Berta Sándor
Európa és az internet születése
Az internet létrehozása amerikai sikertörténetnek számít, pedig a globális hálózat megalkotásában komoly szerepük volt az európai szakembereknek is.
Néhány európai számítástechnikai kutató az 1950-es és 1960-es években nem véletlenül figyelte az Egyesült Államokban folyó kutatásokat. Ekkor fejlesztették ki ugyanis a Massachusettsi Technológiai Intézetben (MIT) a Whirlwind nevű gépet, amelynek teljesen újszerű képernyője volt és amit az amerikai légierő repülésszimulátorként használt. Az amerikai tudósok már az 1960-as években az úgynevezett timesharing rendszerekkel kísérleteztek, amelyek lehetővé tették, hogy több felhasználó és program egyetlen számítógépet használjon.
Az amerikai katonai vezetés szlogenje a parancsnoklás és az ellenőrzés (CC) volt. J.C.R. Licklider ezt a két szót egészítette ki az 1960-as esztendőkben a kommunikációval és így lett világhírű a CCC-rendszer. Licklider már akkor egy "intergalaktikus hálózatról" álmodott. Ebből a vízióból született meg később az 1960-as évek végén az internet alapját jelentő ARPAnet. Az ARPAnetet megalkotó DARPA tavaly tavasszal ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját és a szervezet természetesen méltó módon megemlékezett emlékkiadványában a korábbi kutatásokról.
Európában ezzel szemben gyakorlatilag teljesen feledésbe merült az 1978-ban bemutatott Cost eleven - a European Informatics Network (EIN) projekt. Jellemző, hogy erről a fontos programról egyedül a szerződés, illetve egy kis, A5-ös méretű brosúra maradt csak fenn. Utóbbi példányai csak magánarchívumokban lelhetők fel, közkönyvtárakban nem. Ugyanígy a feledés homályába merültek a korai európai projektek és az azokban résztvevő tudósok is. Pedig lenne mire büszkének lennünk.
A Packet Switching fogalom például Donald Watts Davies brit matematikustól származik, míg Louis Pouzin francia tudós az 1970-es években a Cyclade nevű rendszert építette fel és a "hálózatok hálózata" kifejezésre a Catenetet használta, amit a latin catena (lánc) szóból vezetett le. Azonban az 1970-es években egy latin eredetű fogalomnak nem sok esélye lehet a nemzetközi piacon, ezt utólag Pouzin is elismerte. Ő is úgy gondolta, hogy angol szóra volt szükség. A catenettel a legnagyobb probléma egyébként az volt, hogy gyakorlatilag senki sem tudta, hogy pontosan hogyan is kell kiejteni, így pedig kevés esélye lehetett a sikerre.
Vint Cerf gyakran használta a catenet szót, hogy így tisztelegjen Louis Pouzin és az Institut de Recherche en Informatique et en Automatique (IRIA) munkássága előtt. Cerf visszaemlékezései szerint az internetwork szót először Bob Kahn használta 1974 májusában, majd még az év decemberében lerövidítette internetre. Peter Kirstein brit kutató szerint az európaiak leginkább a kisebbségi komplexusukat örökítették tovább, holott ezt semmi sem indokolta. Az amerikai kollégáik például nagyon is díjazták és becsülték kísérleteiket és munkásságukat. Pouzin fejlesztette ki például az úgynevezett datagramot, ami egy adatcsomag-továbbító, -közvetítő eljárás és ezt Kahn és Cerf 1974-ben be is építették a TCP-protokoll első változatába. Donald Watts Davies az amerikai Paul Baranhoz és Leonard Kleinrockhoz hasonlóan szintén már 1960-as években kidolgozta egy csomagalapú adatkommunikáció koncepcióját.
A kontinensünkön is léteztek kísérleti számítógépes hálózatok, amelyek célja elsősorban az adatcsere és a kommunikáció volt. Az amerikai, az európai és a japán szakemberek ismerték egymást, gyakran találkoztak. A technikai fejlesztések soha nem elszigetelten történtek és az internet felépítéséből is látszik, hogy nem egy feltaláló személyhez vagy nemzethez kötődik.
