SG.hu·
Szerzői jog a 21. században
Az internet elterjedésével a szerzői jog teljesen új helyzetbe került. Gyakorlatilag bárki bármilyen tartalmat elérhet, sok esetben nincsenek tisztázva a határok. A szolgáltatók számára sem tiszta a helyzet.
Napjainkban szabályos jogi harc folyik a szerzői jogvédők, a film-, a zene-, a szoftver- és a játékipar, valamint a szabad hozzáférést követelő kalózpártok, civil szervezetek és felhasználói csoportok között. Az elmúlt években elég csak a fájlcserélők elleni perekre gondolni. A legnagyobb problémát kétségtelenül az jelenti, hogy az internet nincs megfelelően szabályozva, ráadásul a jelenlegi szabályok kidolgozásakor sem lehetett sejteni, hogy egyszer létrejön a világháló. Sok felhasználó úgy érzi, hogy ami elérhető, az szabadon le is tölthető. A jogvédők viszont gyakran azzal érvelnek, hogy ha a valódi életben valaki ellop egy könyvet az bűncselekményt követ el, vagyis az online lopás is bűncselekmény.
Az internethozzáférések blokkolása mellett számos elképzelés felmerült az elmúlt esztendőkben. Ezek egyike a kulturális átalánydíj bevezetése, míg a másik a különböző nyílt szabványok és licencek (Creative Commons stb.) alkalmazása. Nem véletlen, hogy a szerzői jog volt az egyik téma az Osztrák Internetszolgáltatók Szövetségének (ISPA) Internet Summit nevű rendezvényén is. "A szerzői jog egy speciális dologból hirtelen olyasmivé vált, ami mindenkit érint. A praktikus jelentés és a tudás között azonban van egy komoly szakadék" - jelentette ki Franz Schmidbauer salzburgi bíró, az Internet4Jurists nevű honlap üzemeltetője.
Hogy mennyire bonyolult kérdésről van szó, azt jól szemlélteti egy tanulmány. Az osztrák felhasználók kétharmada úgy tölt fel tartalmakat a világhálóra, hogy sokuk nem tudja, már ezzel is szerzői jogsértést követ el. Mindegy, hogy valaki csak egy zeneszámmal aláfestett nyaralási videót tölt fel a YouTubera, komoly esélye van rá, hogy megsérti a szerzői jogi szabályokat. "Számos olyan kérdés van, amit még meg kell válaszolnunk. A szerzői jogok tulajdonosainak védelme a jog és a gazdaság egyik legnagyobb kihívása" - közölte Claudia Bandion-Ortner osztrák igazságügyi miniszter.
Volker Grassmuck berlini médiatudós a kulturális átalánydíjak bevezetése mellett érvelt, mondván, így lehetővé válna, hogy bárki egy bizonyos havi összeg kifizetése ellenében hozzáférhessen az őt érdeklő különböző művekhez, anélkül, hogy jogsértést követne el. Ráadásul a szerzők és a kiadók is bevételhez juthatnának, vagyis mindenki jól járna. Ennek köszönhetően pedig egy szabad és valóban nyitott internet alakulhatna ki. "A tovább szigorított szerzői jogi törvények és az ismételt jogsértések esetén alkalmazandó internetblokádok nem jelentenek megoldást. Amennyiben sokan nem hajlandók fizetni az online elérhető tartalmakért, akkor a büntetések helyett inkább azon kellene elgondolkozni, hogy esetleg az üzleti modellek rosszak" - nyilatkozta Grassmuck.
