MTI
A Facebook retteg a tőzsdétől
A Facebook az emberek személyes adataiból csinál pénzt, de eközben tartózkodik saját pénzügyi adatai nyilvánosságra hozásától. Mark Zuckerberg kézivezérléssel írányítja céget.
Ha az infokommunikáció fellegvárának számító kaliforniai Szilícium-völgyben egy újonnan létrejött vállalkozás a részvénykibocsátás mellett dönt, azt jelzi, hogy eljött a végső átalakulás ideje - a vállalat révbe ért. Van azonban, aki másként gondolkodik. A Facebook-alapító Mark Zuckerberg keze alatt a jelek szerint minden arannyá válik: a David Fincher rendezésében készült film, A közösségi háló minden fontos díjat elvitt az idei Aranyglóbuszon, közben pedig hatalmas mennyiségű friss tőke áramolhat a cégbe.
A nagyrészt a Goldman Sachs befektetési banktól érkező 500 millió dolláros (több mint százmilliárd forintos) tőkebefektetésnek köszönhetően a Facebook dúskálhat a pénzben. És erre az ügylet nyomán 50 milliárd dolláros piaci értékkel bíró vállalatnak szüksége is van - így veheti fel a versenyt az olyan tőkeerős riválisokkal, mint a Google.
A Facebook még ennél is nagyobb előnyt remél az üzlettől, mégpedig azt, hogy késleltetni tudja a nyilvános részvénykibocsátást. Ez azt tenné lehetővé, hogy a kormányzati szabályozástól függetlenül működhessen, valamint azt is, hogy ne kelljen a Wall Street kiszámíthatatlan váltakozásaitól függenie, hanem Mark Zuckerberg továbbra is abszolút ellenőrzése alatt tarthatja a 2004-ben a Harvardon alapított vállalatot.
A stratégia néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna a Szilícium-völgyben. Az akkori új, csekély bevételű és a nyereségről még csak álmodozó vállalkozások százai versenyeztek azért, hogy (a korábban saját tulajdonú) tulajdonrészüket tőzsdére vigyék. A befektetők pedig lelkesen álltak sorba, hogy vásároljanak az innovatív vállalatok részvényeiből. Természetesen rengeteg ember tülekedne azért is, hogy a Facebookban kamatoztathassa a tőkéjét, de erre ezúttal csak egy exkluzív csoport kap lehetőséget: a Goldman Sachs levélben értesítette bizonyos ügyfeleit arról, hogy esélyük van részesedést vásárolni a vállalatban.
Így Zuckerberg - aki 26 évesen a világ legfiatalabb milliárdosa - anélkül élvezheti a tőkebevonás előnyét, hogy a Wall Street fullasztó nyomását kellene éreznie. És a példa ragadós: olyan - piaci szempontból is - népszerű technológiai cégek, mint a Twitter, a Zynga vagy a Groupon szintén a másodlagos tőkepiacot részesítik előnyben a részvénypiaccal szemben. "Ez egy feje tetejére állított világ" - mutat rá Scott Dettmer, a nyolcvanas évek vége óta új vállalkozásoknak, vállalkozóknak jogi tanácsokat adó Gunderson Dettmer cég alapító tagja. Véleménye szerint még néhány éve is jó oka volt egy cégnek arra, hogy részvénykibocsátáshoz folyamodjon, sőt a vállalkozások számára ez egyfajta elismerést jelentett.
Zuckerberg (aki amúgy elutasította, hogy kifejtse álláspontját a The New York Times befektetési oldalán e témában született újságcikkben) talán bármely más cégalapítónál gyakrabban fejezte ki a Wall Street iránti érdektelenségét, habár a Facebook - mint fentebb is látható - nem ellensége a pénznek. Zuckerberg már 22 évesen lerázott magáról egy hihetetlenül bőkezű ajánlatot: a Facebookért akkor kínált egymilliárd dollárt utasította vissza. "Mark minden kétséget kizáróan szorgalmazta annak elodázását, hogy elsődleges részvénykibocsátásra kerüljön sor, csak végszükség esetén fogadta volna el annak lehetőségét - fogalmaz David Kirkpatrick, a The Facebook Effect című kötet szerzője. - Nem akarta feláldozni az ellenőrzés jogát, mert meggyőződése volt, hogy töretlenül fogja fejleszteni a vállalatát."