Néhány európai számítástechnikai kutató az 1950-es és 1960-es években nem véletlenül figyelte az Egyesült Államokban folyó kutatásokat. Ekkor fejlesztették ki ugyanis a Massachusettsi Technológiai Intézetben (MIT) a Whirlwind nevű gépet, amelynek teljesen újszerű képernyője volt és amit az amerikai légierő repülésszimulátorként használt. Az amerikai tudósok már az 1960-as években az úgynevezett timesharing rendszerekkel kísérleteztek, amelyek lehetővé tették, hogy több felhasználó és program egyetlen számítógépet használjon.
Az amerikai katonai vezetés szlogenje a parancsnoklás és az ellenőrzés (CC) volt. J.C.R. Licklider ezt a két szót egészítette ki az 1960-as esztendőkben a kommunikációval és így lett világhírű a CCC-rendszer. Licklider már akkor egy "intergalaktikus hálózatról" álmodott. Ebből a vízióból született meg később az 1960-as évek végén az internet alapját jelentő ARPAnet. Az ARPAnetet megalkotó DARPA tavaly tavasszal ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját és a szervezet természetesen méltó módon megemlékezett emlékkiadványában a korábbi kutatásokról.
Európában ezzel szemben gyakorlatilag teljesen feledésbe merült az 1978-ban bemutatott Cost eleven - a European Informatics Network (EIN) projekt. Jellemző, hogy erről a fontos programról egyedül a szerződés, illetve egy kis, A5-ös méretű brosúra maradt csak fenn. Utóbbi példányai csak magánarchívumokban lelhetők fel, közkönyvtárakban nem. Ugyanígy a feledés homályába merültek a korai európai projektek és az azokban résztvevő tudósok is. Pedig lenne mire büszkének lennünk.
A Packet Switching fogalom például Donald Watts Davies brit matematikustól származik, míg Louis Pouzin francia tudós az 1970-es években a Cyclade nevű rendszert építette fel és a "hálózatok hálózata" kifejezésre a Catenetet használta, amit a latin catena (lánc) szóból vezetett le. Azonban az 1970-es években egy latin eredetű fogalomnak nem sok esélye lehet a nemzetközi piacon, ezt utólag Pouzin is elismerte. Ő is úgy gondolta, hogy angol szóra volt szükség. A catenettel a legnagyobb probléma egyébként az volt, hogy gyakorlatilag senki sem tudta, hogy pontosan hogyan is kell kiejteni, így pedig kevés esélye lehetett a sikerre.
Vint Cerf gyakran használta a catenet szót, hogy így tisztelegjen Louis Pouzin és az Institut de Recherche en Informatique et en Automatique (IRIA) munkássága előtt. Cerf visszaemlékezései szerint az internetwork szót először Bob Kahn használta 1974 májusában, majd még az év decemberében lerövidítette internetre. Peter Kirstein brit kutató szerint az európaiak leginkább a kisebbségi komplexusukat örökítették tovább, holott ezt semmi sem indokolta. Az amerikai kollégáik például nagyon is díjazták és becsülték kísérleteiket és munkásságukat. Pouzin fejlesztette ki például az úgynevezett datagramot, ami egy adatcsomag-továbbító, -közvetítő eljárás és ezt Kahn és Cerf 1974-ben be is építették a TCP-protokoll első változatába. Donald Watts Davies az amerikai Paul Baranhoz és Leonard Kleinrockhoz hasonlóan szintén már 1960-as években kidolgozta egy csomagalapú adatkommunikáció koncepcióját.
A kontinensünkön is léteztek kísérleti számítógépes hálózatok, amelyek célja elsősorban az adatcsere és a kommunikáció volt. Az amerikai, az európai és a japán szakemberek ismerték egymást, gyakran találkoztak. A technikai fejlesztések soha nem elszigetelten történtek és az internet felépítéséből is látszik, hogy nem egy feltaláló személyhez vagy nemzethez kötődik.