Georg Hitzenberger, a Play.fm ügyvezetője rámutatott, hogy jelenleg rendkívül nehezen működtethető egy legális zenei szolgáltatás. A náluk hozzáférhető 15 000 felvétel ugyanis 30 000 (!) kiadó tulajdonában van. Hiába fizetnek három különböző szerzői jogi társaságnak is licencdíjakat, elméletileg minden egyes kiadóval meg kellene állapodniuk, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Gerhard Ruiss, az osztrák írónőket és írókat képviselő IGAA szakértője elmondta, hogy mindenképpen örül a párbeszédnek és a vitának, mivel a helyzet drámai mivoltát a politika még mindig nem ismerte fel. Az ilyen, illetve a Google Könyvkereső szolgáltatása kapcsán kirobbant viták viszont lehetőséget adnak arra, hogy a felek hallathassák a hangjukat, elmondják érveiket. Számukra a legfontosabb, hogy ők maguk és nem mások (kiadók stb.) dönthessenek a saját szövegeikről és azok felhasználásáról.
Bettina Kann, az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) Digitális Részlegének vezetője azt hangsúlyozta, hogy hiába digitalizálhatják az osztrák alkotásokat, azok jelenleg kizárólag az ÖNB és partnereinek hálózatában érhetők el. Ráadásul további korlátozás, hogy minden beszkennelt könyvet vagy dokumentumot egyszerre mindig csak egy felhasználó olvashat. Ezen a szabályozáson mindenképpen változtatni kell, hogy legalább a regisztrált olvasók szabadon hozzáférhessenek a digitalizált kiadványokhoz és anyagokhoz. Kann hozzátette, hogy a helyzet máshol még rosszabb. Dániában például a beszkennelt alkotásokba csak előzetes igény jelzése esetén és csak meghatározott kutatók nyerhetnek bepillantást.
Franz Schmidbauer végül leszögezte: a jelenlegi nemzetközi és nemzeti szerzői jogi szabályozást mindenképpen és radikálisan meg kell változtatni, egyszerűsíteni kell a licencek kiadását és használatát, csökkenteni kell a szerzői jogvédelem időtartamát. A rendszert a felhasználók igényeihez kell igazítani és a szerzői jognak figyelembe kell vennie az internet követelményeit, lehetőségeit is. Amennyiben ez nem valósul meg, úgy nagyon gyorsan és könnyen eljuthatunk oda, hogy egy bizonyos zeneszámot majd csak egy bizonyos módon és egy fajta készüléken hallgathatnak meg az emberek.
Napjainkban szabályos jogi harc folyik a szerzői jogvédők, a film-, a zene-, a szoftver- és a játékipar, valamint a szabad hozzáférést követelő kalózpártok, civil szervezetek és felhasználói csoportok között. Az elmúlt években elég csak a fájlcserélők elleni perekre gondolni. A legnagyobb problémát kétségtelenül az jelenti, hogy az internet nincs megfelelően szabályozva, ráadásul a jelenlegi szabályok kidolgozásakor sem lehetett sejteni, hogy egyszer létrejön a világháló. Sok felhasználó úgy érzi, hogy ami elérhető, az szabadon le is tölthető. A jogvédők viszont gyakran azzal érvelnek, hogy ha a valódi életben valaki ellop egy könyvet az bűncselekményt követ el, vagyis az online lopás is bűncselekmény.
Az internethozzáférések blokkolása mellett számos elképzelés felmerült az elmúlt esztendőkben. Ezek egyike a kulturális átalánydíj bevezetése, míg a másik a különböző nyílt szabványok és licencek (Creative Commons stb.) alkalmazása. Nem véletlen, hogy a szerzői jog volt az egyik téma az Osztrák Internetszolgáltatók Szövetségének (ISPA) Internet Summit nevű rendezvényén is. "A szerzői jog egy speciális dologból hirtelen olyasmivé vált, ami mindenkit érint. A praktikus jelentés és a tudás között azonban van egy komoly szakadék" - jelentette ki Franz Schmidbauer salzburgi bíró, az Internet4Jurists nevű honlap üzemeltetője.
