Berta Sándor
Internethasználati oktatás kell az iskolákba
A 6 és 14 év közötti osztrák gyerekek 83 százalékának van internethozzáférése, de csak a megkérdezettek felét világosították fel arról, hogy miként használják a világhálót.
Ingrid Paus-Hasebrink professzor, kommunikációs szakember, a Salzburgi Egyetem Kultúra- és Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese úgy vélte, hogy az iskoláknak komolyan foglalkozniuk kellene a kérdéssel és jobban oda kellene figyelniük a média-, illetve internethasználati oktatásokra. Ez különösen amiatt lenne fontos, mert az osztrák gyerekek 34 százaléka használja rendszeresen a közösségi hálózatokat, 19 százalékuk látogatja rendszeresen például a Facebookot és 16 százalékuk a YouTube-ot. Emellett a válaszolók 20 százaléka a világhálón ismeri meg a leendő barátait.
A felvilágosítás különösen azért lenne fontos, mert csak a 6 és 14 év közötti fiatalok csak 56 százalékát világosították fel az online és a szexuális zaklatások lehetséges kockázatairól. A felvilágosító munkából leggyakrabban a szülők veszik ki a részüket, de a gyerekek 20 százalékának a testvéreik vagy a barátaik hívták fel a figyelmüket a lehetséges veszélyekre. A tanárok viszont csak az esetek 13 százalékában végeztek ilyen jellegű felvilágosítást. Az is elgondolkoztató, hogy a kiskorúak 20 százaléka senkihez sem fordulhat a panaszaival, észrevételeivel, kérdéseivel.
A médiaszakértők éppen ezért szeretnék, hogy az iskolák a jövőben az eddiginél jóval nagyobb szerepet vállaljanak a diákok internethasználati oktatásából, s megtanítsák nekik, hogy miként kell jól használni a webes tartalmakat és a közösségi hálózatokat.
"A médiahasználat függ a gyerekek korától, nemétől, a képzettségi fokuktól és az életvitelüktől, a szociális hátterüktől. Összesen hat különböző típust tudtunk megkülönböztetni a közösségi web vonatkozásában. Az első csoportba a nagyon kíváncsi és öntudatos,de kevésbé képzett fiatalok tartoznak, akik nagyon kreatív módon kezelik a webajánlatokat, saját videókat készítenek és felkeresik a bizonyos irányelvek ellen vétkező honlapokat is. Volt egy olyan 12 éves fiú, aki például szélsőséges tartalmakat fedezett fel és azért harcolt, hogy azok lekerüljenek az internetről.
A második csoportba a fiatal lányok sorolhatók, akik szintén nagyon jól kezelik a ezeket a tartalmakat és saját csoportokat hoznak létre. A céljuk azonban kizárólag a kapcsolatteremtés és -építés. Ők inkább képzettek, kritikusak és tájékozottak az adatvédelmi kérdésekben. A harmadik kategóriát azok a felhasználók jelentik, akik egyszerűen csak ott akarnak lenni a dolgok sűrűjében. Ők különböző képzettségi szintűek és kevésbé aktívak, többnyire fiúk és problémájuk van az életükkel. Gyakran zaklatások áldozatai és a weben elsősorban kompenzálni akarják a mindennapi problémáikat" - összegezte a tapasztalatokat a professzor.
Ingrid Paus-Hasebrink szerint az iskoláknak leginkább arra kell figyelniük, hogy egyik fiatal se kerüljön a perifériára. Az oktatási intézményeknek segíteniük kell a diákjaiknak. Hidat kell létrehozni az iskola és az azon kivüli életkörnyezet között. Hasznos a Wikik használata a tanítás során, de fontos az is, hogy a gyerekek beszélhessenek a kedvenc témáikról és az új médiákat az általuk kiválasztott témákkal kapcsolatban alkalmazhassák. Ezáltal ugyanis jelentős mértékben nőhet az iskolások tanulási motivációja.
"Jó lenne a médiaoktatást nem külön tantárgy(ak)ba sűríteni, hanem inkább a teljes oktatás részévé tenni. Az egész folyamat kezdődhetne már az óvodában. De éppúgy megvalósulhatna a filozófia-, mint a franciaórán. Fontos azonban, hogy mindig örömet okozzon és ne kötelezőnek tűnjön. A gyerekeknek meg kell tanulniuk felelősségteljesen kezelni az internetet. Ez csak akkor valósulhat meg, ha valaki öntudatos, de ugyanakkor kritikusan kezeli a szociális webes ajánlatokat, tisztában van a lehetőségekkel és a kockázatokkal. Utóbbiak összefüggenek. Nem használhatunk ki minden lehetőséget, ha nem vagyunk tisztában az összes kockázattal és ez fordítva is igaz" - szögezte le a kommunikációs szakember.
