Kruza Richárd
Nikon Coolpix P90 ismertető
|
Egyelőre nincs új a nap alatt. Az új fényképezőgép típusok folyamatos megjelenését elmeletileg a technika fejlődése diktálja. Azonban a fejlődés valójában főleg olyan dolgokat érint mint a felbontás vagy az extra funkciók, melyektől gyakorlati értelemben nem lesznek jobbak a fényképezőgépek, illetve a velük készített fotók. Nehéz újat produkálni egy olyan helyzetben, amikor a boltok tele vannak ilyen típusokkal, ráadásul a gyártók nem hajlandóak bizonyos kulcskérdésekben meghallani a kritikus szakirodalom hangját.
A fotózás esetében ugyanis elméletileg a képminőség az egyik döntő szempont, kivéve persze abban a gyakori esetben, amikor az opikai hibákat szándékosan alkalmazza a fotós. Emiatt a jelenlegi kínálatot figyelembevéve egyértelműen a DSLR gépek viszik a pálmát, miközben a brigde gépek lényegében elvesztették hajdani tekintélyüket. Ennek egyik következménye, hogy sokan már keverik a komoly bridge gépeket a ma divatos ultrazoom masinákkal. Utóbbiak lényege alapvetően nem más, mint a minél nagyobb zoom teljesítmény, tehát nem a maga a képminőség, mivel a kettő szemben áll egymással.
A Nikon Coolpix P90 láthatóan az igényes ultrazoom gépek közül való, ezért ilyen elvárásokat is kell támasztani vele szemben, csodára azonban nem szabad számítani. Nézzük meg közelebbről, hogy mennyire komoly gép a P90.
Kívülről
Az első benyomás amit kapunk a tesztgéppel kapcsolatban nagyon jó, küllemre azt sugallja, hogy szó sincs valamiféle átlagos vagy olcsó gépről a P90 esetében. A kinézet önmagában magasra teszi az emberben a vele szemben támasztott elvárás szintjét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Elődjénél, a P80-nál első látásra jóval komolyabb. Formavilága a szokásos SLR-stílus - olyannyira, hogy a kevésbé járatos szemlélő kicsit messzebbről könnyen azt gondolhatja, hogy ez egy tükörreflexes gép. Bár műanyagból van minden, mégsincs olcsó hatása a gépnek. A műanyag felületek tapintása kellemes, az egész gép nagyon tömör. Öncélú díszítőelemek szinte nincsenek rajta, karakterét a funkcionális de ízléses forma, és a kezelőszervek jellege és mennyisége adja meg. Az összhatás szuper.
Egyik legszembeötlőbb ismérve a nagy, kihajtható kijelző, ami a hátlapon jócskán kidudorodik. A gép fogása kiváló, mivel a markolatot jó formája miatt erősen meg lehet ragadni. Ráadásul a P90 esetében nem spóroltak a gumiboritásokkal: gumiból van az egész markolat, valamint a hüvelykujj alatti rész is. Ez nagyon dícséretes, annál is inkább, mert ismerünk olyan belépőszintű DSLR gépet is, mely nem rendelkezik ilyen "extrával". A 114 x 83 x 99 mm külső méretekkel rendelkező gép súlya akkumulátorral együtt csupán 490 gramm, ami kényelmessé teszi a gép hordozását.
A kezelőszervek mind jól vannak elhelyezve. Kiosztásuk a kompakt gépeket idézi, ez alól kivétel a hüvelykujj alatti vezérlőtárcsa. A módtárcsa a klasszikus helyen, felül van. Ergonómiai szempontból egyetlen kifogásunk lehet csupán: a kiemelkedő kijelző miatt a hátlapon hozzá közel eső gombokat nehéz megnyomni, mivel útban van a kijelző. Ez olyan, mintha a gép már teljesen készen lett volna, amikor a vaskos képernyőt utólag rábarkácsolták. Ez az egyetlen dolog, ami rontja az amúgy nagyon jó összhatást. Ettől eltekintve a Coolpix P90 kívülről kiváló adottságokkal rendelkezik, könnyen kezelhető és szép.
Kijelző, kereső
A kihajtható kijelző kiváló, mivel nagy szabadságot ad a fotósnak a komponálásban. Furcsa, hogy milyen kevés számú típuson található hasonló. Mozgása olyasmi, mint a Sony DSC H50 esetében, viszont teljesen más mint a nemrégen tesztelt, szintén Nikon D5000 megoldása. Funkcionális szempontból jobb mint a D5000-é, mivel a mozgatás egyszerű, hirtelen helyzetekben egyértelmű. A mechanika és a kihajtott képernyő masszív, az ember szívesen, félelem nélkül tudja mozgatni fotózás közben. Lefelé 45, felfelé 90 fokban lehet kinyitni, ez lefedi a legfontosabb szögeket.
