Gyurkity Péter
Küzdelem a korlátlan internet-elérésért
Azt gondolhatnánk, hogy az észak-amerikai kontinensen az átlagfelhasználónak nincsenek igazi gondjai az internet-elérések sebességével, a szolgáltatók által kínált feltételekkel, valamint az előfizetési díjakkal, hiszen a tengerentúlon szinte minden területen jóval előttünk járnak. Mégis, Kanadában az elmúlt hónapokban meglehetősen nagy vihart kavart egy ottani döntés, amelynek eredményeként az eddig a forgalmat illetően korlátlan ajánlatokkal hódító kisebb vetélytársak komoly problémákkal küzdenek, a kérdésben pedig még a miniszterelnök is kénytelen volt felszólalni - amerikai társaik pedig legfeljebb álmodozhatnak ezen vitákról.
Meglehetősen sokak számára ismert tény, hogy az Atlanti-óceán túlsó oldalán a hazaihoz képest meglehetősen eltérő a helyzet a televíziózás, a vezetékes és mobiltelefonok, valamint az internet terén. Megemlíthetők ezzel kapcsolatban a kábelcsatornák százai és az országos adók közötti viszony, a vezetékes telefonok olcsósága és elterjedtsége, a mobiltelefonoknál sokszor megjelenő kedvezőtlen körülmények - leginkább az ár és a lebonyolított forgalom terén -, valamint az internetszolgáltatók makacssága. Utóbbi cégek különösen ragaszkodnak a jól bevált korlátozásokhoz, amelyek viszont érthető módon kiváltják a felhasználók ellenérzését.
Bár Kanada némiképp Európa és az USA között helyezkedik el ebben a tekintetben, mégis teljesen nyilvánvaló, hogy például a kisebb internetszolgáltatók alig-alig tudnak megkapaszkodni, hiszen a piacot szinte teljes mértékben a nagyok (Bell, Rogers, Shaw) uralják, akik amerikai kollégáikhoz hasonlóan igyekeznek megtartani előnyüket. Az északi szomszéd annyiban mégis különbözik az USA-hoz képest, hogy az ottani törvények kötelezik a nagyokat hálózataik megosztására, vagyis a kicsik ezt kihasználva törhetnek be a piacra, kínálhatják saját csomagjaikat.
Az újoncok és a piac elenyésző részét birtokló kisebb szolgáltatók eddig főképpen korlátlan ajánlataik révén hódítottak, amelyek nem szabtak gátat a fel-, illetve letöltési kedvnek, miközben a nagyok szinte kivétel nélkül forgalom alapú számlázás mellett értékesítik csomagjaikat. A kanadai rádiókat és televíziókat felügyelő hatóság (CRTC) azonban tavaly ősszel meghozott határozatában lehetővé tette a Bell cégnek, hogy nemcsak a végfelhasználóknak, hanem a kisebb szolgáltatóknak is forgalom alapján számlázzon. Ezt követően az új gyakorlat lehetetlen helyzetbe hozta a kisebb versenytársakat, hiszen teljesen világos volt, hogy ezután nekik is váltaniuk (a nagyokhoz igazodniuk) kell.
Mindez természetesen kiváltotta az internetezők haragját, főleg miután a kisebb szolgáltatók egyre - másra jelentették be a számlázási feltételek módosítását. Mivel ők is forgalom alapján "vásárolják" internet-elérésüket, nyilván ezt már nem tudják korlátok nélkül továbbadni. A vita igencsak nagy hullámokat váltott ki, megjelentek a korlátozás ellen tiltakozó internetes oldalak, amelyek hamarosan aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy meggyőzzék az illetékeseket az ellenlépések szükségességéről. Ezzel egy időben a YouTube lapjain elszaporodtak azon magánfelvételek, amelyekben nem túl választékos kifejezésekkel kritizálják, illetve szidják a döntést, a mögötte álló embereket, valamint a nagyobb szolgáltatók vezetőit.
A napokban a CRTC módosította az eredeti határozatot, és ebben annyi engedményt tettek a kisebb szolgáltatóknak, hogy ők ezután 15 százalékos kedvezményhez jutnak saját vásárlásaik során, vagyis némileg olcsóbban szerezhetik be a hálózati elérést a nagyoktól. Ez azonban nem csillapította le a kedélyeket, sőt maga Steven Harper miniszterelnök is megszólalt az ügyben, előbb saját Twitter-oldalán jelezte, hogy komoly lépésekre készül, ezt követően pedig a sajtón keresztül tette nyilvánvalóvá, hogy amennyiben a bizottság nem hajlandó revideálni álláspontját, ezt majd a kormány megteszi neki. Magyarul: az elvileg független CRTC ultimátumot kapott, miközben a kormányzat igyekszik elnyerni a felhasználók bizalmát.