Hogy mennyire bonyolult kérdésről van szó, azt jól szemlélteti egy tanulmány. Az osztrák felhasználók kétharmada úgy tölt fel tartalmakat a világhálóra, hogy sokuk nem tudja, már ezzel is szerzői jogsértést követ el. Mindegy, hogy valaki csak egy zeneszámmal aláfestett nyaralási videót tölt fel a YouTubera, komoly esélye van rá, hogy megsérti a szerzői jogi szabályokat. "Számos olyan kérdés van, amit még meg kell válaszolnunk. A szerzői jogok tulajdonosainak védelme a jog és a gazdaság egyik legnagyobb kihívása" - közölte Claudia Bandion-Ortner osztrák igazságügyi miniszter.
Volker Grassmuck berlini médiatudós a kulturális átalánydíjak bevezetése mellett érvelt, mondván, így lehetővé válna, hogy bárki egy bizonyos havi összeg kifizetése ellenében hozzáférhessen az őt érdeklő különböző művekhez, anélkül, hogy jogsértést követne el. Ráadásul a szerzők és a kiadók is bevételhez juthatnának, vagyis mindenki jól járna. Ennek köszönhetően pedig egy szabad és valóban nyitott internet alakulhatna ki. "A tovább szigorított szerzői jogi törvények és az ismételt jogsértések esetén alkalmazandó internetblokádok nem jelentenek megoldást. Amennyiben sokan nem hajlandók fizetni az online elérhető tartalmakért, akkor a büntetések helyett inkább azon kellene elgondolkozni, hogy esetleg az üzleti modellek rosszak" - nyilatkozta Grassmuck.
Georg Hitzenberger, a Play.fm ügyvezetője rámutatott, hogy jelenleg rendkívül nehezen működtethető egy legális zenei szolgáltatás. A náluk hozzáférhető 15 000 felvétel ugyanis 30 000 (!) kiadó tulajdonában van. Hiába fizetnek három különböző szerzői jogi társaságnak is licencdíjakat, elméletileg minden egyes kiadóval meg kellene állapodniuk, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Gerhard Ruiss, az osztrák írónőket és írókat képviselő IGAA szakértője elmondta, hogy mindenképpen örül a párbeszédnek és a vitának, mivel a helyzet drámai mivoltát a politika még mindig nem ismerte fel. Az ilyen, illetve a Google Könyvkereső szolgáltatása kapcsán kirobbant viták viszont lehetőséget adnak arra, hogy a felek hallathassák a hangjukat, elmondják érveiket. Számukra a legfontosabb, hogy ők maguk és nem mások (kiadók stb.) dönthessenek a saját szövegeikről és azok felhasználásáról.
Bettina Kann, az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) Digitális Részlegének vezetője azt hangsúlyozta, hogy hiába digitalizálhatják az osztrák alkotásokat, azok jelenleg kizárólag az ÖNB és partnereinek hálózatában érhetők el. Ráadásul további korlátozás, hogy minden beszkennelt könyvet vagy dokumentumot egyszerre mindig csak egy felhasználó olvashat. Ezen a szabályozáson mindenképpen változtatni kell, hogy legalább a regisztrált olvasók szabadon hozzáférhessenek a digitalizált kiadványokhoz és anyagokhoz. Kann hozzátette, hogy a helyzet máshol még rosszabb. Dániában például a beszkennelt alkotásokba csak előzetes igény jelzése esetén és csak meghatározott kutatók nyerhetnek bepillantást.
Franz Schmidbauer végül leszögezte: a jelenlegi nemzetközi és nemzeti szerzői jogi szabályozást mindenképpen és radikálisan meg kell változtatni, egyszerűsíteni kell a licencek kiadását és használatát, csökkenteni kell a szerzői jogvédelem időtartamát. A rendszert a felhasználók igényeihez kell igazítani és a szerzői jognak figyelembe kell vennie az internet követelményeit, lehetőségeit is. Amennyiben ez nem valósul meg, úgy nagyon gyorsan és könnyen eljuthatunk oda, hogy egy bizonyos zeneszámot majd csak egy bizonyos módon és egy fajta készüléken hallgathatnak meg az emberek.