Gyurkity Péter
Webes fiaskóba torkollott az amerikai egészségbiztosítási reform
Az Egyesült Államokban évtizedek óra tartó vita végére tehet pontot az Obama elnök által bevezetett új egészségbiztosítási reform, ennek elindulását azonban az általuk létrehozott központi internetes oldal lefulladása nehezíti meg. A jelek szerint az illetékesek nem tanultak a korábbi tapasztalatokból, és egyáltalán nem készültek fel a várható rohamra, amelynek következtében a kiindulási pontnak szánt weboldal szinte azonnal teljesen használhatatlanná vált. A politikai vita tovább folytatódik, míg a portál kijavítására (immár valódi szakértők bevonásával) november végéig kértek időt.
Október első felében napi rendszerességgel hallottuk az újabb és újabb híreket az amerikai kormányzat részleges leállásáról, amelyre hivatalosan az Affordable Care Act névre hallgató, egyszerűbben csak Obamacare-ként emlegetett egészségbiztosítási reform elindulása adott okot, valójában ez azonban inkább csak a két nagy párt közötti folyamatos vetélkedés újabb fordulóját jelentette. Dacára annak, hogy a törvényt már 2010-ben elfogadták, ezt követően pedig a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta azt, az ellenzék az utolsó utáni pillanatban is megpróbálta megakadályozni az első kör elindulását, erőfeszítéseik azonban nem jártak sikerrel - így gyakorlatilag helyettük végezte el a munkát a kormányzati illetékesek által elindított healthcare.gov portál, amely nem sokáig bírta az érdeklődő állampolgárok rohamát.
A központi kiindulási pontnak szánt weboldal ugyanis a megnyitást követően szinte azonnal összeomlott, a néhány sikeres regisztrálás után pedig a többiek több órás várakozás és többszöri próbálkozás után voltak kénytelenek feladni a regisztrációt. Az oldal egyszerűen nem bírta a nyomást, így érdeklődők millió maradtak információ és további útmutatás nélkül, miközben a politikusok a leállás miatt vitatkoztak egymással. Alig néhány nap alatt számos érdekesség látott napvilágot a projekt elindítása és kialakítása kapcsán, amelyekből arra következtethetünk, hogy a feladattal megbízott illetékesek egyáltalán nem tanultak a korábbi tapasztalatokból, maga a kezdeményezés pedig tökéletesen illik a pazarlás és eredménytelenség által jellemzett kormányzati lépések folyamatába. Mielőtt azonban végigfutnánk ezeken, érdemes rövid kitérőt tenni az amerikai egészségbiztosítás területére, hogy megértsük az eredeti motivációt.
A társadalom nagy részére kiterjedő egészségbiztosítás kérdése nagyjából a hatvanas évek közepéig nyúl vissza, amikor bevezették a rendszer két alapvető pillérét. A Medicare program a szövetségi büdzséből nyújt támogatást a 65 év felettieknek és leszázalékolt polgároknak (mintegy 48 millió amerikainak), az egészségüggyel kapcsolatos összes kiadásaik nagyjából felét vállalva át. A Medicaid ezzel szemben az alacsony jövedelműeken hivatott segíteni egy, a szövetségi és állami szinten finanszírozott programmal, amely további 60-65 millió főre terjed ki - ők szintén anyagi támogatásra támaszkodhatnak a gyógyszerek és az egészségügyi ellátás terén. Az amerikaik jó része azonban a munkáltató által nyújtott csoportos biztosításra támaszkodik, avagy nem rendelkezik semmilyen biztosítással, ebben tehát az Egyesült Államok eddig alapvető módon különbözött az európai országoktól, vagy éppen Kanadától, ahol mindenkinek kötelező az egészségbiztosítás megléte.
