Berta Sándor
Információáradattól szenvednek a katonák
A csúcstechnikájú hadviselésben az egyre növekvő mennyiségű információ nem csak értékes, de egyben veszélyes is, mivel növeli a stresszt és a katonák nem mindig tudnak megbirkózni ezzel a helyzettel.
Érdekes cikket közölt a The New York Times. A napilap egy olyan esetet ismertetett, amelyben 23 afgán polgári személy vesztette életét. Tavaly februárban az amerikai légierő nevadai támaszpontján egy Predator robotrepülőgépet irányító pilóta és kollégái kemény helyzetbe kerültek. A robot által közvetített videón látták, hogy egy konvoj alakul. Gyorsan kellett dönteniük, és nem tudták biztosan, hogy a videokamerákon látott személyek tálib harcosok-e vagy civilek.
A helyzetet súlyosbította, hogy folyamatosan információk árasztották el őket: figyelniük kellett az azonnali üzenetküldő programokon keresztül érkező kérdésekre, a rádióadásokra és a telefonhívásokra is. Keresték őket a feljebbvalóik, a helyszínen tartózkodó szárazföldi csapatok és titkosszolgálati elemzők. Ebben a helyzetben kellett döntést hozniuk. Ugyan kaptak jelentést arról, hogy gyerekek is vannak a csapatban, de ez valahogy elsikkadt a rengeteg adat között. A döntés végül megszületett és 23 ártatlan ember meghalt. Az esetet azóta vizsgálják és a katonák könnyen hadbíróság elé kerülhetnek.
Úgy tűnik, hogy az amerikai fegyveres erők csak most kezdik felmérni és megérteni azokat a potenciális veszélyforrásokat, amiket az évekkel ezelőtt elindított robotprogramok jelenthetnek. A The New York Times kiemelte, hogy 2001. szeptember 11-hez képest az amerikai fegyveres erők rendszereiben áramló adatmennyiség tizenhatszorosára nőtt, ezzel párhuzamosan pedig az egyre fejlettebb rendszerek miatt folyamatosan nő a kommunikációs forgalom is. Azonban az információk kielemzését továbbra is emberek végzik, akik olyan döntéseket hoznak, amelyek emberéletekbe kerülhetnek.
A folyamat komoly fejtörést okoz a tengerentúli stratégáknak. Egyrészt szembe kell nézniük és megoldást kell találniuk a drasztikus mértékben növekvő információáradatra, másrészt azt is tudomásul kell venniük, hogy ugyan a mai katonageneráció már a digitális korszakban nőtt fel és a szakértők szerint multitasking-mentalitással rendelkezik, de ez is korlátos. Mindez nem jelenti azt, hogy a mai katonák jobban dolgozzák fel az adatokat, sőt: az első vizsgálati eredmények nem adnak okot a bizakodásra.
Kiderült, hogy a mai katonák ugyan képesek különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó feladatok egyidejű végrehajtására, ugyanakkor a figyelmük folyamatosan megoszlik a feladataik és a kommunikáció között, valamint nem tudnak fontossági sorrendet felállítani. Egyes szakértők azt állították, hogy a fiatalabb katonáknak pont ezért sokkal több problémát okozhat a növekvő információmennyiség. A klinikai tesztek kimutatták, hogy ezek az emberek a céljaik és az őket fenyegető veszélyek miatt pont azokat a dolgokat nem látták, amik közvetlenül előttük voltak.
Az egyre nagyobb mennyiségű információ nem csak a Predatorok kezelőszemélyzetének jelent problémát, hanem a parancsnoki lánc összes szintje szenved a stressztől, az egyszerű gyalogostól a többcsillagos tábornokokig. Amikor egy katona a 12 órás műszak során egyszerre 6, vagy akár 8-10 monitor képét bámulja folyamatosan, felvételeket elemez és eközben még nem ritkán tucatnyi kommunikációs partnerrel is kapcsolatban van, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy kimerül és végül hibás döntéseket hoz.
Érdekes cikket közölt a The New York Times. A napilap egy olyan esetet ismertetett, amelyben 23 afgán polgári személy vesztette életét. Tavaly februárban az amerikai légierő nevadai támaszpontján egy Predator robotrepülőgépet irányító pilóta és kollégái kemény helyzetbe kerültek. A robot által közvetített videón látták, hogy egy konvoj alakul. Gyorsan kellett dönteniük, és nem tudták biztosan, hogy a videokamerákon látott személyek tálib harcosok-e vagy civilek.
A helyzetet súlyosbította, hogy folyamatosan információk árasztották el őket: figyelniük kellett az azonnali üzenetküldő programokon keresztül érkező kérdésekre, a rádióadásokra és a telefonhívásokra is. Keresték őket a feljebbvalóik, a helyszínen tartózkodó szárazföldi csapatok és titkosszolgálati elemzők. Ebben a helyzetben kellett döntést hozniuk. Ugyan kaptak jelentést arról, hogy gyerekek is vannak a csapatban, de ez valahogy elsikkadt a rengeteg adat között. A döntés végül megszületett és 23 ártatlan ember meghalt. Az esetet azóta vizsgálják és a katonák könnyen hadbíróság elé kerülhetnek.
Úgy tűnik, hogy az amerikai fegyveres erők csak most kezdik felmérni és megérteni azokat a potenciális veszélyforrásokat, amiket az évekkel ezelőtt elindított robotprogramok jelenthetnek. A The New York Times kiemelte, hogy 2001. szeptember 11-hez képest az amerikai fegyveres erők rendszereiben áramló adatmennyiség tizenhatszorosára nőtt, ezzel párhuzamosan pedig az egyre fejlettebb rendszerek miatt folyamatosan nő a kommunikációs forgalom is. Azonban az információk kielemzését továbbra is emberek végzik, akik olyan döntéseket hoznak, amelyek emberéletekbe kerülhetnek.
A folyamat komoly fejtörést okoz a tengerentúli stratégáknak. Egyrészt szembe kell nézniük és megoldást kell találniuk a drasztikus mértékben növekvő információáradatra, másrészt azt is tudomásul kell venniük, hogy ugyan a mai katonageneráció már a digitális korszakban nőtt fel és a szakértők szerint multitasking-mentalitással rendelkezik, de ez is korlátos. Mindez nem jelenti azt, hogy a mai katonák jobban dolgozzák fel az adatokat, sőt: az első vizsgálati eredmények nem adnak okot a bizakodásra.
Kiderült, hogy a mai katonák ugyan képesek különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó feladatok egyidejű végrehajtására, ugyanakkor a figyelmük folyamatosan megoszlik a feladataik és a kommunikáció között, valamint nem tudnak fontossági sorrendet felállítani. Egyes szakértők azt állították, hogy a fiatalabb katonáknak pont ezért sokkal több problémát okozhat a növekvő információmennyiség. A klinikai tesztek kimutatták, hogy ezek az emberek a céljaik és az őket fenyegető veszélyek miatt pont azokat a dolgokat nem látták, amik közvetlenül előttük voltak.
Az egyre nagyobb mennyiségű információ nem csak a Predatorok kezelőszemélyzetének jelent problémát, hanem a parancsnoki lánc összes szintje szenved a stressztől, az egyszerű gyalogostól a többcsillagos tábornokokig. Amikor egy katona a 12 órás műszak során egyszerre 6, vagy akár 8-10 monitor képét bámulja folyamatosan, felvételeket elemez és eközben még nem ritkán tucatnyi kommunikációs partnerrel is kapcsolatban van, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy kimerül és végül hibás döntéseket hoz.
