felvétel védettségi időtartamára nem lesz hatással. A két fél makacssága könnyen egy perlavinát indíthat el.

A kiadók minden eszközzel meg akarják akadályozni a jogok elveszítését, hiszen a bevételeik folyamatosan csökkennek. Az új felvételeket tartalmazó CD-k eladásai - szerintük az illegális letöltéseknek köszönhetően - a korábbi forgalom kevesebb, mint a felére estek vissza, ezért a zeneiparnak égető szüksége van a régi slágerek eladásából származó bevételekre.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Rotyoka #14
    bort, közbiztonságot, csatornákat, vízvezetéket ...
    Najó, de mit adtak nekünk a rómaiak a boron, közbintonságon....
  • Cat #13
    "1000 éve nem volt szerzői jog. Aztán egyszer csak lett, elfogadtuk. Valakik meglátták benne a lehetőségeket, rátelepültek, és lassan így alakult ki a mai rendszer."

    A szerzői jog eredeti formájában és alapelve szerint az innováció támogatása a céjla, hogy a feltalálók kiaknázhassák az ötleteikben rejlő anyagi hasznot, kvázi megérdemelt jutalom. Ezzel szemben ma a szabadalmakat egymás zsarolására használják a cégek, és pont hogy hátráltatják a fejlesztéseket. Egyszerűen felgyorsult a világ, míg régen indokolt volt a több évtizedes védelem, ma már töredéke is elég lenne. Másrészt csomó cég direkt bejegyeztet mindent, aztán nem csinál semmit, csak vár, és perel.
  • mad mind #12
    Nem rossz döntés volt, hanem szükséges. Az, hogy ma már csak visszaélnek vele nem a szerzői jog hibája.
  • B0nFire #11
    1000 éve nem volt adathordozó sem! Az élő zenei koncertet nem lehetett warezolni. Sőt, ha kíváncsi voltál rá, akkor el lehetett gyalogolni hencidától boncidáig, hogy meghallgasd, mert tömegközlekedés sem volt. Meg pénz sem. Meg egy csomó minden nem.

    "Mit adtak nekünk a rómaiak?!"
  • Caro #10
    1000 éve nem volt szerzői jog. Aztán egyszer csak lett, elfogadtuk. Valakik meglátták benne a lehetőségeket, rátelepültek, és lassan így alakult ki a mai rendszer.
    Megváltoztatni sokkal nehezebb lesz. Akkor nem kellett volna ezt a rossz döntést meghozni. De persze akkor ez még nem látszódott. Nyomtatás ugyan volt már, így az irodalmi műveket lehetett nagy tömegben sokszorosítani, de a szerzői jog eredeti megalkotását nem ez ösztönözte.
  • Caro #9
    Kivétel az US. állami alkalmazottak, ugyanis amit ők csinálnak az public domain. (ez persze nem feltétlen jelenti azt, hogy publikus is).
  • AranyKéz #8
    Hallottam egy felmérésről ami az optimális időtartamot 17 évre becsülte.

    Mindenesetre örülök ennek a fejleménynek, eddig mindig csak növelték és növelték az időtartamot, aztán olyan abszurdságok jöttek ki hogy az alkotó halála utána még 70+ évvel is a kiadó rendelkezik a művel.
  • Cat #7
    "a szoftverkeszito cegek is megveszik a jogokat a programozoktol"

    Ez inkább úgy van, hogy "az a kutatás/fejlesztés amit a cég telephelyén/eszközeivel csinálsz a munkaidődben/foglalkoztatásod ideje alatt, azzal automatikusan a cég rendelkezik, és ezért munkabért fizet neked".

    De kb. ugyanígy belemehetünk az újságcikkek jogvédelmébe is: ha egy újságíró csinál egy riportot, leadja a lapnak akkor onnantól kezdve a cégé, pl. kiadhatja azokat összegyűjtve egy könyvben, és az újságíró nem adhatja el más lapnak, hiszen ezért kap fizetést.
  • kvp #6
    A kiadok altalaban megveszik a jogokat a zeneszektol. Mint ahogy a szoftverkeszito cegek is megveszik a jogokat a programozoktol. A windows is a microsoft tulajdona, nem a ceg alkalmazottaie, akik eloallitottak. A zenek is ugyanilyen kezmuves termeknek minosulnek, mint a kezi szottes vagy a szoftver.
  • gombabácsi #5
    ez szerintem szerződés kérdése, valószínűleg régen is lehetett magánkiadást csinálni