Ugyanakkor Zuckerberg kísérlete arra, hogy a Facebook magántulajdon maradjon, nem lehet eredményes az idők végezetéig. A központi szabályozás megköveteli ugyanis, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyeknek 500 vagy több befektetőjük van, közzé kell tenniük a vállalati eredményüket, így pedig a magánkézben tartás egyik alapvető előnye veszhet el. A Goldman Sachs-féle befektetés - egy százalék alatti részesedéssel a vállalatban - megkerüli ezeket a szabályokat. De ez csak korlátozott ideig maradhat fenn: a szabályozó hatóságok idővel előírhatják, hogy ami a Facebook számára jó megoldás, nincs összhangban a részvénypiac érdekeivel.
Az utóbbira utalhat, hogy a The Wall Street Journal hét elejei értesülése szerint a bankóriás - a médiában csapott, és akár promóciónak is tekinthető nagy hírverés miatt - kénytelen volt kizárni az amerikai ügyfeleket a magánbefektetőknek szánt friss Facebook-részvényajánlatából. A Goldman Sachs állítólag 1,5 milliárd dollárra szeretne szert tenni a részvények nem nyilvános forgalmazásából. A gazdasági lap úgy tudja, hogy eddig hatmilliárd dollárnyi vételi ajánlat futott be New Yorkba, különösen a kínai érdeklődés roppant erős. Maga az ügylet amúgy megronthatja a bank és a Facebook üzleti kapcsolatát...
Egyelőre azonban a hatalmas tőkeinjekció mesterfogásnak bizonyult - a saját bevallása szerint a cég negyedét birtokló - Zuckerberg részéről, és remek dolog a Facebook számára is. Az ügylet lehetővé teszi, hogy elegendő pénzt fordíthasson a cég adatközpontok építésére vagy éppen az alkalmazottak fizetésére.
Szintén lehetővé válik az is, hogy a Facebook - amely bevételének döntő részét hirdetésekből szerzi - mint a Szilícium-völgy legsikeresebb internetes vállalkozása bizonyos tekintetben felülmúlhassa a Google-t. A Facebook ugyanis azon az úton van, hogy még idén kétmilliárd dolláros jövedelmet termeljen, a Goldman Sachs-ügylettel pedig megduplázza a Google 2004 augusztusi részvénytársasággá alakulásakor mért 27 milliárd dolláros értékét. A két cég valódi ellenféllé vált, de egy dologban az alapítók mindkét oldalon azonos elveket vallanak: ez pedig a Wall Streettel kapcsolatos gyanakvás.
Mindkét cég abban az időben született, amikor még erősen érezhető volt a dotcomos buborék kipukkanásának pusztító hatása. A részvénykibocsátás során Zuckerberghez hasonlóan a Google alapítói, Larry Page és Sergey Brin is két külön formát hoztak létre a részvényekből, amelyek különböző jogosultságokkal ruházták fel tulajdonosaikat. Ezzel a lehetőséggel a vállalat irányítását saját kezükben tarthatták. Szintén "felesküdtek" arra, hogy nem hódolnak be a rövid távú befektetőknek.
Zuckerberg számos kétségét hangoztatta a részvénypiaccal kapcsolatban, gyakorta tért ki a válaszok elől, amikor a végső részvénypiacra menetelről kérdezték. A Facebook korábbi befektetőinek egyike mostanában úgy nyilatkozott, hogy a Facebook 2012 előtt bizonyosan nem bocsátja eladásra részvényeit. Ugyanakkor Zuckerberg hasznot tud húzni a piac e gyorsan bővülő szektorából, a tulajdonos által birtokolt technológiai cégek részvényeinek kereskedéséből.
"A vállalatoknak most már olyan finanszírozási alternatívájuk is van, amely korábban nem volt meg" - jegyzi meg Marc Bodnick, a Facebook egyik tavalyi befektetőjének, az Elevation Partnersnek a társtulajdonosa. Ezek az alternatívák vonzóbbá váltak a vállalatok számára, részben a részvénytársaságokra kényszerített szabályozások sokasodása, részben pedig a rövid távú tranzakciók súlyának növekedése miatt. Az utóbbi a menedzsment számára azt az érzetet kelti, hogy elvesztették az irányítást cégük felett.