Így mozog a képernyő
A kijelző mérete 3 coll, felbontása 230 ezer pixel. Felvételi módban a kép 97%-át fedi le. Annak ellenére hogy létezik nagyobb felbontású kijelző, elég jól érzékelhetőek rajta a látványban rejlő részletek. Igaz, a színvilág erősen cizellált, azonban az 5 fokozatban állítható fényerőnek köszönhetően jól használható. A tükrözésmentes bevonattal rendelkező felület szokásos elnevezésével ellentétben nem mentesít, de jól láthatóan tompítja a képernyő tükröződését.
Az 0,24 collos elektronikus átnézeti kereső felbontása megegyezik a képernyőével, ettől függetlenül képminősége lényegesen gyengébb. Használata amiatt, hogy erősen kinyúlik fizikailag kényelmes. A rajta látható kép teljesen megegyezik a képernyőn láthatóéval.
Menürendszer, üzemmódok
A fotós számára remek dolog a P90 menüjében közlekedni, ugyanis a gépben nemigen vannak felesleges, manapság szokásos automatikák, legalábbis minimális a mennyiség belőlük. A gép tudása a lényegre korlátozódik, és az egész egy nagyon könnyen átlátható és kezelhető menürendszer mögé van bújtatva. Ebben az esetben tehát a legfontosabb a P/S/A/M módok megléte a módtárcsán. Ezeken kívül természetesen vannak automata állások is, valamint automata és kézi, 15 programos témaválasztás, és megtalálható benne a pislogás érzékelés és mosoly exponálás. Mivel ennél több automatika nincs, ezért nincs is túl sok írnivaló magáról menüről.
A gép bekapcsoláskor az optika fizikai méretéhez képest gyorsan életre kel. Az első pozitívum ami feltűnik az a gyors autofókusz. Sem tele állásban, sem alkonyatban nem lehet különösebb lassulást észlelni ebben a vonatkozásban, ami alapvetően határozza meg a géppel kapcsolatos élményt. Egyedül kevés fényben, alkonyatkor, illetve árnyékos helyeken hajlamos a kontrasztérzékelős TTL rendszer tévedni, ilyenkor időnként sajnos kicsit homályosak a képek. Közeli témák esetében ilyenkor segít a fókuszlámpa, ennek viszont sajnos elég szerény a fényereje.
Az élességet összesen négy féle automata módban lehet állítani: manuális, (az iránygombbal lehet kiválasztani a fókusz mezőt), automata (9 pontos mátrix), középre súlyozott és arcfelismerés. Utóbbi 12 emberi arcot ismer fel, és egyáltalán nem működik jobban mint az eddig megszokott esetekben. Ezen kívül természetesen választhatunk az egyszeri vagy folyamatos automata élességállítás közül.
Teljesen manuális módban amellett hogy a kép dupla méretűre vált át, ki lehet nagyítani a közepét annak érdekében, hogy jól lehessen érzékelni az élességet. Az viszont furcsa, hogy ebben az esetben nem a vezérlőtárcsa tekerésével végezhezjük el a beállítást, hanem a fel-le iránygombokkal. A módtárcsán kis futó ember jelzi a mozgásérzékelés módot. Alkalmazásakor a gép észleli amennyiben a téma elmozdul, amit a záridő változtatásával igyekszik kimerevíteni. Ez a folyamat természetesen adott esetben az ISO érzékenység növelésével, és az ebből következő képzaj növekedésével jár.
Fénymérés vonatkozásában a szokásos háromféle (Mátrix, Középre súlyozott és Szpot) módon kívül rendelkezésünkre áll a Szpot AF mező funkció. Ennek segítségével egy kiválasztott területen méri a fényt a gép. Feltűnt viszont, hogy a mátrix mód is majdnem úgy működik, mintha a középre súlyozott mód lenne beállítva. Ezzel kapcsolatban a helyzet furcsa és kritikus, mivel automata módban a gép rapszodikus viselkedése miatt viszonylag árnyékos részeken hirtelen teljesen indokolatlanul ISO 6400-ra áll (ami hatalmas képzajjal jár, erről később). Ennek következményeképpen egy sorozatban az expozíció nagyon változó, egyik kép sötét, másik pedig túlexponált, az ISO érzékenység pedig a szélsősőgek között mozog.
