MTI
Komoly iparág épül a hírözön összefoglalására
Az interneten fénysebességgel áramló hírek egyre nehezebb követelményeket támasztanak, és egyre korábbra tolják vissza a nap kezdetét. Ha valaki nem akar lemaradni, összefoglalóra van szüksége.
Bobby Maldonado reggeli rutinja egy jól edzett maratoni futónak is becsületére válna. Három ébresztőóra segítségével hajnali négykor kel, lezuhanyozik, egy órán belül már az utcán van, és BlackBerry okostelefonját csaknem folyamatosan nézve teszi meg 12-13 perces útját a washingtoni metró piros vonalának állomásig, ahol felszáll a belvárosba menő első szerelvényre. Pontosan tudja, hova álljon a peronon, hogy abba a kocsiba jusson, amelyből a Farragut North állomás liftjétől néhány lépésre szállhat ki. "Így hatékony, nem szorulok mások mögé, és a megfelelő pillanatban érek a gyalogátkelőhöz" - mondja büszkén.
A Farragut teret átlósan átszelve valamivel reggel fél hat után érkezik meg az Amerikai Kereskedelmi Kamara H utcai épületében lévő irodájába. A sötétbe burkolózó, kockára emlékeztető szobában összegyűjti az internetről a nap legfontosabb híreit, és kétoldalas emlékeztetőbe foglalja őket, amelyet nyolc óra előtt elküld Thomas J. Donohue-nak, a kamara elnökének és más vezetőknek. Sosem késik.
A 26 éves Maldonado egyike annak a városszerte dolgozó több tucatnyi fiatal munkatársnak, aki pirkadat előtt kel, hogy híreket böngésszen, egybefésülje és összefoglalja őket, hogy aztán főnökeik jól felkészülten kezdhessék a napot. Washington olyan város, ahol információkkal kereskednek, és ahogy ezek a húszas éveikben járó fiatalemberek kezdik megtanulni, az, hogy ki mit tud és azt mikor tudja, eldöntheti, hogy gyors szakmai előmenetele lesz-e, vagy lassan fog araszolni.
"Washingtonban az információ a fő árucikk, úgyhogy aki olyat tud, amit mások nem, és hamarabb tud meg dolgokat másoknál, annak nő a rangja és a hatalma - magyarázza David Perlmutter, az Iowai Egyetem Újságíró és Tömegkommunikációs tanszékének vezetője. - Úgyhogy nagyon fontos minden, ami hozzásegít ahhoz, hogy gyorsabban, korábban, jobban informálódjon valaki, vagy exkluzív értesülésekre tegyen szert."
Maldonado számára - aki fennen hirdeti, hogy "az információs háborúkat munka előtt nyerik meg" - mindez azt jelenti, hogy át kell néznie az összes jelentősebb újságot, az új közvélemény-kutatási adatokat, ideológiai website-okat és tucatnyi számítógépes hírriasztást, hogy főnökeit a legjobb, legidőszerűbb információkkal láthassa el. "Vezetőink értekezleteken vesznek részt, és csatákat vívnak, legyen szó az egészségügyről vagy a kereskedelemről. Az információ hatalom, és az én dolgom az, hogy a legerősebb információkkal fegyverezzem fel őket - sorolja a The New York Timesnak. - Ezer sztorit kell elolvasni az újságokban és máshol, és meg kell találni azt az egyetlen tűt a szénakazalban, amely igazán számít."
Nincs megbízható adat arra vonatkozóan, hogy hány ember tölti a reggeli előtti órákat hírek gyűjtésével, hírkivágások és gyors összefoglalók e-mailben történő elküldésével. Mindenki, aki ezzel foglalkozik, egyéni, a többiekétől eltérő módon végzi a munkáját. Andrew Bates, a Fehér Ház kommunikációs részlegének médiafigyelője hajnali négykor kel, hogy átnézzen 30-40 internetes oldalt és blogot, megnézze a reggeli televíziós híreket és a talk show-kat, majd megbízható hírismertetőket küldjön az Obama-kormányzat magas beosztású tagjainak. A Google Translator segítségével még idegen nyelven írt cikkeket is lefordít. A 24 éves fiatalember közlése szerint kora reggeli kutatásának célja olyasmit találni, ami "nagyon erős, ami előre visz egy érvelést, vagy bármit, ami kockázatos vagy romboló lehet mint a kritika".
