MTI
A digitális eszközök nem hagyják pihenni az agyat
Amikor az emberek digitális tartalmakkal töltik be a holtidőket, attól a pihenőidőtől fosztják meg magukat, amely alatt megemésztik az információkat, megjegyzik azokat, vagy hatásukra új ötleteik támadnak.
Csütörtök délután van egy edzőteremben. A 40 éves Dianne Bates egyszerre három képernyővel zsonglőrködik. Meghallgat néhány dalt iPodján, aztán iPhone-ján gyorsan elküld egy e-mailt, majd a HD televízióra fordítja figyelmét. Mindeközben gyors köröket ír le lábával egy testépítő gépen a belvárosi fitneszközpontban. Nem csak ő csinálja ezt. Tornatermekben és másutt az emberek szinte szüntelenül használják telefonjukat és egyéb mobil eszközeiket a legkülönbözőbb célokra, vagy egyszerűen csak unaloműzésre. A mobiltelefonok az utóbbi néhány évben a szélessávú internetkapcsolat révén igazi számítógéppé váltak, és kapóra jönnek, hogy tulajdonosaik elűzzék a monoton edzés, a pénztár előtti sorban állás, a közlekedési lámpák zöld jelzésére való várakozás vagy a társasági beszélgetés szünetének unalmát.
Ezzel a technológiával a legkisebb szabadidő-töredék is szórakoztatóvá és potenciálisan gyümölcsözővé varázsolható. A tudósok azonban felhívják a figyelmet egy olyan mellékhatásra, amelyre senki sem gondol: amikor az emberek digitális tartalmakkal töltik be a holtidőket, attól a pihenőidőtől fosztják meg magukat, amely lehetővé tehetné számukra, hogy jobban, behatóbban megemésszék az információkat, megjegyezzék azokat, vagy hatásukra új ötleteik támadjanak. A szakemberek úgy vélik, hogy Dianne Bates bizony valószínűleg jobban tenné, ha a szabadban futna, hátrahagyva különböző digitális eszközeit.
A The New York Times riportja szerint a San Franciscóban működő Kaliforniai Egyetem kutatói megállapították, hogy amikor a patkányok új dolgokkal találkoznak - például egy eddig ismeretlen területet szimatolnak ki -, agyuk újfajta tevékenység jeleit mutatja. Ám ezeket a jeleket csak akkor dolgozza fel agyuk, és akkor tárolja őket tartósan, amikor már abbahagyták a szimatolást. A tudósok valószínűnek tartják, hogy ez az emberi tanulásra is érvényes. Loren Frank, az egyetem oktatója a tanulás és a memória mechanizmusát tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy ha az agyat szünet nélkül stimulálják, akkor éppen ezt a tanulási folyamatot akadályozzák meg. Az emberek hiába érzik úgy, hogy szórakoznak vagy pihennek: ha edzés közben mindenféle elektronikus ketyerét működtetnek vagy a buszmegállóban várakozva videoklip-hirdetést bámulnak, valójában az agyukat terhelik.
"Azt hiszik, hogy felfrissülnek, valójában azonban fárasztják magukat" - magyarázta a lapnak Marc Berman, a Michigani Egyetem neurológus kutatója. Bármit gondoljanak is azonban a tudósok, a mobiltelefonos fejlesztők versengve ontják azokat az eszközöket, amelyek révén az emberek működésbe hozhatják, illetve kielégíthetik szórakozási ingereiket. Az ilyen alkalmazásokat számba vevő Flurry nevű cég kimutatta, hogy a mobiltelefonos játékok átlag 6,3 percig tartanak, de sokat közülük ennél lényegesen rövidebb időn belül le lehet játszani. Egy népszerű alkalmazás, amely abból áll, hogy különböző tömböket kell egymásra rakni a kijelzőn, hozzávetőleg 2,2 percet igényel.
"A mai játékkészítők arra törekednek, hogy betömjék a szabadidő kis réseit - hangsúlyozta Sebastien de Halleux, az Electronic Arts nevű nagyvállalat tulajdonában lévő PlayFish cég társalapítója. - Ahelyett, hogy hosszú pihenőink lennének, például kétórás ebédszünetet tartanánk, időnk széttöredezik egy sor mikropillanatra. A játékkészítők pedig arra dolgoztak ki programokat, hogy ezeket a rövid időközöket ki lehessen használni". Sok üzletembernek persze jó oka van arra, hogy szüntelenül a mobiltelefonját birizgálja. Ennek azonban megvan az ára, legalábbis szellemileg.
Henry Chen, egy San Franciscóban élő 26 éves autószerelő vegyes érzéseket táplál a BlackBerry okostelefon iránt. "Mindig megnézem, amikor egy kis szünet adódik" - fedte fel. Tipikusnak nevezte, hogy előző nap egy barátjával cserélt szöveges üzeneteket, miközben a közeli pékségben állt sorban, és csak akkor hagyta abba az sms-ezést, amikor a pénztárosnő rászólt, hogy mit szeretne. Nemrég nyitotta meg műhelyét, érthető módon egyetlen potenciális ügyfelet sem szeretne elveszteni, de amióta korábbi mobilját lecserélte egy számtalan alkalmazást nyújtó BlackBerryre, állandóan stresszben él, belső nyomást érez arra, hogy szüntelenül lesse a kijelzőt. "Már nem az ügyféltől jön az igény, hogy figyeljem, hanem saját fejemben születik az inger. Be is vallottam a barátnőmnek, hogy amióta megszereztem ezt a kütyüt, sokkal fáradtabb és kimerültebb vagyok" - mondta.