Az Obamacare révén az amerikai kormányzat nem egy saját központi biztosítást nyújt az azzal nem rendelkezőknek (csak nekik kötelező a regisztráció és valamilyen opció kiválasztása), hanem mindössze abban nyújt segítséget, hogy az érintettek egy helyen válogathassanak a biztosítók különféle ajánlatai között, anyagi helyzetüktől függően esetleg némi központi támogatásra is támaszkodva. Igyekeznek korlátozni a biztosítókat abban, hogy előzetes kondícióra vagy más okokra hivatkozva megtagadják a szerződés megkötését, illetve felbontsák azt, ezzel is kedvezve azoknak, akik jelenleg nem rendelkeznek semmilyen biztosítással. Komoly figyelmeztető jel volt azonban, hogy a törvény elfogadása után megjelölt 82 különböző határidőből 41-en már túlléptek, vagyis nem igazán lehetett arra számítani, hogy gond nélkül jutunk majd túl az újabb akadályon.
A már említett weboldal ezen központi szerepet töltené be, ez azonban az összeomlást követően értelemszerűen nem láthatja el a feladatot. Ezt követően indultak meg a találgatások, majd a kormányzati meghallgatások, amelynek révén jó néhány részletre derült fény. Megtudhattuk például, hogy a külső cégek által összerakott weboldalon a regisztrálók fontosabb adatait a munkatársak kézzel (!) gépelik be, ami hatalmas késlekedéshez vezet, automatizálásra ugyanis a legtöbb esetben nem fordítottak figyelmet, dacára annak, hogy eddig több százmillió dollárt költöttek el a központi forrásból.
Ezzel egy időben kiderült az is, hogy a főbb technikai jellegű döntéseket az a Henry Chao hozta meg, aki a Medicare Part D, vagyis a gyógyszertámogatási program 2005-ös elindításában szerzett hasonló "érdemeket". Az akkor elindított weboldal ugyanilyen kudarcként rajtolt el, bár itt némi reményt adhat a felelősöknek, hogy végül sikerült túljutniuk a kezdeti nehézségeken és mára többé-kevésbé gond nélkül üzemel a platform.
Obama elnök a kritikákra reagálva a múlt héten arról beszélt, hogy a program jóval több egy szimpla weboldalnál, ezzel azonban csak az a probléma, hogy a legtöbben a sikertelen regisztráció, illetve a portál elérhetetlensége miatt nem jutnak hozzá az alapvető információkhoz. Mások többször is megkapták a regisztrációt megerősítő elektronikus levelet, ez azonban arra utal, hogy több fiókot hoztak létre, ám azok sem jártak jobban, akiknek valamilyen oknál fogva hibás személyes adatokat sorol fel a megerősítő levél. Kérdés továbbá, hogy miért van szükség a regisztrációra ahhoz, hogy az érdeklődők megtekintsék a számukra elérhető biztosítási opciókat, hiszen ez néhány alapvető információ és lakóhelyük megadása révén is megoldható lenne.
A Time.com cikkében arról olvashatunk, hogy a portál által generált adatokban számos részlet egyáltalán nem értelmezhető, ez sokszor inkább digitális szemétként jelenik meg, bár a fejlesztőknek arra volt idejük, hogy itt-ott mókás meglepetéseket rejtsenek el a kódban, amelyek Star Wars, illetve Transformers karakterek nevét is tartalmazzák. A kormányzati projektek vizsgálatára szakosodott The Standish Group viszont arra mutat rá, hogy a portál jól illik ezen projektek sorába, hiszen az általuk részleteiben is kifejtett mintegy 50 ezer kormányzati program 52 százaléka komoly kihívásokkal küzd, 41,4 százalékát pedig vagy teljesen leállították vagy az alapoktól kezdve újraindították - ez már önmagában is jelzi a pazarlás mértékét.
A fiaskót követő lépések révén maga a projekt végre valóban egy tech-cég, a Quality Software Services Inc. felügyelete alá kerül (eddig vajon miért nem szakértők voltak felelősek ezért?), és bár egyes kormányzati illetékesek nem mulasztották el az ellenzéket vádolni a késlekedésért és a fennakadásokért, most november végére ígérik a hibák kijavítását - a biztosítással rendelkező amerikaiknak márciusig van idejük regisztrálni és kiválasztani a számukra megfelelő csomagot, ellenkező esetben kísérletet tehetnek a mentesség megszerzésére, vagy az adóbevallásukon keresztül külön bírságot lesznek kénytelenek megfizetni. Eddig alig 700 ezren regisztráltak sikeresen, míg a Fehér Ház az első körben 7 millió főre számít, van mit tehát behozniuk.