A pénzügyminisztériumban Megan Leary pénzügyekre szakosodott közgazdász és hat másik elemző hetente egyszer hajnali öt órakor kezdi a munkát. Az éjszaka folyamán a piacokon bekövetkezett változásokat figyelik, hogy reggelre elkészítsék a pénzügyminiszternek szánt tájékoztatót. "Azt hiszem, azért olyan értékes a munkánk, mert az eredménye nem megy át sok szűrőn. Nem az történik, hogy írunk valamit, és az egy héttel később jut el a miniszterhez vagy az elnökhöz. Nem. Még aznap megkapják" - hangsúlyozza Leary. Előző este szokott taxit rendelni pirkadat előtti útjaira, a taxisofőrök már ismerik. "Néha csak beszállok a kocsiba, és mondanom se kell, hová megyek" - meséli.
A kamaránál az is Bobby Maldonado feladatai közé tartozik, hogy reggel felhívja Donohue elnököt, aki néha alaposabb elemzést kér tőle bizonyos témákban. "Naponta három órát tanulok, aztán időnként megjelenek a professzorom előtt, és válaszolok kérdéseire - fogalmaz Maldonado. "Nem vagyok politikai szakértő, de mindig igyekszem előre kitalálni azt a két vagy három kérdést, amelyet feltehet." A koránkelés még hagyján, ám az interneten fénysebességgel áramló hírek egyre nehezebb követelményeket támasztanak, és egyre korábbra tolják vissza a nap kezdetét. "Már nem létezik olyan, hogy hírperiódus - szögezi le David Perlmutter. "Senki se akarja, hogy amikor reggel nyolckor megjelenik a munkahelyén, és mindenki azt kérdezi, hallotta-e, mi történt, vissza kelljen kérdeznie, hogy tényleg, mi."
Andrew Batesszel ilyen biztos nem fordulhat elő - állítja Dan Pfeiffer, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója, aki szerint a hírfigyelői munkából alkalmazott és munkaadó egyaránt profitál. "A gyors válaszhoz tudni kell, hogy van valami, ami választ igényel - fejti ki. "Fiatal kora ellenére Andrew-nak megvan az a képessége, hogy kiszagolja a gyors ügyintézést kívánó dolgokat. Legnagyobb küzdelmeink idején, az egészségügytől a legfelsőbb bírósági tagok megerősítéséig mindenkinél hamarabb vette észre a potenciális problémákat az internet legtávolabbi zugaiban. Az információ létfontosságú volt a sikerhez."
Brandi Hoffine, a demokraták országos bizottságának egyik szóvivője reggel öt és hat között kel, hogy elküldje anyagait a levelezési listáján szereplő mintegy 500 újságírónak. "Olyan környezetben dolgozunk, ahol egy 24 órás hírperiódus nagyon gyorsan 24 percessé válhat. Elsőként, akár csak néhány perces előnnyel is bejutni egy újságíró levelesládájába nagyon sokat jelent" - mutat rá.
A kora hajnali órákban dolgozók zöme mozgalmas, feladatokkal teli napot tölt az irodában, és este ugyanakkor távozik, amikor a többiek. Az alvás hiánya súlyos teher, de a fiatal és törekvő washingtoniaknak lehetőséget ad arra, hogy a pincétől a padlásig megismerjenek egy hivatalt vagy ügynökséget, és gyakran hozzásegíti őket a gyors karrierhez. A Fehér Házban például Dag Vega, a műsorszóró médiáért felelős igazgató, illetve Amy Brundage és Rheid Cherlin sajtóirányító munkatárs egyaránt kora reggeli hírvadászattal kezdte a pályafutását.
Egészen addig, amíg a közelmúltban kinevezték John Boehner képviselőházi elnök hivatala kommunikációs igazgatójának helyettesévé, a 25 éves Kevin Boland feladata az volt, hogy 50 oldalas, az egész országra kiterjedő sajtószemlét készítsen Boehnernek és munkatársainak. Hajnali ötkor kelt, és még pizsamában böngészte az internetet, hogy még otthon összeállítsa az anyagot. Hét órakor megnyomta számítógépén a Küldés gombot, majd indult a Capitoliumra, hogy ott töltse a nap hátralévő részét. "Hasznosnak és értékesnek tartottam a bejárást, segített jobban megérteni, mi történik a hivatalban" - idézi fel.