Ben Horowitz, az Andreessen Horowitz nevű kockázatitőke-befektetési társaság társtulajdonosa szerint a részvénytársaságként való működés költsége 1 millió dollárról 5 millió dollárra emelkedett. Horowitz - a Netscape korábbi alkalmazottja - szerint ez a költség felemészthette volna az internetes vállalatok pionírjának csekély profitját, amikor az 1995-ben részvénytársasággá alakult. "És a költségekhez hozzáadódnak még a könyveléssel kapcsolatos, valamint a jogi követelmények, amelyek néhány kezdő vállalkozás számára nem éppen vonzóak" - magyarázza Horowitz, akinek cége szintén befektető a Facebookban.
Ezek pedig különösen bosszantó tényezőknek bizonyulnak az olyan erős akaratú vállalkozók számára, mint amilyen Zuckerberg. "Ha 30 éves vagy, és egy olyan vállalkozás beindításán gondolkodsz, amely mondjuk 100 évig fog fennmaradni, egyáltalán nem fontos, hogy éppen melyik évben megy tőzsdére a cég - teszi hozzá Mark Bodnick. "Ha hosszú távon gondolkodsz, és szeretnéd tartós növekedésre építeni a cégedet, jobb csendben lenni és kerülni a rivaldafényt."
Egyelőre azonban jó pár szakértő gondolja úgy, hogy a cég saját tulajdonban tartásának luxusát csak néhány kezdő vállalkozás engedheti meg magának. "A dolgok alapvetően megváltoztak az olyan - amúgy az összes cég két százalékát reprezentáló - vállalkozásokat illetően, amelyek a Facebookhoz hasonlóan ki tudtak tűnni - mondja Lise Buyer, aki vezetőségi tagként részt vett a Google részvénytársasággá alakításában. "Ha egy félvezetőket gyártó vagy biotechnikai, netán játékszoftvereket gyártó céged van, neked nem lesznek olyan befektetőid, akik öntik a pénzt anélkül, hogy ne kapnának cserébe vállalati-működési információkat."
Ha az infokommunikáció fellegvárának számító kaliforniai Szilícium-völgyben egy újonnan létrejött vállalkozás a részvénykibocsátás mellett dönt, azt jelzi, hogy eljött a végső átalakulás ideje - a vállalat révbe ért. Van azonban, aki másként gondolkodik. A Facebook-alapító Mark Zuckerberg keze alatt a jelek szerint minden arannyá válik: a David Fincher rendezésében készült film, A közösségi háló minden fontos díjat elvitt az idei Aranyglóbuszon, közben pedig hatalmas mennyiségű friss tőke áramolhat a cégbe.
A nagyrészt a Goldman Sachs befektetési banktól érkező 500 millió dolláros (több mint százmilliárd forintos) tőkebefektetésnek köszönhetően a Facebook dúskálhat a pénzben. És erre az ügylet nyomán 50 milliárd dolláros piaci értékkel bíró vállalatnak szüksége is van - így veheti fel a versenyt az olyan tőkeerős riválisokkal, mint a Google.
A Facebook még ennél is nagyobb előnyt remél az üzlettől, mégpedig azt, hogy késleltetni tudja a nyilvános részvénykibocsátást. Ez azt tenné lehetővé, hogy a kormányzati szabályozástól függetlenül működhessen, valamint azt is, hogy ne kelljen a Wall Street kiszámíthatatlan váltakozásaitól függenie, hanem Mark Zuckerberg továbbra is abszolút ellenőrzése alatt tarthatja a 2004-ben a Harvardon alapított vállalatot.
A stratégia néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna a Szilícium-völgyben. Az akkori új, csekély bevételű és a nyereségről még csak álmodozó vállalkozások százai versenyeztek azért, hogy (a korábban saját tulajdonú) tulajdonrészüket tőzsdére vigyék. A befektetők pedig lelkesen álltak sorba, hogy vásároljanak az innovatív vállalatok részvényeiből. Természetesen rengeteg ember tülekedne azért is, hogy a Facebookban kamatoztathassa a tőkéjét, de erre ezúttal csak egy exkluzív csoport kap lehetőséget: a Goldman Sachs levélben értesítette bizonyos ügyfeleit arról, hogy esélyük van részesedést vásárolni a vállalatban.
