Kruza Richárd
Nikon Coolpix P6000 ismertető
|
Kívülről
Tesztgépünk kívülről lényegében egy téglalap alapforma, erre vannak ügyesen ráhelyezve a különféle - főleg funkcionális - szerkezeti és díszítő elemek. A gépen uralkodó fekete színt a visszafogottan mértékletes króm részek, valamint néhány fehér felirat töri meg. Az összhatásnak köszönhetően kívülről komoly és értékes gépnek hat a kis Nikon. Méretéhez képest feltűnően kényelmes és stabil a fogása. Ez köszönhető a megfelelően vastag markolatnak, melyet mindkét oldalról nagyon jól elhelyezett tapadós gumi borít. Egykezes alkalmazásnál stabil fogás mellett lehet zoomolni és exponálni. A gép háza teljes egészében fém, pontosabban magnézium, melynek stabil, tömör hatása van. Nyilván nem véletlen, hogy érzetre az SLR gépekre emlékeztet.
A gép használata és kezelése szintén kicsit az SLR világot idézi: módtárcsa felül, mely mellett a vezérlőtárcsa található a különféle értékek beállításához, a legfontosabb kezelőgombok pedig a képernyő bal oldalán sorakoznak. Ha két kézzel fogjuk meg a gépet, lényegében minden létező kezelőszerv kézre esik. Ergonómiailag tehát a márkához méltóan fejlett gép a Coolpix P6000, mellyel kellemes fotózni, és 107 x 65,5 x 42 mm-es külső méretével és 240 g-os súlyával tényleg nem okoz gondot a hordozása.
Kijelző, kereső
A gép hátulján lévő 2.7 collos, 230 ezer pixeles kijelző elég nagy, megfelel a mai technikai szinvonalnak. Fényereje kevés fénynél a komponálás megkönnyítése érdekében automatikusan erősődik, vagyis alkalmazkodik a külső körülményekhez. Maga a képminőség még megfelelő, nem tartozik a legjobbak közé: a színek kiegyensúlyozottak és korrektek, de mégis valahogy kicsit fakók, élettelenek. A képernyőt nézve nem lehet eléggé érzékelni a színek szépségét és teljes skáláját, komponáláskor tehát érdemes kikacsintgatni a valóvilágra, hogy pontosan tudjuk mit is fotózunk. Ez természtesen csak az aktuális technikai színvonalhoz képest igaz, mivel az utóbbi években igen sokat fejlődtek az LCD kijelzők nemcsak méretben, de felbontásban, részletességben is. Ami még feltűnt, hogy a képfrissítés sem az igazi. Mozgás közben a látvány olyan mint egy agyonterhelt számítógép grafikus felülete, ami már furcsa ebben a kategóriában.
Ezzel szemben nagyon éles szögből is jól látható a kijelző, és mivel nem kihajtható, ez nagyon jó hír. Közepes fényben megfelelő a fényereje, ami szükség esetén növelhető. Természetesen erős napsütésben a kijelző már nemigen használható, azonban a gépen van átnézeti kereső - amire a fotós egyébként csak végszükség esetén fog ráfanyalodni, ugyanis kicsi, sötét és persze teljesen más kivágást produkál, mint ami végül a fotón meg fog jelenni. Ettől függetlenül vészmegoldásnak mindenestre jól jön.
Sajnálatos, hogy hisztogramot nem lehet megjelentetni a képernyőn, pedig ebben a kategóriában ott lenne a helye. Összességében véve a helyzet nem vészes, a kijelző jól használható, de tény hogy a konkurrencia környékén akad ennél jobb kijelző is.