Bobby Maldonado reggeli rutinja egy jól edzett maratoni futónak is becsületére válna. Három ébresztőóra segítségével hajnali négykor kel, lezuhanyozik, egy órán belül már az utcán van, és BlackBerry okostelefonját csaknem folyamatosan nézve teszi meg 12-13 perces útját a washingtoni metró piros vonalának állomásig, ahol felszáll a belvárosba menő első szerelvényre. Pontosan tudja, hova álljon a peronon, hogy abba a kocsiba jusson, amelyből a Farragut North állomás liftjétől néhány lépésre szállhat ki. "Így hatékony, nem szorulok mások mögé, és a megfelelő pillanatban érek a gyalogátkelőhöz" - mondja büszkén.A Farragut teret átlósan átszelve valamivel reggel fél hat után érkezik meg az Amerikai Kereskedelmi Kamara H utcai épületében lévő irodájába. A sötétbe burkolózó, kockára emlékeztető szobában összegyűjti az internetről a nap legfontosabb híreit, és kétoldalas emlékeztetőbe foglalja őket, amelyet nyolc óra előtt elküld Thomas J. Donohue-nak, a kamara elnökének és más vezetőknek. Sosem késik.
A 26 éves Maldonado egyike annak a városszerte dolgozó több tucatnyi fiatal munkatársnak, aki pirkadat előtt kel, hogy híreket böngésszen, egybefésülje és összefoglalja őket, hogy aztán főnökeik jól felkészülten kezdhessék a napot. Washington olyan város, ahol információkkal kereskednek, és ahogy ezek a húszas éveikben járó fiatalemberek kezdik megtanulni, az, hogy ki mit tud és azt mikor tudja, eldöntheti, hogy gyors szakmai előmenetele lesz-e, vagy lassan fog araszolni.
"Washingtonban az információ a fő árucikk, úgyhogy aki olyat tud, amit mások nem, és hamarabb tud meg dolgokat másoknál, annak nő a rangja és a hatalma - magyarázza David Perlmutter, az Iowai Egyetem Újságíró és Tömegkommunikációs tanszékének vezetője. - Úgyhogy nagyon fontos minden, ami hozzásegít ahhoz, hogy gyorsabban, korábban, jobban informálódjon valaki, vagy exkluzív értesülésekre tegyen szert."
Maldonado számára - aki fennen hirdeti, hogy "az információs háborúkat munka előtt nyerik meg" - mindez azt jelenti, hogy át kell néznie az összes jelentősebb újságot, az új közvélemény-kutatási adatokat, ideológiai website-okat és tucatnyi számítógépes hírriasztást, hogy főnökeit a legjobb, legidőszerűbb információkkal láthassa el. "Vezetőink értekezleteken vesznek részt, és csatákat vívnak, legyen szó az egészségügyről vagy a kereskedelemről. Az információ hatalom, és az én dolgom az, hogy a legerősebb információkkal fegyverezzem fel őket - sorolja a The New York Timesnak. - Ezer sztorit kell elolvasni az újságokban és máshol, és meg kell találni azt az egyetlen tűt a szénakazalban, amely igazán számít."
Nincs megbízható adat arra vonatkozóan, hogy hány ember tölti a reggeli előtti órákat hírek gyűjtésével, hírkivágások és gyors összefoglalók e-mailben történő elküldésével. Mindenki, aki ezzel foglalkozik, egyéni, a többiekétől eltérő módon végzi a munkáját. Andrew Bates, a Fehér Ház kommunikációs részlegének médiafigyelője hajnali négykor kel, hogy átnézzen 30-40 internetes oldalt és blogot, megnézze a reggeli televíziós híreket és a talk show-kat, majd megbízható hírismertetőket küldjön az Obama-kormányzat magas beosztású tagjainak. A Google Translator segítségével még idegen nyelven írt cikkeket is lefordít. A 24 éves fiatalember közlése szerint kora reggeli kutatásának célja olyasmit találni, ami "nagyon erős, ami előre visz egy érvelést, vagy bármit, ami kockázatos vagy romboló lehet mint a kritika".