A fehéregyensúlyt a manuális és automata állás mellett öt program alkalmazásával is beállíthatjuk. A rendszer minden körülmények között nagyon jól, megbízhatóan működik. Természetesen megtalálható a gépben a kézremegés, vagyis bemozdulás ellen létrehozott optikai képstabilizáló rendszer. A P90 esetében ez egy CCD-elmozdításos megoldás, ami természetesen nagyon jó, azonban tele állásban a hatalmas gyújtótávolság miatt az éles képek érdekében ezze együtt állványt kell használni.
Active D-Lighting - így nevezi a Nikon a dinamikatartomány növelésére kifejleszett funkciót, ami szintén nagyon hasznos tud lenni. A rendszert a a DSLR gépektől örökölte, és a korrekció intenzitását három lépésben lehet kiválasztani. Ez az egyik olyan szoftveres funkció a kevés közül, melynek valódi értéke is van, mivel alkalmazása valóban jó hatással van a látványra: a sötét részeken jobban láthatóvá válnak a részletek, a világos részek kevésbé égnek be.
Optika, érzékelő
Az elődhöz képest teljesen új, más szerkezetű optikát kapott a P90, melynek meg lett növelve a zoom teljesítménye: a 26-szoros Nikkor optika 11 csoportban 14 lencsetagot tartalmaz, gyújtótávolsága 35mm-es ekvivalenciában 26-624mm. Ez igen extrém teljesítmény, mind nagylátószög, mind tele állásban. A számok tehát makacs dolgok, és ha valaki ez alapján ítél, azonnal felfigyel erre a típusra. Az optika fényereje f2.8-5.0, ami elfogadható érték.
A picike, 1/2.33 collos CCD érzékelőn nem kevesebb mint 12,1 millió effektív megapixel zsúfolódik. A magas felbontás reklámértéke ezek szerint sajnos jelenleg még mindig megkerülhetetlen. Viszont a fizikai törvényeket sem lehet kikerülni, így a magas felbontás/kisméretű szenzor kombinációnak megvan a hátrányos eredménye. Az érzékenység ISO 100 és ISO 6400 között működik, utóbbi értéket csak csökkentett, 3 MP-es felbontás alkalmazhatjuk. Ilyenkor 2048 x 1536 pixeles képeket gyárt a gép.
A rendszer legnagyobb felbontásban 4000 x 3000 pixeles JPEG formátumban rögzíti fotóinkat - sajnos a RAW formátumot nem ismeri -, valamint négyféle oldalarányt közül is választhatunk: 4:3, 3:2, 16:9 és 1:1.
Képminőség
A képminőség nagyon jó - lenne, ha a gépnek szokás szerint nem kellene folyamatosan küszködnie a kis érzékelő és a hatalmas felbontás okozta helyzettel. Látszik ugyanis, hogy jó az optika, mivel a hatalmas felbontás ellenére minden szempontból elfogadható szinten vannak a problémák. A kép éles, és a képszélek felé sem változik számottevően a helyzet, legalábbis a hatalmas zoom teljesítményhez képest. Ennek természetesen megvan a következménye: nagylátószögban látható a hordósodás, tele állás felé közelítve pedig valamelyest növekednek a hibák, torzítások stb, de ezek mértéke aránylag alacsony.
A probléma igazából az, hogy a P90 esetében egyszerre magas a képzaj és lágy, mosott a kép. Ez a helyzet már ISO 64 esetében is látható. Innen felfelé természetesen romlik a helyzet, mégpedig úgy, hogy a lágyság mellett ISO 400-tól felfelé már a képzaj is kritikussá válik. A lágyság pedig a részletek vesztésében és természetellenes mosottságban nyilvánul meg, mégpedig minden létező beállítás mellett.
Az a baj, hogy ha választani lehetne, inkább mégis a magas zaj jelentené a jobb megoldást az erőteljes zajcsökkentéssel szemben, mivel az utóbbival járó mosottág természetellenes hatást hoz létre. Régebbi, komoly brigde gépek esetében, amikor még kisebb volt az érzékelők felbontása sokkal kisebb zajcsökkentést hajtottak végre az áramkörök, ami miatt lényegesen jobb volt a képminőség, amennyiben nagyítottuk a képet. Ennek következményeképpen, bár általában nem volt kisebb a képzaj, mégis természetesebb volt a látvány, és elsősorban nagyításkor nem volt ilyen káosz és mosottság, mint a P90 esetében, és láthatóak voltak a részletek.
ISO 64, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400
A többi, olcsóbb kompakt gépekéhez képest természetesen szép a kép - ezt persze el is várjuk a Coolpix P90-től, hiszen éppen ez a lényege. Sajnos azonban ez a gép is olyan képeket produkál, melyeket nagyítani nem szabad, mert nagy csalódás éri az embert. Rendkívül idegesítő elképzelni, mit is tudna ez a gép mondjuk 6 megapixeles, vagy azonos felbontású, de nagyobb fizikai méretű szenzorral.
