#31"Akinek ez nem tetszik az ne alkosson olyan művet, ami digitalizálható."
"Ez nagyjából lefedné az összes audio-vizuális mű alkotóját, valamint irodalmi művek szerzőit." - Nem igaz. A színészek csináljanak színházat, azt nemigen közvetítik, nem adják ki DVD-n, tehát nem lesz warezolható. A zenészek rendezzenek koncerteket, mert azt sem lehet digitálisan megosztani, ahogy a festményeket sem - csak a fényképmásolatukat, de az nem az igazi, és lehet szobrászkodni, amiből lehet kiállítást rendezni. Irodalmi estet is lehet rendezni, nem kell kiadni a kezéből a művét, ha félti, hogy ellopják. Olvassa fel a kávéházban a fizető közönségnek, aki kíváncsi rá. Régen is így volt, amikor nem voltak kiadók. Csak azt szokták elfelejteni a mai celebek, hogy régen a kiadók nélküli világban a művészemberek mind csóró koldusok voltak, mint Rejtő, aki a kávéházban írta a regényeit, és fejezetenként árulta, annak, aki éppen fizetett érte. Egy példány volt, és aki kapta-marta.
Ugyanígy a festők, zenészek és a többi művész is általában ágrólszakadt földönfutó volt, csak éppen elhivatottságból művészkedtek, nem lóvéért.
Aztán teltek-múltak az évek, és eljött egy olyan korszak - néhány évtized -, amikor mindez megváltozott. 50-60 évig jól éltek a művészek a kiadókkal karöltve, és most ez a korszak is elmúlt. Vissza lehet térni a suszternak a kaptafához, mert pont nem ez az utóbbi 50-60 év a természetes folyamat, hanem az előtte lévő több ezer, amikor a művészetet magáért a művészetért csinálták, ingyen, hogy bárki (sőt minél többen) megcsodálhassák.
De ne már a felhasználó (fogyasztó) törje rajta a fejét, hogy nekik mit kéne csinálniuk! Ez abszurdum.
#31