Kruza Richárd
Nikon Coolpix L100 ismertető
|
Kívülről
Tesztgépünk igen markáns stílusjegyeket hordoz magán. A tervezőknek sikerült összekombinálniuk a hagyományosat és az egyedit. Utóbbihoz, vagyis a jellegzetességhez nem kellemetlen, eröltetetten újszerű vagy túlzott ötleteket és megoldásokat, hanem teljes egészében a már ismert és bevált formatervezési módszereket alkalmazták. A 355 grammos, 110 x 72 x 78 mm-es gépen minden vaskos, határozott és nagyon konkrét, ugyanakkor a kevés számú, de ízléses díszítéseknek köszönhetően otrombaságnak nyoma sincs. A kevés kezelőszerv tovább növeli az egyszerű, de markáns hatást.
A bonyolultan sok gomb, és az öncélú díszítések helyett a gép dögös, egyszerű és lényegretörő, de mégis kifinomult - ezt nem sok formaterv tudja elmondani magáról. Nagyon jól néz ki tehát a Nikon Coolpix L100, öröm fogni, jönni menni vele, és természetesen használni.
A gép fogása kiváló. Ez köszönhető egyrészt a markolat megfelelő vaskosságának és kítűnő alakjának, másrészt a markolat tapadós gumiborításának, harmadrészt a hüvelykujj alatti támasznak. Az exponálógomb és a körülötte lévő zoom gyűrű jó helyen van. A ki-be kapcsoló elég nagy és megfelelően megtalálható anélkül is hogy ránéznénk. A hátlapi gombok teljesen megszokott módon vannak elhelyezve, szépen működnek. A gép egyszerűség-érzetét tovább fokozza a vaku mozgása, melyet a lehető legegyszerűbben, kézzel kell felnyitni és lecsukni.
A teszt eddigi része nyilván szubjektív és elfogult áradozásnak tűnik, de tény, hogy a Coolpix L100 kinézete és ergonómiája az átlag felett van. Sok agyontervezett-fejlesztett gép található a boltok polcain, melyek tele vannak felesleges funkciókkal és díszekkel. Ezekkel szemben valódi fényképezőgép-érzete van a Nikon Coolpix L100-nak, mely csupán a legszükségesebb funkciókkal van felszerelve.
Kijelző, kereső
A gép hátlapját szinte lefedi a nagy, 3 collos kijelző. Felbontása 230 ezer képpont, ami ekkora képernyőnél a mai csúcstechnológiához képest kissé pixeles látványt nyújt. Ennek ellenére jónak mondható a képminőség, mivel a színek közel természetesek, a fényerő jó, és megfelelően gyors a képfrissítés. A látvány kissé cizellált a valóvilághoz képest, a fotók képernyőn való visszanézésekor az avatatlan fotóst némi csalódás érheti. A tükröződést csökkentő bevonat elég hatásos, valamint viszonylag éles szögből is olvasható a képernyőn megjelenő látvány. Fényereje öt fokozatban állítható. A képernyőn felvételkor a kép 97%-a, lejátszások 100%-a látható.
Kereső nincs a gépen, pedig igazán illene hozzá, és nem mellesleg hasznos is lenne.
Menürendszer, üzemmódok
A "Menu" gomb első megnyomása meghökkentő élményt nyújt, mivel a megszokás miatt a gép kinézete és jellege mellé nehezen párosítható a végtelenül egyszerű menüszerkezet és a minimális számú beállítási lehetőség. Jómagam még nem ismerve a gépet először percekig a gombokat nyomogatva keresgéltem, hol lehet mélyebbre ásni a menüpontok között, mivel a Coolpix L100 ebből a szempontból még a nemrégen tesztelt Coolpix S220-nál is egyszerűbb: még az ISO érzékenység kézi állítására sincs lehetőség. Majd rájöttem, a tesztgép egyszerű mint a faék - percek kellettek tehát ahhoz hogy az első döbbenet után világossá váljon, ez bizony egy koncepció, és nincsenek további funkciók.
A módgomb megnyomásakor elénk tárul az összesen öt üzemmód. Ezek között van például a videó, valamint a Nagy érzékenység mód is. Minden állás valamilyen automata üzemmódot takar: csupán a fehéregyensúlyt, a sorozatfelvételi módot, az erős keretek közé szorított színbeállítást, valamint a képméretet szabályozhatjuk (ezeket sem minden módban), tehát még az autofókusz fajtáját sem. Bekapcsolhatjuk viszont a torzítás csökkentést. Témamódokból összesen 14 van, megtaláljuk közöttük a manapság divatos mosolyexponálást is. Ez a mennyiség nem túl sok, viszont még éppen átlátható, nem okoz zavart senkinek. Menürendszer vonatkozásában tehát nincs több információ, mert ennyit tud a gép.