Október első felében napi rendszerességgel hallottuk az újabb és újabb híreket az amerikai kormányzat részleges leállásáról, amelyre hivatalosan az Affordable Care Act névre hallgató, egyszerűbben csak Obamacare-ként emlegetett egészségbiztosítási reform elindulása adott okot, valójában ez azonban inkább csak a két nagy párt közötti folyamatos vetélkedés újabb fordulóját jelentette. Dacára annak, hogy a törvényt már 2010-ben elfogadták, ezt követően pedig a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta azt, az ellenzék az utolsó utáni pillanatban is megpróbálta megakadályozni az első kör elindulását, erőfeszítéseik azonban nem jártak sikerrel - így gyakorlatilag helyettük végezte el a munkát a kormányzati illetékesek által elindított healthcare.gov portál, amely nem sokáig bírta az érdeklődő állampolgárok rohamát.
A központi kiindulási pontnak szánt weboldal ugyanis a megnyitást követően szinte azonnal összeomlott, a néhány sikeres regisztrálás után pedig a többiek több órás várakozás és többszöri próbálkozás után voltak kénytelenek feladni a regisztrációt. Az oldal egyszerűen nem bírta a nyomást, így érdeklődők millió maradtak információ és további útmutatás nélkül, miközben a politikusok a leállás miatt vitatkoztak egymással. Alig néhány nap alatt számos érdekesség látott napvilágot a projekt elindítása és kialakítása kapcsán, amelyekből arra következtethetünk, hogy a feladattal megbízott illetékesek egyáltalán nem tanultak a korábbi tapasztalatokból, maga a kezdeményezés pedig tökéletesen illik a pazarlás és eredménytelenség által jellemzett kormányzati lépések folyamatába. Mielőtt azonban végigfutnánk ezeken, érdemes rövid kitérőt tenni az amerikai egészségbiztosítás területére, hogy megértsük az eredeti motivációt.
A társadalom nagy részére kiterjedő egészségbiztosítás kérdése nagyjából a hatvanas évek közepéig nyúl vissza, amikor bevezették a rendszer két alapvető pillérét. A Medicare program a szövetségi büdzséből nyújt támogatást a 65 év felettieknek és leszázalékolt polgároknak (mintegy 48 millió amerikainak), az egészségüggyel kapcsolatos összes kiadásaik nagyjából felét vállalva át. A Medicaid ezzel szemben az alacsony jövedelműeken hivatott segíteni egy, a szövetségi és állami szinten finanszírozott programmal, amely további 60-65 millió főre terjed ki - ők szintén anyagi támogatásra támaszkodhatnak a gyógyszerek és az egészségügyi ellátás terén. Az amerikaik jó része azonban a munkáltató által nyújtott csoportos biztosításra támaszkodik, avagy nem rendelkezik semmilyen biztosítással, ebben tehát az Egyesült Államok eddig alapvető módon különbözött az európai országoktól, vagy éppen Kanadától, ahol mindenkinek kötelező az egészségbiztosítás megléte.
Az Obamacare révén az amerikai kormányzat nem egy saját központi biztosítást nyújt az azzal nem rendelkezőknek (csak nekik kötelező a regisztráció és valamilyen opció kiválasztása), hanem mindössze abban nyújt segítséget, hogy az érintettek egy helyen válogathassanak a biztosítók különféle ajánlatai között, anyagi helyzetüktől függően esetleg némi központi támogatásra is támaszkodva. Igyekeznek korlátozni a biztosítókat abban, hogy előzetes kondícióra vagy más okokra hivatkozva megtagadják a szerződés megkötését, illetve felbontsák azt, ezzel is kedvezve azoknak, akik jelenleg nem rendelkeznek semmilyen biztosítással. Komoly figyelmeztető jel volt azonban, hogy a törvény elfogadása után megjelölt 82 különböző határidőből 41-en már túlléptek, vagyis nem igazán lehetett arra számítani, hogy gond nélkül jutunk majd túl az újabb akadályon.
