Berta Sándor
SitCen, az EU titokzatos titkosszolgálata
Csak kevesen tudnak az Európai Unió Joint Situation Center (SitCen) nevű szervezetének létezéséről. A szakemberek attól tartanak, hogy az elemzőközpont könnyen egy új európai titkosszolgálattá alakulhat át.
A SitCen az Európai Unió eddigi legtitokzatosabb intézményei közé tartozik. A központ élére tavaly decemberben nevezték ki Ilkka Salmit, a finn titkosszolgálat egykori vezetőjét. A szervezetben rendszeresen találkoznak egymással az európai uniós tagállamok titkosszolgálatainak és az Európai Unió katonai törzsének képviselői. A SitCen tavaly óta az Európai Külügyi Szolgálat alárendeltségébe tartozik, előtte az Európai Tanács főtitkárságához tartozott. Feladatai között szerepel, hogy tanácsokkal és stratégiai véleményekkel, becslésekkel lássa el az Európai Tanácsot, a magas rangú európai uniós vezetőket és az EU különleges megbízottait.
A központot külpolitikai előrejelző szolgálatként még 1999-ben hozta létre Javier Solana, a NATO egykori főtitkára és az EU korábbi közös kül- és biztonságpolitikájának főképviselője. A szervezet megalakításáról formális jogi akta sosem létezett, de mindez nem akadályozta meg azt, hogy hatáskörét folyamatosan bővítsék. Ennek köszönhető, hogy 2005 óta a SitCen már a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harccal is foglalkozik, nemrég pedig összeolvadt az Európai Bizottság Közös Helyzetértékelő és Krízis Központjával. A 100 alkalmazott fő feladata közé tartozik a tagországok titkosszolgálataitól és az Europoltól származó információk elemzése, de emellett foglalkoznak a médiahírek, valamint az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól származó jelentések kiértékelésével is. Elérhetők olyan 2007-es jelentések is, amiket a SitCen munkatársai a terrorizmusról készítettek.
A SitCen folyamatosan figyeli a világ eseményeit, különösen a lehetséges válságrégiókat tartja szemmel. Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy a központ működtetése pontosan mennyibe kerül az európai adófizetőknek. Ennek oka, hogy a felhasznált összegeket az Európai Tanács költségvetéséből fedezik, de azokat külön nem tüntetik fel a büdzsében. Martin Ehrenhauser, a témával foglalkozó független EP-képviselő elmondta, hogy a szervezet munkáját jelenleg az Európai Parlament nem ellenőrizheti. Minden a SitCenre vonatkozó kérdésre az Európai Tanács csak szűkszavúan válaszol.
Az EP a mai napig nem szólhat bele olyan kérdésekbe, hogy például ki legyen a központ igazgatója. Azonban az Európai Parlament nem akarja ennyiben hagyni a dolgot és tanulmányt készíttet a titokzatos intézményről. A politikusok ugyanis attól tartanak, hogy a SitCen idővel egy európai titkosszolgálattá válhat.
Jelle van Buuren holland biztonságpolitikai szakértő ugyanakkor alaptalannak tartja ezeket az aggodalmakat, mivel szerinte a SitCen sosem fog rejtett műveleteket végrehajtani vagy felderítő tevékenységet végezni, s nem lesz európai CIA sem. Emellett a nemzeti biztonsági kérdések is megmaradnak a tagállamok szintjén. A központ nem kap továbbá konkrét adatokat a titkosszolgálatoktól, hanem csak elemzéseket. Az Európai Tanács dokumentumában viszont "hírszerző szolgálati kapacitásról" lehet olvasni. Mindenesetre sok európai felhasználó számára aligha lehet megnyugtató egy olyan szervezetről olvasni, amelyről gyakorlatilag semmit sem lehet tudni.
A SitCen az Európai Unió eddigi legtitokzatosabb intézményei közé tartozik. A központ élére tavaly decemberben nevezték ki Ilkka Salmit, a finn titkosszolgálat egykori vezetőjét. A szervezetben rendszeresen találkoznak egymással az európai uniós tagállamok titkosszolgálatainak és az Európai Unió katonai törzsének képviselői. A SitCen tavaly óta az Európai Külügyi Szolgálat alárendeltségébe tartozik, előtte az Európai Tanács főtitkárságához tartozott. Feladatai között szerepel, hogy tanácsokkal és stratégiai véleményekkel, becslésekkel lássa el az Európai Tanácsot, a magas rangú európai uniós vezetőket és az EU különleges megbízottait.
A központot külpolitikai előrejelző szolgálatként még 1999-ben hozta létre Javier Solana, a NATO egykori főtitkára és az EU korábbi közös kül- és biztonságpolitikájának főképviselője. A szervezet megalakításáról formális jogi akta sosem létezett, de mindez nem akadályozta meg azt, hogy hatáskörét folyamatosan bővítsék. Ennek köszönhető, hogy 2005 óta a SitCen már a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harccal is foglalkozik, nemrég pedig összeolvadt az Európai Bizottság Közös Helyzetértékelő és Krízis Központjával. A 100 alkalmazott fő feladata közé tartozik a tagországok titkosszolgálataitól és az Europoltól származó információk elemzése, de emellett foglalkoznak a médiahírek, valamint az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól származó jelentések kiértékelésével is. Elérhetők olyan 2007-es jelentések is, amiket a SitCen munkatársai a terrorizmusról készítettek.
A SitCen folyamatosan figyeli a világ eseményeit, különösen a lehetséges válságrégiókat tartja szemmel. Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy a központ működtetése pontosan mennyibe kerül az európai adófizetőknek. Ennek oka, hogy a felhasznált összegeket az Európai Tanács költségvetéséből fedezik, de azokat külön nem tüntetik fel a büdzsében. Martin Ehrenhauser, a témával foglalkozó független EP-képviselő elmondta, hogy a szervezet munkáját jelenleg az Európai Parlament nem ellenőrizheti. Minden a SitCenre vonatkozó kérdésre az Európai Tanács csak szűkszavúan válaszol.
Az EP a mai napig nem szólhat bele olyan kérdésekbe, hogy például ki legyen a központ igazgatója. Azonban az Európai Parlament nem akarja ennyiben hagyni a dolgot és tanulmányt készíttet a titokzatos intézményről. A politikusok ugyanis attól tartanak, hogy a SitCen idővel egy európai titkosszolgálattá válhat.
Jelle van Buuren holland biztonságpolitikai szakértő ugyanakkor alaptalannak tartja ezeket az aggodalmakat, mivel szerinte a SitCen sosem fog rejtett műveleteket végrehajtani vagy felderítő tevékenységet végezni, s nem lesz európai CIA sem. Emellett a nemzeti biztonsági kérdések is megmaradnak a tagállamok szintjén. A központ nem kap továbbá konkrét adatokat a titkosszolgálatoktól, hanem csak elemzéseket. Az Európai Tanács dokumentumában viszont "hírszerző szolgálati kapacitásról" lehet olvasni. Mindenesetre sok európai felhasználó számára aligha lehet megnyugtató egy olyan szervezetről olvasni, amelyről gyakorlatilag semmit sem lehet tudni.
