Kruza Richárd
Nikon D300s ismertető
|
Külcsín, ergonómia
A két gép leszámítva néhány apróságot kívülről teljes egészében megegyezik. A fogás nagyon stabil, a markolat nüansznyival kevésbé vaskos mint a hasonló kategóriás Canon EOS sorozatú gépeké. Egész napos fotózás után sem lehet megmondani melyik jobb, mindkét verzió nagyon jó.
A gép minden elemén érezni, hogy profi felhasználásra szánták a fejlesztők. Az erős, robusztus magnéziumötvözet váz minden olyan részen gumiborítást kapott, ahol a kézzel érintkezik - ez ebben a kategóriában persze alapelvárás. A Nikontól megszokott módon tele van a gép funkciókhoz dedikált kezelőszervekkel, ami remek munkaeszközzé teszi: a legfontosabb alapbeállítási lehetőségek mind kéznél vannak, fotózás közben a menühöz hozzá sem kell nyúlni (pl. felvételi mód, fénymérés, expozíció, élességállítási ki-be, élességállítási mód, fehéregyensúly, ISO, képminőség).
Eme kezelőszervek egy része mechanikus, ez alól kivétel éppen az üzemmódváltás művelete: módtárcsa nincs, mivel az automata módok teljes hiánya miatt csak a P/S/A/M funkciók kerültek volna rá, amihez felesleges egy különálló tárcsa. Az üzemmódot tehát a "Mode" gomb lenyomásának és a kezelőtárcsa forgatásának kombinációval lehet kiválasztani - ezzel a mozdulattal a hagyományos megoldáshoz szokott fotósnak meg kell barátkoznia - ha tud. A gombok, kapcsolók és tekerentyűk kiosztása logikus, látszik hogy a gyártónak van "némi" tapasztalata a fényképezőgép-építés területén.
Ennek ellenére mégsem tökéletes minden: az exponálógomb alatti kezelőtárcsa gumiból van, éppúgy mint a markolat, melyből nem emelkedik ki eléggé. Emiatt forgatáskor mutatóujjunk dörzsölődik a markolathoz, és persze tapad hozzá, ami egy folyamatos gumidörzsölgetést eredményez. Nem tűnik nagy problémának, azonban pl. manuális módban való fotózáskor, gyakori rekeszeléskor már idegesítő. Ahogy az is, hogy a ki-be kapcsoló nagyon közel van hozzá, és ugyanolyan irányba mozog. Annak, akinek régóta van Nikon gépe, nem okoz gondot, azonban akinek még nem áll teljesen a kezére, hajlamos lehet rekeszeléskor egyszerűen félrenyúlni és akaratlanul kikapcsolni a gépet.
Hangsúlyozom, ergonómia szempontjából más kritika nem érheti a gépet. A gépnek "Nikonos" jellege van, hordozza a márka jegyeit, tehát alapvetően fontos, hogy a fotós megbarátkozzon vele, szeressen vele dolgozni.
Funkciók, különbségek
Rögtön az elején érdemes megállapítani, hogy némi ellentmondást lehet felfedezni a D300s jellege és az alkalmazott fejlesztések fajtája között. Igaz ugyan, hogy a újdonságok nem az értelmetlen, kommersz kategóriába tartoznak, azonban magára a szűken vett fotográfiára tulajdonképpen nincsenek, vagy legfeljebb minimális hatással vannak. Pedig ez a gép éppen erre - fotózásra - készült.
A gépen továbbra is F bajonett található, ami önmagában nagy előny, mivel számtalan kiváló, régi optikával kísérletezhetünk. Régi, manuális lencsék esetében természetesen nincs autofókusz, azonban a gép tud egy érdekességet: ilyen esetekben kézzel tárolható a gépben az alkalmazott optika gyújtótávolsága és maximális rekesz értéke, amit a gép fényméréskor felhasznál, ezekkel kalkulál. Ebben az esetben az aktuális értékek megjelennek a kijelzőn, és a gép alkalmassá válik a fénymérésre, valamint az autofókuszra: természetesen nem mozgatja az élességállító gyűrűt, azonban amint éles a kép, zöldre vált a fókuszpont, és pittyeg a gép. Ezen kívül érzékeli a rekeszelést, és a kijelzőn megjelenik az aktuális érték. Exponáláskor pedig ráadásul mindent rögzít az EXIF adatok közé.