Vaku
A belső vakut manuális módon, bal kezünkkel, gombnyomással kell felnyitni. Fényereje jobb mint az átlag: nagylátószögben 8 méter, ami persze manuális módban, az érzékenység növelésével növelhető. Viszonylag gyorsan, 6 mp alatt töltődik fel, és rendelkezik minden szokásos funkcióval és beállítási lehetőséggel. Használatakor az expozíció általában pontos, bár néha kicsit túlexponált.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
Sorozatfelvételi módban elég jól teljesít a P90: teljes felbontás mellett 1.5 fps, gyors módban 5fps, viszont a felbontás ilyenkor 3 MP. Az elődhöz hasonlóan ebben a vonatkozásban elég nagy választék van a P90-ban. Az alap sorozatfelvételi módon kívül van még három további lehetőség: BSS (Best Shot Selector) - exponáláskor 10 kép készül ezek közül választja ki a gép a legélesebbet, Időzített Felvétel - meghatározott időközönként a gép magától készít felvételeket, Multi-shot 16 - elnevezéséből következik, hogy 16 kép készül, és a gép ezeket mozaikba rendezi.
Nincs a gépben HD video felvételi lehetőség - ez azonban nem kellene hogy feltétlenül negatív módon minősítse a gépet, hiszen ez nem egy videokamera. Sajnos azonban ennek a funkciónak is - több hasonló mellett - elsősorban reklámértéke van, és sokan az ilyen információk alapján választanak gépet, miközben a szokásos technikai korlátok miatt egyenlőre nagyon kevesen vannak akik komoly HD videózásra használnák fényképezőgépüket. A gép tehát legjobb minőségben VGA, vagyis 640 x 480-pixeles videókat készít, 30 fps sebességgel. Videózáskor több különleges funkció közül válaszhatunk, viszont az optikai képstabilizálásról és optikai zoomról le kell mondanunk, ahogy a hangminőség is hagy némi kívánnivalót maga után.
Áramellátás, memória
A gépet egy 1100 mAh-es, EN-EL5 típusú Li-ion akkumulátor táplálja, melyhez a gyári csomagban egy asztali töltő jár. A teljes feltöltés 2 órát vesz igénybe, mellyel így 200 fotót készíthetünk a gyári adatok szerint. A gép SD/SDHC kártyákat fogad, és 47 MB belső memóriával is rendelkezik.
Összegzés
Kétségtelen, hogy a kisebb hibákkal együtt jelenleg a Nikon Coolpix P90 az egyik legjobb boltokban kapható ultrazoom gép. Ergonómiája és kinézete szuper, a kihajtható kijelző pedig egy valódi vevőcsábító megoldás, ilyennel sajnos nagyon kevés gép büszkélkedhet. A manuális módok teljes választéka, a divatos automatikák alacsony száma, a gép jellege és minősége a komolyabb hobbifotósok szívét biztosan meg fogja dobogtatni. Ebből kifolyólag értelemszerűen magas elvárásai támadnak vele szemben az embernek, amit viszont képminőség vonatkozásában sajnos nem teljesít maradéktalanul a gép. Még akkor sem, ha kiváló optika van rajta, mivel a hatalmas felbontáson és a kisméretű szenzoron ez nem tud változtatni.
A Nikon Cooplix tehát elvileg nagyon jó, gyakorlatilag azonban nem egészen. Addig, amíg régebbi típusú, "kevésbé fejlett" bridge gépek szebb képet produkálnak, egy ilyen kategóriájú gép esetében nem lehet maradéktalan az örömünk. Az igényes fotós ugyanis különféle okok miatt ki fogja nagyítani a képet, és részesülni fog a negatív élményből.
A Coolpix P90 jó választás, amennyiben valaki új, ultrazoom gépet szeretne vásárolni, mivel a jelenlegi legjobbak között van. Drámai ellentét van azonban a gép jellege és a magas felbontás okozta problémák mértéke között, ezek ugyanis abszolút nem érnek fel a gép minden egyéb szempontból számításba vett minőségével. Mivel azonban egy fényképezőgép esetében a pudingróba a képminőség vizsgálata, sajnos azt kell mondani, hogy a P90 kizárólag egyetlen okból kifolyólag, a túl magas felbontás miatt nem képes megközelíteni a saját maga által felállított mércét. Kár érte.
A fényképezőgépet a Nikon Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.