Az internetes forgalom korlátozása, illetve a forgalomalapú számlázás már csak azért is fontos kérdés, mert immár a felhasználók túlnyomó része fér hozzá napi szinten olyan tartalmakhoz, amelyek a korábbiakban megszokotthoz képest nagyobb sávszélességet és forgalmat igényelnek. A kanadai felmérésekben részt vevők 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy naponta megtekint rövidebb - hosszabb videofelvételeket, amelyek már önmagukban is jelentős forgalomnövekedést generálnak, míg mások az internetes rádiókat hallgatják naphosszat, ami szintén összehozhatja a hónap végére a nem szívesen látott összegeket tartalmazó számlát.
Az elmúlt években ugyan folyamatosan növekedtek az átlagos ajánlatokon keresztül elérhető sávszélességek, sőt egyes szolgáltatók extra sebességű csomagokon is dolgoznak, ez azonban ellentmondásoktól terhelt, hiszen például a Virgin nagy dobpergések közepette hirdette meg 50, 100, majd pedig 200 Mbps-os elérését, amelyek kivétel nélkül forgalomkorláttal futottak be. A nagyobb sebesség előnye ezzel rögtön elenyészni látszott, hiszen a legtöbben ezt nyilván letöltésekre, fájlcserélésre, illetve videonézésre használták volna. Az már csak hab a tortán, hogy az Egyesült Államokban a mai napig nem született meg a törvény a hálózatok megosztásáról, vagyis a nagyobb szolgáltatók esélyt sem adnak a kicsiknek.
Nem véletlen, hogy egyes amerikai lapokon szinte sóvárognak a szomszédban lezajló vita után, hiszen náluk ez még csak távoli lehetőségnek tűnik, miközben másutt olyan vélemények hangoznak el, hogy világszerte többet fogunk fizetni a sávszélességért. Az olyan cégek, mint a Comcast vagy a Verizon, szinte monopóliumhelyzetben vannak a piacon, korlátokkal alaposan teletűzdelt ajánlataikkal pedig nincs ki versenyezzen. A városoktól távol élők pedig néha még mindig kénytelen megelégedni a modemek korában megszokott sebességekkel.
A kanadai OpenMedia úgy értékelte az ottani helyzetet, hogy az illetékesek a forgalomalapú számlázás engedélyezésével gyakorlatilag a farkasokra bízták a bárányok őrzését, a nagyok ezzel még erősebbé válnak majd, ezen pedig érdemben a mostani módosítás sem segíthet. A kormányzat azonban a jelek szerint hamarosan megteszi ellenlépéseit - meglátjuk, hogyan oldják meg ezt a kényes kérdést és mennyiben tudnak jó példával szolgálni egyéb országoknak.
Meglehetősen sokak számára ismert tény, hogy az Atlanti-óceán túlsó oldalán a hazaihoz képest meglehetősen eltérő a helyzet a televíziózás, a vezetékes és mobiltelefonok, valamint az internet terén. Megemlíthetők ezzel kapcsolatban a kábelcsatornák százai és az országos adók közötti viszony, a vezetékes telefonok olcsósága és elterjedtsége, a mobiltelefonoknál sokszor megjelenő kedvezőtlen körülmények - leginkább az ár és a lebonyolított forgalom terén -, valamint az internetszolgáltatók makacssága. Utóbbi cégek különösen ragaszkodnak a jól bevált korlátozásokhoz, amelyek viszont érthető módon kiváltják a felhasználók ellenérzését. Bár Kanada némiképp Európa és az USA között helyezkedik el ebben a tekintetben, mégis teljesen nyilvánvaló, hogy például a kisebb internetszolgáltatók alig-alig tudnak megkapaszkodni, hiszen a piacot szinte teljes mértékben a nagyok (Bell, Rogers, Shaw) uralják, akik amerikai kollégáikhoz hasonlóan igyekeznek megtartani előnyüket. Az északi szomszéd annyiban mégis különbözik az USA-hoz képest, hogy az ottani törvények kötelezik a nagyokat hálózataik megosztására, vagyis a kicsik ezt kihasználva törhetnek be a piacra, kínálhatják saját csomagjaikat.
Az újoncok és a piac elenyésző részét birtokló kisebb szolgáltatók eddig főképpen korlátlan ajánlataik révén hódítottak, amelyek nem szabtak gátat a fel-, illetve letöltési kedvnek, miközben a nagyok szinte kivétel nélkül forgalom alapú számlázás mellett értékesítik csomagjaikat. A kanadai rádiókat és televíziókat felügyelő hatóság (CRTC) azonban tavaly ősszel meghozott határozatában lehetővé tette a Bell cégnek, hogy nemcsak a végfelhasználóknak, hanem a kisebb szolgáltatóknak is forgalom alapján számlázzon. Ezt követően az új gyakorlat lehetetlen helyzetbe hozta a kisebb versenytársakat, hiszen teljesen világos volt, hogy ezután nekik is váltaniuk (a nagyokhoz igazodniuk) kell.