A gépben természetesen autofókusz motor is van, tehát nagyon sokféle optika közül választhatunk. Maga az autofókusz rendszer a D300-ból ismert és elismert, 51 pontos szisztéma. A háromféle módból a dedikált, mechanikus gombbal válaszhatunk: automata (a gépre van bízva minden), dinamikus valamint a single-point AF. Utóbbi esetében kézzel válaszjuk ki a fókuszpontot, majd a gép követi a témát. A fókuszpontok mennyiségét (maximum 51 pont) magunk válaszhatjuk ki. Az egész rendszer úgy jó, ahogy van: gyors, stabil, a funkciók jók, használhatóak, és gyönyörűen működik a követő mód is. A Nikonnál megszokott fókuszlámpa kítűnő. Semmi problémát nem jelent tehát, hogy teljesen megegyezik az elődmodellben találhatóével - ezen a technika jelen állása szerint nemigen van mit változtatni.
A Nikon érzékelő és képfeldolgozás tekintetében szintén úgy érezte, egyelőre nincs szükség a továbbfejlesztésre, és egy az egyben a D90-ben lévő elemeket használta fel: a 12,3 millió effektív megapixeles APS-C szenzorhoz (melynek Nikon gép lévén a szorzószáma 1.5X) a legújabb EXPEED processzor párosul. A fotókat rögzíthetjük JPG, TIFF és NEF (RAW) formátumban, utóbbi esetében választhatunk a 12 és 14 bites verzió között.
A D90 elemeinek köszönhetően - a D90-hez hasonlóan - a D300s 1280 x 720 pixeles, 24 fps sebességű, tehát HD minőségű videók készítésére képes a gép: ez az egyik leglényegesebbnek mondható újdonság az elődmodellhez képest. A különbség annyi, hogy mikrofonbemenet is van a rajta, ezzel tehát megoldották a fényképezőgépes videózás egyik kritikus pontját: a gyenge minőségű, mono hangot. Ráadásul a hangfelvétel szintjét kézzel szabályozni is lehet, valamint videószerkesztésre is van lehetőség a gépen belül. Ilyen vonatkozásban a D300s egyelőre egyedülállónak mondható.
Meg kell azonban említeni, hogy bár videózás közben alkalmazhatjuk az autofókuszt, annak sebessége annyira lassú, hogy lényegében használhatatlan, ráadásul HD minőségben maximum csupán 5 percnyi anyagot tudunk felvenni. Egyelőre tehát a meglévő videokamerát még mindig jó ha megtartjuk.
Kettős memóriafoglalat található a gép oldalán, tehát SD és CF kártyákat egyaránt fogad a gép. CF kártyák esetében viszont csak a Type I verziót, tehát a vastagabb Microdrive-ok ezzel a géppel nem működnek. Ez nem tűnik világrengető tudásnak, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy bizony nagyon hasznos dologról van szó. Főleg mostanában, amikor egyre több DSLR gépvázban található SD foglalat, másokkal való közös munka, fotózás folyamán sokszor előnyt jelenthet a kompatibilitás.
Az élőkép megléte nem újdonság, a hátlapon elhelyezett hozzátartozó dedikált gomb viszont igen. Ez jó megoldás, jobban kéznél van mint a D300 esetében, ahol a felvételi módot kiválasztó tárcsán kapott helyett ez a funkció. Igen kellemetlen viszont, hogy élőkép módban hiába nyomjuk meg a lejátszás módot, nem történik semmi: először ki kell lépni, és csak ezután nézhetjük meg az elkészített fotót - ezen változtatni kellene.
Élőképes fotózás közben kétféleképpen is használhatjuk az automata élességállítást:
1) szokásos módon, ilyenkor az exponálógomb vagy az "AF-ON" gomb félig lenyomásakor a tükör felcsapódik, az élőkép eltűnik, és megtörténik az élességállítás. Ezután visszacsapódik, exponáláskor pedig természetesen ismét fel-lecsapódik
2) "állvány" módban: ebben az esetben a képernyőn minden látunk, azonban a kontrasztérzékelős rendszer lép életbe, ami nagyon lassú. Ilyenkor a gép másodpercekig állít élességet - emiatt sok kritika éri ezt a megoldást, azonban meg kell érteni, hogy ez az állványos, ráérős jellegű fotózásnál használható, erre készült. A "szokásos" mód tehát annak ellenére, hogy tükörcsapkolódással kell számolnunk, lényegesen gyorsabb, tehát kézből való, mozgás közbeni fotózás esetében ez a megoldás.
Természetesen a kézi élességállítás is rendelkezésre áll, és itt kell megemlíteni, hogy a 3 collos, 920 ezer pixeles képernyő részletessége tökéletesen megfelel az élesség ellenőrzésére és beállítására, ráadásul természetesen lehetőség van a kép kiválasztott részeinek nagyítására is. A képernyő hatalmas felbontása lényegében a szem által nem látható pixeleket eredményez, ami miatt kiválóan szerkesztésre, élességállításra vagy bármilyen műveletre.