A már említett weboldal ezen központi szerepet töltené be, ez azonban az összeomlást követően értelemszerűen nem láthatja el a feladatot. Ezt követően indultak meg a találgatások, majd a kormányzati meghallgatások, amelynek révén jó néhány részletre derült fény. Megtudhattuk például, hogy a külső cégek által összerakott weboldalon a regisztrálók fontosabb adatait a munkatársak kézzel (!) gépelik be, ami hatalmas késlekedéshez vezet, automatizálásra ugyanis a legtöbb esetben nem fordítottak figyelmet, dacára annak, hogy eddig több százmillió dollárt költöttek el a központi forrásból.
Ezzel egy időben kiderült az is, hogy a főbb technikai jellegű döntéseket az a Henry Chao hozta meg, aki a Medicare Part D, vagyis a gyógyszertámogatási program 2005-ös elindításában szerzett hasonló "érdemeket". Az akkor elindított weboldal ugyanilyen kudarcként rajtolt el, bár itt némi reményt adhat a felelősöknek, hogy végül sikerült túljutniuk a kezdeti nehézségeken és mára többé-kevésbé gond nélkül üzemel a platform.
Obama elnök a kritikákra reagálva a múlt héten arról beszélt, hogy a program jóval több egy szimpla weboldalnál, ezzel azonban csak az a probléma, hogy a legtöbben a sikertelen regisztráció, illetve a portál elérhetetlensége miatt nem jutnak hozzá az alapvető információkhoz. Mások többször is megkapták a regisztrációt megerősítő elektronikus levelet, ez azonban arra utal, hogy több fiókot hoztak létre, ám azok sem jártak jobban, akiknek valamilyen oknál fogva hibás személyes adatokat sorol fel a megerősítő levél. Kérdés továbbá, hogy miért van szükség a regisztrációra ahhoz, hogy az érdeklődők megtekintsék a számukra elérhető biztosítási opciókat, hiszen ez néhány alapvető információ és lakóhelyük megadása révén is megoldható lenne.
A Time.com cikkében arról olvashatunk, hogy a portál által generált adatokban számos részlet egyáltalán nem értelmezhető, ez sokszor inkább digitális szemétként jelenik meg, bár a fejlesztőknek arra volt idejük, hogy itt-ott mókás meglepetéseket rejtsenek el a kódban, amelyek Star Wars, illetve Transformers karakterek nevét is tartalmazzák. A kormányzati projektek vizsgálatára szakosodott The Standish Group viszont arra mutat rá, hogy a portál jól illik ezen projektek sorába, hiszen az általuk részleteiben is kifejtett mintegy 50 ezer kormányzati program 52 százaléka komoly kihívásokkal küzd, 41,4 százalékát pedig vagy teljesen leállították vagy az alapoktól kezdve újraindították - ez már önmagában is jelzi a pazarlás mértékét.
A fiaskót követő lépések révén maga a projekt végre valóban egy tech-cég, a Quality Software Services Inc. felügyelete alá kerül (eddig vajon miért nem szakértők voltak felelősek ezért?), és bár egyes kormányzati illetékesek nem mulasztották el az ellenzéket vádolni a késlekedésért és a fennakadásokért, most november végére ígérik a hibák kijavítását - a biztosítással rendelkező amerikaiknak márciusig van idejük regisztrálni és kiválasztani a számukra megfelelő csomagot, ellenkező esetben kísérletet tehetnek a mentesség megszerzésére, vagy az adóbevallásukon keresztül külön bírságot lesznek kénytelenek megfizetni. Eddig alig 700 ezren regisztráltak sikeresen, míg a Fehér Ház az első körben 7 millió főre számít, van mit tehát behozniuk.