A gép sebessége érzetre jónak mondható: bekapcsoláskor kevesebb mint 3 másodperc alatt üzemkésszé válik, és minden utasításra pergően reagál - kellemes a gép kezelése, használata. Az autofókusz - a makrót és arcprioritást leszámítva - egyetlen módban (középre súlyozott) működik, ebben viszont igen jól. A kontrasztérzékelős rendszer viszonylag gyors, és tele állásban sem lassul le különösebben, valamint kevés fényben sem változik számottevően a helyzet. Minden körülmények között megbízható az AF, tehát alapvetően éles képeket fog vele készíteni a hozzá nem értő fotós. Ha már nagyon kevés a fény, életbe lép az AF segédfény, ami azonban lehetne egy kicsit erősebb.
Fénymérés vonatkozásában a szokásos három lehetőség van: mátrix, középre súlyozott és szpot. Az expozíció kompenzálást a szokvásos intervallumban 1/3 Fé lépésekben lehet elvégezni. A rekesz és záridő értékeibe szintén a nagy automatizálás miatt semmilyen közvetlen beleszólásunk nincs. Utóbbit az automatika 2 és 1/1000-ed mp, Sport módban 1/15 1/4000-ed mp érték közé szabályozza. A gépben szenzoreltolásos optikai képstabilizátor is került, amire nagy szükség van. Ettől függetlenül tele állásban a járatlan fotósnak terészetesen meg kell majd szoknia az állvány használatát vagy a gép megtámasztását, de a hatalmas zoom teljesítményt ez sem mindig tudja eléggé kompenzálni. A gyári kommunikáció "4-Way VR Image Stabilization"-nak nevezi az alábbi funkció-együttest:
1. A már említett optikai képstabilizátor
2. "Motion Detection" - érzékeli a téma mozgását, majd ehhez mérten állítja az exponálási időt és az ISO érzékenységet. Ezzel biztosítja az éles képet és a lehetőség szerinti alacsony képzajt
3. ISO 3200 - önmagában ez a magas érték további lehetőség kevés fény és mozgó témák esetében. Nagy érzékenység módban, 3 megapixeles felbontás mellett működik
4. Best Shot Selector (BSS) - 10 fotót készít, majd kiválasztja a legélesebb verziót
Megtapasztalható, hogy az automatika az érzékenységet a lehető legalacsonyabb értéken használja minden esetben, és a fokozatmentesség miatt gyakran nem tipikus értékeket is használ: nekem sikerült például ISO 210-et, 602-őt és 99-et is kicsikarni belőle. A Nikon ilyen módon próbálja tehát a képzajt a lehető legalacsonyabb szinten tartani.
Optika, érzékelő
A 15-szörös Nikkor zoom optika rendszer 8 csoportban 12 lencsetagból áll, ami 28-420 mm-es zoom átfogást biztosít. Ez az intervallum mondhatni az amatőr világban több, mint ami kell, sőt, a 420 mm-es tele állás már extrém teljesítménynek mondható. A fényáteresztés f/3.5-5.4 ami nem rossz érték: már az optikát vizsgálva is látszik, hogy az önmagában az egyszerű menüszerkezetből nem következtethetünk arra, hogy valami olcsó vacak géppel van dolgunk. A 10 effektív megapixeles CCD szenzor legnagyobb felbontásban 3648 x 2736 pixeles képeket készít.
Képminőség
Világos képet kapunk a gép megítélését illetőleg, ha a végtelenül egyszerű kezelhetőség fényében vizsgáljuk a képminőséget, ugyanis minden körülmények között átlag feletti szép képeket produkál a Coolpix L100. Professzionális színvonalról persze nem beszélhetünk, azonban minimum egyenrangúnak mondható a mai jobb fajta, márkás ultrazoom gépekével. A kép éles, és ez zoomoláskor sem változik különösebben. A szokásos torzítások jelen vannak, de elviselhető mértékben, és ami dícséretes, hogy tele állásban nem növekszenek a problémák számottevően. A képek részletgazdagsága is jobb, mint amit a kiskompakt gépektől megszoktunk. Nagylátószögben a hordósodás persze látható, azonban a bekapcsolható torzítás mentesítés segít ezen a problémán.