Így Zuckerberg - aki 26 évesen a világ legfiatalabb milliárdosa - anélkül élvezheti a tőkebevonás előnyét, hogy a Wall Street fullasztó nyomását kellene éreznie. És a példa ragadós: olyan - piaci szempontból is - népszerű technológiai cégek, mint a Twitter, a Zynga vagy a Groupon szintén a másodlagos tőkepiacot részesítik előnyben a részvénypiaccal szemben. "Ez egy feje tetejére állított világ" - mutat rá Scott Dettmer, a nyolcvanas évek vége óta új vállalkozásoknak, vállalkozóknak jogi tanácsokat adó Gunderson Dettmer cég alapító tagja. Véleménye szerint még néhány éve is jó oka volt egy cégnek arra, hogy részvénykibocsátáshoz folyamodjon, sőt a vállalkozások számára ez egyfajta elismerést jelentett.
Zuckerberg (aki amúgy elutasította, hogy kifejtse álláspontját a The New York Times befektetési oldalán e témában született újságcikkben) talán bármely más cégalapítónál gyakrabban fejezte ki a Wall Street iránti érdektelenségét, habár a Facebook - mint fentebb is látható - nem ellensége a pénznek. Zuckerberg már 22 évesen lerázott magáról egy hihetetlenül bőkezű ajánlatot: a Facebookért akkor kínált egymilliárd dollárt utasította vissza. "Mark minden kétséget kizáróan szorgalmazta annak elodázását, hogy elsődleges részvénykibocsátásra kerüljön sor, csak végszükség esetén fogadta volna el annak lehetőségét - fogalmaz David Kirkpatrick, a The Facebook Effect című kötet szerzője. - Nem akarta feláldozni az ellenőrzés jogát, mert meggyőződése volt, hogy töretlenül fogja fejleszteni a vállalatát."
Ugyanakkor Zuckerberg kísérlete arra, hogy a Facebook magántulajdon maradjon, nem lehet eredményes az idők végezetéig. A központi szabályozás megköveteli ugyanis, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyeknek 500 vagy több befektetőjük van, közzé kell tenniük a vállalati eredményüket, így pedig a magánkézben tartás egyik alapvető előnye veszhet el. A Goldman Sachs-féle befektetés - egy százalék alatti részesedéssel a vállalatban - megkerüli ezeket a szabályokat. De ez csak korlátozott ideig maradhat fenn: a szabályozó hatóságok idővel előírhatják, hogy ami a Facebook számára jó megoldás, nincs összhangban a részvénypiac érdekeivel.
Az utóbbira utalhat, hogy a The Wall Street Journal hét elejei értesülése szerint a bankóriás - a médiában csapott, és akár promóciónak is tekinthető nagy hírverés miatt - kénytelen volt kizárni az amerikai ügyfeleket a magánbefektetőknek szánt friss Facebook-részvényajánlatából. A Goldman Sachs állítólag 1,5 milliárd dollárra szeretne szert tenni a részvények nem nyilvános forgalmazásából. A gazdasági lap úgy tudja, hogy eddig hatmilliárd dollárnyi vételi ajánlat futott be New Yorkba, különösen a kínai érdeklődés roppant erős. Maga az ügylet amúgy megronthatja a bank és a Facebook üzleti kapcsolatát...
Egyelőre azonban a hatalmas tőkeinjekció mesterfogásnak bizonyult - a saját bevallása szerint a cég negyedét birtokló - Zuckerberg részéről, és remek dolog a Facebook számára is. Az ügylet lehetővé teszi, hogy elegendő pénzt fordíthasson a cég adatközpontok építésére vagy éppen az alkalmazottak fizetésére.