A pénzügyminisztériumban Megan Leary pénzügyekre szakosodott közgazdász és hat másik elemző hetente egyszer hajnali öt órakor kezdi a munkát. Az éjszaka folyamán a piacokon bekövetkezett változásokat figyelik, hogy reggelre elkészítsék a pénzügyminiszternek szánt tájékoztatót. "Azt hiszem, azért olyan értékes a munkánk, mert az eredménye nem megy át sok szűrőn. Nem az történik, hogy írunk valamit, és az egy héttel később jut el a miniszterhez vagy az elnökhöz. Nem. Még aznap megkapják" - hangsúlyozza Leary. Előző este szokott taxit rendelni pirkadat előtti útjaira, a taxisofőrök már ismerik. "Néha csak beszállok a kocsiba, és mondanom se kell, hová megyek" - meséli.
A kamaránál az is Bobby Maldonado feladatai közé tartozik, hogy reggel felhívja Donohue elnököt, aki néha alaposabb elemzést kér tőle bizonyos témákban. "Naponta három órát tanulok, aztán időnként megjelenek a professzorom előtt, és válaszolok kérdéseire - fogalmaz Maldonado. "Nem vagyok politikai szakértő, de mindig igyekszem előre kitalálni azt a két vagy három kérdést, amelyet feltehet." A koránkelés még hagyján, ám az interneten fénysebességgel áramló hírek egyre nehezebb követelményeket támasztanak, és egyre korábbra tolják vissza a nap kezdetét. "Már nem létezik olyan, hogy hírperiódus - szögezi le David Perlmutter. "Senki se akarja, hogy amikor reggel nyolckor megjelenik a munkahelyén, és mindenki azt kérdezi, hallotta-e, mi történt, vissza kelljen kérdeznie, hogy tényleg, mi."
Andrew Batesszel ilyen biztos nem fordulhat elő - állítja Dan Pfeiffer, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója, aki szerint a hírfigyelői munkából alkalmazott és munkaadó egyaránt profitál. "A gyors válaszhoz tudni kell, hogy van valami, ami választ igényel - fejti ki. "Fiatal kora ellenére Andrew-nak megvan az a képessége, hogy kiszagolja a gyors ügyintézést kívánó dolgokat. Legnagyobb küzdelmeink idején, az egészségügytől a legfelsőbb bírósági tagok megerősítéséig mindenkinél hamarabb vette észre a potenciális problémákat az internet legtávolabbi zugaiban. Az információ létfontosságú volt a sikerhez."
Brandi Hoffine, a demokraták országos bizottságának egyik szóvivője reggel öt és hat között kel, hogy elküldje anyagait a levelezési listáján szereplő mintegy 500 újságírónak. "Olyan környezetben dolgozunk, ahol egy 24 órás hírperiódus nagyon gyorsan 24 percessé válhat. Elsőként, akár csak néhány perces előnnyel is bejutni egy újságíró levelesládájába nagyon sokat jelent" - mutat rá.
A kora hajnali órákban dolgozók zöme mozgalmas, feladatokkal teli napot tölt az irodában, és este ugyanakkor távozik, amikor a többiek. Az alvás hiánya súlyos teher, de a fiatal és törekvő washingtoniaknak lehetőséget ad arra, hogy a pincétől a padlásig megismerjenek egy hivatalt vagy ügynökséget, és gyakran hozzásegíti őket a gyors karrierhez. A Fehér Házban például Dag Vega, a műsorszóró médiáért felelős igazgató, illetve Amy Brundage és Rheid Cherlin sajtóirányító munkatárs egyaránt kora reggeli hírvadászattal kezdte a pályafutását.
Egészen addig, amíg a közelmúltban kinevezték John Boehner képviselőházi elnök hivatala kommunikációs igazgatójának helyettesévé, a 25 éves Kevin Boland feladata az volt, hogy 50 oldalas, az egész országra kiterjedő sajtószemlét készítsen Boehnernek és munkatársainak. Hajnali ötkor kelt, és még pizsamában böngészte az internetet, hogy még otthon összeállítsa az anyagot. Hét órakor megnyomta számítógépén a Küldés gombot, majd indult a Capitoliumra, hogy ott töltse a nap hátralévő részét. "Hasznosnak és értékesnek tartottam a bejárást, segített jobban megérteni, mi történik a hivatalban" - idézi fel.