Az elődmodellhez hasonlóan bal oldalon felül található a már említett felvételi mód választó tárcsa. Ezen van egy újdonság: a csendes mód, mellyel először a D5000 esetében találkozhattunk. A dolog lényege, hogy exponáláskor akkor csapódik vissza a tükör, ha már elengedtük az exponálógombot. Ekkor - amennyiben diszkrétebbek szeretnénk lenni - magunk mögé rakhatjuk a gépet, majd elengedhetjük a gombot. A gyakorlat azt mutatta, hogy ez használható, és valóban kevesebb, finomabb zajt csapunk, ami bizonyos helyzetekben hálás dolog. A sorozatfelvétel némileg gyorsabb lett, bár ebből a szempontból a D300-nak sem kellett szégyenkeznie: alapállapotban 7 fps, az opcionális MB-10 típusú akkumulátorral pedig 8 fps.
Képminőség
A D300s szűken vett képminőségével kapcsolatban talán azt a legfontosabb megérteni, hogy nagyon jó, ugyanakkor szinte teljesen megegyezik a korábbi modellével és természetesen a D90-ével. Sőt, ide sorolhatjuk a D5000-et is, és el kell ismernünk, hogy egyes még olcsóbb Nikon gépvázak is közel így szerepelnek. Tehát a képminőséget ezen gépek esetében alapvetően az alkalmazott optika fogja eldönteni.
A képminőség vonatkozásában két lényeges pontot érdemes kiemelni:
1) A mai technikai színvonalnak megfelelően régebben ismeretlen érzékenységeket lehet alkalmazni: ISO 1600-ig minőség szempontjából használható, nagyítható és éles képekre lehet számítani. Önmagában ez a legtöbb tipikus esetben szükségtelenné teszi a vaku használatát, ami természetesebb látványt eredményez, valamint senkit nem zavarunk a villogással. Ráadásul az érzékenység kiterjeszthető egészen ISO 6400-ig, ami már extrém értéknek számít.
Nikon AF-S DX VR 16-85 mm 1/3.5-5.6G ED optikával készült felvételek
2) D-Lighting. Ez egy szoftveres funkció, de mégis engedtessék meg, hogy a képminőséggel kapcsolatos téma ürügyén kerüljön ide. Akik ugyanis a filmes világból jönnek, szinte mind visszasírják a film dinamikatartományát. A D-Lighting sikeresen javít valamennyit a digitális technika eme problémáján. Intenzitása szabályozható, illetve van automata mód is. Alkalmazásakor az automatika eleve egy kicsit alulexponál, ezzel megőrizve a részleteket csúcsfényeknél, majd kicsit kivilágosítja a sötét részeket, a világosakat pedig úgy hagyja ahogy vannak. Ezt egyébként az alacsony képzaj teszi lehetővé úgy, hogy közben a képminőség nem szenved csorbát. Ennek a kombinációnak tehát látható a hatása.
Nikon AF-S DX VR 16-85 mm 1/3.5-5.6G ED optikával készült felvételek
A két fenti funkciónak köszönhetően a régebbi digitális gépekhez szokott fotós kevés fényben meg fog lepődni, mivel kézből lehet fotózni olyan helyzetekben, ami régebben elképzelhetetlen volt, ráadásul a sötét részeken is láthatóak lesznek a részletek.
Összegzés
Meg kell állapítanunk, hogy a D300s képminősége kiváló, azonban a gép nem egyedülálló ebben a vonatkozásban. Ha valakinek számítanak az anyagiak (a legtöbbünknek igen), és a képminőség a legfontosabb, tökéletesen jól jár ha olcsóbb gépvázat választ, és jobb vagy több optikát vásárol a különbségből. Amennyiben profi felhasználásra van szükség és van rá megfelelő anyagi háttér, valamint elég az APS-C szenzorméret, a D300s kiváló választás, jelenleg nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy létezik ennél jobb: lényegében az aktuális csúcstechnológiát hordozza magában, mindent tud.
Profi felhasználás esetében azonban az esetek nagy részében meg fog felelni az elődmodell, a D300 is. Az alkalmazott fejlesztések ugyanis nem a fotográfiát érintik, hanem inkább a ráadás kategóriába tartoznak: HD video, kettős memóriafoglalat, ergonómiai különbségek. Ezek ugyan jó ha vannak, de semmilyen hatással nincsenek az elkészített anyag minőségére.
Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy egyes olcsóbb gépvázak szintén ugyanilyen, vagy ezt megközelítő képminőséget képesek produkálni, azonban profi környezetben már nem használhatóak ugyanúgy. A víz- és porálló, erős magnézium ház és a fontos funkciókhoz dedikált kezelőszervek a hivatásos fotósok eszközévé emelik a D300s-t, ami ennek a kritériumnak nagyon jól megfelel.
Kiváló, szerethető fényképezőgép tehát a Nikon D300s, de a D300 is az, ami olcsóbb, és még kapható. Választáskor ezt is figyelembe kell venni.