Szintén lehetővé válik az is, hogy a Facebook - amely bevételének döntő részét hirdetésekből szerzi - mint a Szilícium-völgy legsikeresebb internetes vállalkozása bizonyos tekintetben felülmúlhassa a Google-t. A Facebook ugyanis azon az úton van, hogy még idén kétmilliárd dolláros jövedelmet termeljen, a Goldman Sachs-ügylettel pedig megduplázza a Google 2004 augusztusi részvénytársasággá alakulásakor mért 27 milliárd dolláros értékét. A két cég valódi ellenféllé vált, de egy dologban az alapítók mindkét oldalon azonos elveket vallanak: ez pedig a Wall Streettel kapcsolatos gyanakvás.
Mindkét cég abban az időben született, amikor még erősen érezhető volt a dotcomos buborék kipukkanásának pusztító hatása. A részvénykibocsátás során Zuckerberghez hasonlóan a Google alapítói, Larry Page és Sergey Brin is két külön formát hoztak létre a részvényekből, amelyek különböző jogosultságokkal ruházták fel tulajdonosaikat. Ezzel a lehetőséggel a vállalat irányítását saját kezükben tarthatták. Szintén "felesküdtek" arra, hogy nem hódolnak be a rövid távú befektetőknek.
Zuckerberg számos kétségét hangoztatta a részvénypiaccal kapcsolatban, gyakorta tért ki a válaszok elől, amikor a végső részvénypiacra menetelről kérdezték. A Facebook korábbi befektetőinek egyike mostanában úgy nyilatkozott, hogy a Facebook 2012 előtt bizonyosan nem bocsátja eladásra részvényeit. Ugyanakkor Zuckerberg hasznot tud húzni a piac e gyorsan bővülő szektorából, a tulajdonos által birtokolt technológiai cégek részvényeinek kereskedéséből.
"A vállalatoknak most már olyan finanszírozási alternatívájuk is van, amely korábban nem volt meg" - jegyzi meg Marc Bodnick, a Facebook egyik tavalyi befektetőjének, az Elevation Partnersnek a társtulajdonosa. Ezek az alternatívák vonzóbbá váltak a vállalatok számára, részben a részvénytársaságokra kényszerített szabályozások sokasodása, részben pedig a rövid távú tranzakciók súlyának növekedése miatt. Az utóbbi a menedzsment számára azt az érzetet kelti, hogy elvesztették az irányítást cégük felett.
Ben Horowitz, az Andreessen Horowitz nevű kockázatitőke-befektetési társaság társtulajdonosa szerint a részvénytársaságként való működés költsége 1 millió dollárról 5 millió dollárra emelkedett. Horowitz - a Netscape korábbi alkalmazottja - szerint ez a költség felemészthette volna az internetes vállalatok pionírjának csekély profitját, amikor az 1995-ben részvénytársasággá alakult. "És a költségekhez hozzáadódnak még a könyveléssel kapcsolatos, valamint a jogi követelmények, amelyek néhány kezdő vállalkozás számára nem éppen vonzóak" - magyarázza Horowitz, akinek cége szintén befektető a Facebookban.
Ezek pedig különösen bosszantó tényezőknek bizonyulnak az olyan erős akaratú vállalkozók számára, mint amilyen Zuckerberg. "Ha 30 éves vagy, és egy olyan vállalkozás beindításán gondolkodsz, amely mondjuk 100 évig fog fennmaradni, egyáltalán nem fontos, hogy éppen melyik évben megy tőzsdére a cég - teszi hozzá Mark Bodnick. "Ha hosszú távon gondolkodsz, és szeretnéd tartós növekedésre építeni a cégedet, jobb csendben lenni és kerülni a rivaldafényt."
Egyelőre azonban jó pár szakértő gondolja úgy, hogy a cég saját tulajdonban tartásának luxusát csak néhány kezdő vállalkozás engedheti meg magának. "A dolgok alapvetően megváltoztak az olyan - amúgy az összes cég két százalékát reprezentáló - vállalkozásokat illetően, amelyek a Facebookhoz hasonlóan ki tudtak tűnni - mondja Lise Buyer, aki vezetőségi tagként részt vett a Google részvénytársasággá alakításában. "Ha egy félvezetőket gyártó vagy biotechnikai, netán játékszoftvereket gyártó céged van, neked nem lesznek olyan befektetőid, akik öntik a pénzt anélkül, hogy ne kapnának cserébe vállalati-működési információkat."