Kisszenzoros gép lévén dinamikatartomány vonatkozásában persze nem lehet csodát várni, azonban az expozíció mindig nagyon pontos és konzisztens, emiatt kevésbé feltűnő a probléma. Nagy kontraszt esetében a sötét részekkel jobban megbírkózik a Coolpix L100: sokkal több átmenet és színárnyalat látható mint egy átlagos kiskompakt gép esetében. A világos részek viszont könnyen "beégnek".
Az átkos képzaj talán a legnagyobb ellensége a képminőségnek ebben az esetben is, bár a helyzet ilyen szempontból jobb, mint az átlag. Mivel az ISO állítás csak automata módban üzemel, nem lehet pontosan vizsgálni a dolgot. A gép a beállításba mindig belekalkulálja a képstabilizátort is. Emiatt két dolgot lehet észrevenni: általában meglepően alacsony ISO értékeken fut az automatika, valamint elég könnyű mosott képeket készíteni a géppel.
A megoldás: exponáláskor egy kicsit oda kell figyelni a stabil fogásra. Megéri, mert a képek átlag feletti minőségűek lesznek. Az automatika egyébként normál módban ISO 80 és 1600 közötti, Nagy Érzékenység módban pedig 720 és 3200 közötti értéket alkalmaz: utóbbi esetében a gép eleve mindig magasabb értéket használ. Hozzá kell tenni, ilyenkor ilyen képminőséget produkál a gép:
ISO 3200-al, kevés fényben készült kép
A képek színvilága - ilyen körülményektől eltekintve - természetes, ami jól párosul az élességgel, nincs túlhangsúlyozva vagy cizellálva. Összességében véve a már említett jó expozíciónak és minden egyébnek köszönhetően folyamatosan jó kinézetű fotókat gyárthat a gép tulajdonosa a Coolpix L100-al. Teljesen egyértelmű tehát, hogy az amatőr fotós, aki nem elégedett a zsebgépek által nyújtott képminőséggel, emiatt is értékelni fogja a Coolpix L100-ot.
Áramellátás, memória
4 darab ceruzaelemmel üzemel a gép. Alkáli elemekkel a gyári adat szerint 350 képet lehet készíteni, ami önmagában is jó érték, lítium elemekkel viszont már 900 kép készítéséről kapunk információt. Nem tudni, mennyire pontosak ezek az adatok, de egy tartalék tölthető ceruzaelem-szettel a táskában bizonyosan nem kerülhetünk bajba. A gépen SD/SDHC foglalat van, és 44 MB belső memóriával is rendelkezik.
Összegzés
A Nikon Coolpix L100 megítélése könnyen rossz vágányra terelődhet, amennyiben nem ismerjük fel, milyen felhasználói rétegnek lett kifejlesztve. Nagy tudású ultrazoom gépekből ugyanis van választék bőven a piacon, és a Nikon ezzel a típussal teljesen nyilvánvalóan nem ezekkel próbál konkurrálni. Felesleges tehát a hiányzó funkciók miatt kritizálni, mivel ezek szándékosan nincsenek benne. Ez egy olyan gép, mely sok örömet okozhat annak, aki egyáltalán nem ért a fotózáshoz. Fogalma sincs mi az az ISO vagy rekesz, és nem is érdekli. Elégedetlen viszont a kisméretű kompaktok képminőségével, és érzetre is valami komolyabbat szeretne tartani a kezében.
Jó dolog, hogy a Nikon nem nézi le a hozzá nem értő, de igényesebb fotózni vágyó réteg képviselőit, ehelyett fényképezőgépet fejleszt nekik. Azoknak, akik a bonyolult ultrakompakt gépek funkcióinak 80%-át soha nem fogják használni, és akiknek a sok gomb, és a menüben megjelenő rengeteg beállítási lehetőség csak egy érthetetlen adathalmaz. Senki nem szereti azt amit nem ért, mivel zavarba jön attól. Ezzel szemben a Coolpix L100 mindenki számára érthető és átlátható - a tulajdonos nem érzi butának és tudatlannak magát saját fényképezőgépe használata közben. Emiatt szeretnivaló gép a Coolpix L100.
Sokan vannak ugyanis, akik kizárólag a ki-be kapcsolót és a zöld piktogrammal jelölt automata módot használják kompakt gépükön (mellesleg megjegyzem, az SLR felhasználók között is bőven akadnak ilyenek). Sokkal többen vannak ilyenek, mint akik kompaktjukon rekeszelnek. A fotós első reakciója tehát az lehet, hogy ez a gép nem tud semmit. Azonban éppen ez az előnye - azon sokak számára, akiknek ez a gép készült.
A fényképezőgépet a Nikon Kft bocsátotta rendelkezésünkre.