Csütörtök délután van egy edzőteremben. A 40 éves Dianne Bates egyszerre három képernyővel zsonglőrködik. Meghallgat néhány dalt iPodján, aztán iPhone-ján gyorsan elküld egy e-mailt, majd a HD televízióra fordítja figyelmét. Mindeközben gyors köröket ír le lábával egy testépítő gépen a belvárosi fitneszközpontban. Nem csak ő csinálja ezt. Tornatermekben és másutt az emberek szinte szüntelenül használják telefonjukat és egyéb mobil eszközeiket a legkülönbözőbb célokra, vagy egyszerűen csak unaloműzésre. A mobiltelefonok az utóbbi néhány évben a szélessávú internetkapcsolat révén igazi számítógéppé váltak, és kapóra jönnek, hogy tulajdonosaik elűzzék a monoton edzés, a pénztár előtti sorban állás, a közlekedési lámpák zöld jelzésére való várakozás vagy a társasági beszélgetés szünetének unalmát.
Ezzel a technológiával a legkisebb szabadidő-töredék is szórakoztatóvá és potenciálisan gyümölcsözővé varázsolható. A tudósok azonban felhívják a figyelmet egy olyan mellékhatásra, amelyre senki sem gondol: amikor az emberek digitális tartalmakkal töltik be a holtidőket, attól a pihenőidőtől fosztják meg magukat, amely lehetővé tehetné számukra, hogy jobban, behatóbban megemésszék az információkat, megjegyezzék azokat, vagy hatásukra új ötleteik támadjanak. A szakemberek úgy vélik, hogy Dianne Bates bizony valószínűleg jobban tenné, ha a szabadban futna, hátrahagyva különböző digitális eszközeit.
A The New York Times riportja szerint a San Franciscóban működő Kaliforniai Egyetem kutatói megállapították, hogy amikor a patkányok új dolgokkal találkoznak - például egy eddig ismeretlen területet szimatolnak ki -, agyuk újfajta tevékenység jeleit mutatja. Ám ezeket a jeleket csak akkor dolgozza fel agyuk, és akkor tárolja őket tartósan, amikor már abbahagyták a szimatolást. A tudósok valószínűnek tartják, hogy ez az emberi tanulásra is érvényes. Loren Frank, az egyetem oktatója a tanulás és a memória mechanizmusát tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy ha az agyat szünet nélkül stimulálják, akkor éppen ezt a tanulási folyamatot akadályozzák meg. Az emberek hiába érzik úgy, hogy szórakoznak vagy pihennek: ha edzés közben mindenféle elektronikus ketyerét működtetnek vagy a buszmegállóban várakozva videoklip-hirdetést bámulnak, valójában az agyukat terhelik.
"Azt hiszik, hogy felfrissülnek, valójában azonban fárasztják magukat" - magyarázta a lapnak Marc Berman, a Michigani Egyetem neurológus kutatója. Bármit gondoljanak is azonban a tudósok, a mobiltelefonos fejlesztők versengve ontják azokat az eszközöket, amelyek révén az emberek működésbe hozhatják, illetve kielégíthetik szórakozási ingereiket. Az ilyen alkalmazásokat számba vevő Flurry nevű cég kimutatta, hogy a mobiltelefonos játékok átlag 6,3 percig tartanak, de sokat közülük ennél lényegesen rövidebb időn belül le lehet játszani. Egy népszerű alkalmazás, amely abból áll, hogy különböző tömböket kell egymásra rakni a kijelzőn, hozzávetőleg 2,2 percet igényel.
"A mai játékkészítők arra törekednek, hogy betömjék a szabadidő kis réseit - hangsúlyozta Sebastien de Halleux, az Electronic Arts nevű nagyvállalat tulajdonában lévő PlayFish cég társalapítója. - Ahelyett, hogy hosszú pihenőink lennének, például kétórás ebédszünetet tartanánk, időnk széttöredezik egy sor mikropillanatra. A játékkészítők pedig arra dolgoztak ki programokat, hogy ezeket a rövid időközöket ki lehessen használni". Sok üzletembernek persze jó oka van arra, hogy szüntelenül a mobiltelefonját birizgálja. Ennek azonban megvan az ára, legalábbis szellemileg.
Henry Chen, egy San Franciscóban élő 26 éves autószerelő vegyes érzéseket táplál a BlackBerry okostelefon iránt. "Mindig megnézem, amikor egy kis szünet adódik" - fedte fel. Tipikusnak nevezte, hogy előző nap egy barátjával cserélt szöveges üzeneteket, miközben a közeli pékségben állt sorban, és csak akkor hagyta abba az sms-ezést, amikor a pénztárosnő rászólt, hogy mit szeretne. Nemrég nyitotta meg műhelyét, érthető módon egyetlen potenciális ügyfelet sem szeretne elveszteni, de amióta korábbi mobilját lecserélte egy számtalan alkalmazást nyújtó BlackBerryre, állandóan stresszben él, belső nyomást érez arra, hogy szüntelenül lesse a kijelzőt. "Már nem az ügyféltől jön az igény, hogy figyeljem, hanem saját fejemben születik az inger. Be is vallottam a barátnőmnek, hogy amióta megszereztem ezt a kütyüt, sokkal fáradtabb és kimerültebb vagyok" - mondta.