Mindez természetesen kiváltotta az internetezők haragját, főleg miután a kisebb szolgáltatók egyre - másra jelentették be a számlázási feltételek módosítását. Mivel ők is forgalom alapján "vásárolják" internet-elérésüket, nyilván ezt már nem tudják korlátok nélkül továbbadni. A vita igencsak nagy hullámokat váltott ki, megjelentek a korlátozás ellen tiltakozó internetes oldalak, amelyek hamarosan aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy meggyőzzék az illetékeseket az ellenlépések szükségességéről. Ezzel egy időben a YouTube lapjain elszaporodtak azon magánfelvételek, amelyekben nem túl választékos kifejezésekkel kritizálják, illetve szidják a döntést, a mögötte álló embereket, valamint a nagyobb szolgáltatók vezetőit.
A napokban a CRTC módosította az eredeti határozatot, és ebben annyi engedményt tettek a kisebb szolgáltatóknak, hogy ők ezután 15 százalékos kedvezményhez jutnak saját vásárlásaik során, vagyis némileg olcsóbban szerezhetik be a hálózati elérést a nagyoktól. Ez azonban nem csillapította le a kedélyeket, sőt maga Steven Harper miniszterelnök is megszólalt az ügyben, előbb saját Twitter-oldalán jelezte, hogy komoly lépésekre készül, ezt követően pedig a sajtón keresztül tette nyilvánvalóvá, hogy amennyiben a bizottság nem hajlandó revideálni álláspontját, ezt majd a kormány megteszi neki. Magyarul: az elvileg független CRTC ultimátumot kapott, miközben a kormányzat igyekszik elnyerni a felhasználók bizalmát.
Az internetes forgalom korlátozása, illetve a forgalomalapú számlázás már csak azért is fontos kérdés, mert immár a felhasználók túlnyomó része fér hozzá napi szinten olyan tartalmakhoz, amelyek a korábbiakban megszokotthoz képest nagyobb sávszélességet és forgalmat igényelnek. A kanadai felmérésekben részt vevők 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy naponta megtekint rövidebb - hosszabb videofelvételeket, amelyek már önmagukban is jelentős forgalomnövekedést generálnak, míg mások az internetes rádiókat hallgatják naphosszat, ami szintén összehozhatja a hónap végére a nem szívesen látott összegeket tartalmazó számlát.
Az elmúlt években ugyan folyamatosan növekedtek az átlagos ajánlatokon keresztül elérhető sávszélességek, sőt egyes szolgáltatók extra sebességű csomagokon is dolgoznak, ez azonban ellentmondásoktól terhelt, hiszen például a Virgin nagy dobpergések közepette hirdette meg 50, 100, majd pedig 200 Mbps-os elérését, amelyek kivétel nélkül forgalomkorláttal futottak be. A nagyobb sebesség előnye ezzel rögtön elenyészni látszott, hiszen a legtöbben ezt nyilván letöltésekre, fájlcserélésre, illetve videonézésre használták volna. Az már csak hab a tortán, hogy az Egyesült Államokban a mai napig nem született meg a törvény a hálózatok megosztásáról, vagyis a nagyobb szolgáltatók esélyt sem adnak a kicsiknek.
Nem véletlen, hogy egyes amerikai lapokon szinte sóvárognak a szomszédban lezajló vita után, hiszen náluk ez még csak távoli lehetőségnek tűnik, miközben másutt olyan vélemények hangoznak el, hogy világszerte többet fogunk fizetni a sávszélességért. Az olyan cégek, mint a Comcast vagy a Verizon, szinte monopóliumhelyzetben vannak a piacon, korlátokkal alaposan teletűzdelt ajánlataikkal pedig nincs ki versenyezzen. A városoktól távol élők pedig néha még mindig kénytelen megelégedni a modemek korában megszokott sebességekkel.
A kanadai OpenMedia úgy értékelte az ottani helyzetet, hogy az illetékesek a forgalomalapú számlázás engedélyezésével gyakorlatilag a farkasokra bízták a bárányok őrzését, a nagyok ezzel még erősebbé válnak majd, ezen pedig érdemben a mostani módosítás sem segíthet. A kormányzat azonban a jelek szerint hamarosan megteszi ellenlépéseit - meglátjuk, hogyan oldják meg ezt a kényes kérdést és mennyiben tudnak jó példával szolgálni egyéb országoknak.