Ingrid Paus-Hasebrink professzor, kommunikációs szakember, a Salzburgi Egyetem Kultúra- és Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese úgy vélte, hogy az iskoláknak komolyan foglalkozniuk kellene a kérdéssel és jobban oda kellene figyelniük a média-, illetve internethasználati oktatásokra. Ez különösen amiatt lenne fontos, mert az osztrák gyerekek 34 százaléka használja rendszeresen a közösségi hálózatokat, 19 százalékuk látogatja rendszeresen például a Facebookot és 16 százalékuk a YouTube-ot. Emellett a válaszolók 20 százaléka a világhálón ismeri meg a leendő barátait.
A felvilágosítás különösen azért lenne fontos, mert csak a 6 és 14 év közötti fiatalok csak 56 százalékát világosították fel az online és a szexuális zaklatások lehetséges kockázatairól. A felvilágosító munkából leggyakrabban a szülők veszik ki a részüket, de a gyerekek 20 százalékának a testvéreik vagy a barátaik hívták fel a figyelmüket a lehetséges veszélyekre. A tanárok viszont csak az esetek 13 százalékában végeztek ilyen jellegű felvilágosítást. Az is elgondolkoztató, hogy a kiskorúak 20 százaléka senkihez sem fordulhat a panaszaival, észrevételeivel, kérdéseivel.
A médiaszakértők éppen ezért szeretnék, hogy az iskolák a jövőben az eddiginél jóval nagyobb szerepet vállaljanak a diákok internethasználati oktatásából, s megtanítsák nekik, hogy miként kell jól használni a webes tartalmakat és a közösségi hálózatokat.
"A médiahasználat függ a gyerekek korától, nemétől, a képzettségi fokuktól és az életvitelüktől, a szociális hátterüktől. Összesen hat különböző típust tudtunk megkülönböztetni a közösségi web vonatkozásában. Az első csoportba a nagyon kíváncsi és öntudatos,de kevésbé képzett fiatalok tartoznak, akik nagyon kreatív módon kezelik a webajánlatokat, saját videókat készítenek és felkeresik a bizonyos irányelvek ellen vétkező honlapokat is. Volt egy olyan 12 éves fiú, aki például szélsőséges tartalmakat fedezett fel és azért harcolt, hogy azok lekerüljenek az internetről.
A második csoportba a fiatal lányok sorolhatók, akik szintén nagyon jól kezelik a ezeket a tartalmakat és saját csoportokat hoznak létre. A céljuk azonban kizárólag a kapcsolatteremtés és -építés. Ők inkább képzettek, kritikusak és tájékozottak az adatvédelmi kérdésekben. A harmadik kategóriát azok a felhasználók jelentik, akik egyszerűen csak ott akarnak lenni a dolgok sűrűjében. Ők különböző képzettségi szintűek és kevésbé aktívak, többnyire fiúk és problémájuk van az életükkel. Gyakran zaklatások áldozatai és a weben elsősorban kompenzálni akarják a mindennapi problémáikat" - összegezte a tapasztalatokat a professzor.
Ingrid Paus-Hasebrink szerint az iskoláknak leginkább arra kell figyelniük, hogy egyik fiatal se kerüljön a perifériára. Az oktatási intézményeknek segíteniük kell a diákjaiknak. Hidat kell létrehozni az iskola és az azon kivüli életkörnyezet között. Hasznos a Wikik használata a tanítás során, de fontos az is, hogy a gyerekek beszélhessenek a kedvenc témáikról és az új médiákat az általuk kiválasztott témákkal kapcsolatban alkalmazhassák. Ezáltal ugyanis jelentős mértékben nőhet az iskolások tanulási motivációja.
"Jó lenne a médiaoktatást nem külön tantárgy(ak)ba sűríteni, hanem inkább a teljes oktatás részévé tenni. Az egész folyamat kezdődhetne már az óvodában. De éppúgy megvalósulhatna a filozófia-, mint a franciaórán. Fontos azonban, hogy mindig örömet okozzon és ne kötelezőnek tűnjön. A gyerekeknek meg kell tanulniuk felelősségteljesen kezelni az internetet. Ez csak akkor valósulhat meg, ha valaki öntudatos, de ugyanakkor kritikusan kezeli a szociális webes ajánlatokat, tisztában van a lehetőségekkel és a kockázatokkal. Utóbbiak összefüggenek. Nem használhatunk ki minden lehetőséget, ha nem vagyunk tisztában az összes kockázattal és ez fordítva is igaz" - szögezte le a kommunikációs szakember.