Menürendszer, üzemmódok
A gép menürendszerét kicsit szokni kell, illetve nem árt végigmenni a használati utasításon annak érdekében, hogy minden apróságrúl tudjunk. Kicsit következetlen megoldás, hogy a különféle beállítások nyugtázása nem egyformán történik, helyenként az "OK" gombot, de van ahol a "Menu" gombot kell alkalmazni. Furcsa az “FN" (Function) műdödése is, ami alaphelyzetben az ISO érzékenységet szabályozza: lenyomva kell tartani, majd a megfelelő beállítást a vezérlőtárcsával lehet kiválasztani. Ezt a műveletet tehát kizárólag két kézzel egyszerre lehet elvégezni.
Ezzel szemben dícséretes, hogy maga a menü elég nagy mértékben testre szabható. Mivel ilyen gépet nem sűrűn cserél az ember, ezek nem jelentenek komoly gondot, és ha már megszoktuk a gépet, kezelése magától értetődő és gyors - nem tucatgépről van tehát szó. Talán mondanunk sem kell, hogy manuális módokból teljes választék van a P6000-esen
A gép és a menürendszer működése, minden végrehajtott művelet - vélhetően az új Expeed processzornak köszönhetően - a mai szintnek megfelelően gyors. A hangsúly a “megfelelő" szón van, és bár nehéz ezzel kapcsolatban komoly megállapítást tenni, mégis úgy tűnik, létezik ebben a kategóriában pergőbb működésű gép is: tesztgépünk amolyan nyugodt, egyenletes mozgású darab. Szerencsére a 2,6 másodperc bekapcsolási idő ezzel szemben nem rossz teljesítmény, tehát a gép hamar életre kel és akcióra kész.
A gép élességállítása automatikus módban meglehetősen jól szerepelt. A kontrasztérzékelős TTL rendszer gyors és pontos, és ami a legjobb, szinte minden körülmények között egyformán teljesít. Nagyon megbízható és fotózás közben nem okoz meglepetéseket vagy kellemetlenséget. Az AF lámpa jól működik kevés fényben is, de ha muszáj kikapcsolnunk, akkor sem téved el teljesen a gép: ilyenkor persze tovább tart a művelet, de a legtöbbször így is képes a szerkezet megtalálni az élességet.
A szokásos fókusz módokon kívül találunk a gépben arcfelismerő funkciót is - igaz, ma már ez is szokásosnak, vagy még inkább kötelezőnek mondható. A rendszer ez esetben maximum 12 emberi arcot képes felismerni, melyeket a képernyőn bekeretez. A dolog működik, de megvannak a korlátai; nem véletlen hogy a technika ezen vívmánya egyelőre nem népszerű. Abban az esetben, ha modelljeink nem mozognak - tehát csoportkép készítésekor - végül is jó, bár ilyenkor a hagyományos autofókusszal sem volt eddig semmi probléma. Azonban az embernek mint élőlénynek az az egyik tulajdonsága hogy mozog. A normál életkörülményekben történő eseményeket viszont a rendszer képtelen megfelelően követni, állandó késésben van.
Ehhez párosul még abbéli hiánya, hogy az arcot lényegében csak szemből képes felismerni, tehát ahogy mozog a gyermek vagy bárki aki le akarunk kapni, a felismerést jelző keret hol megjelenik, hol eltűnik. Ezért az arcfelismerési automatika használata normál fotózáskor a gép részéről gyakorlatilag egy foyamatos keresgélés, és az ember a képernyőt nézi, mikor exponálhat. Lényegében tehát az automatika kedvéért kell rászólni a gyerekre: állj meg kisfiam, le akarlak fotózni - ami ugye abszurd dolog.
Mivel a hagyományos autofókusz nagyon jól működik a kis Nikonon (követő módban is), jelenleg még ez a megoldás. Hozzá kell tenni, hogy a processzorsebességek és szoftverek fejlődésével az arcfelismerő automatika is felfejlődhet egy megfelelő színvonalra - persze csak abban az esetben ha a gyártók fejlesztésre érdemesnek találják.
A manuális beállítás már kicsit körülményes. A rendszer aktivizálásához először a menüben kell egy beállítást elvégezni, ez után használható csak a rendszer. Igaz ugyan, hogy a képernyő bal oldalán van egy erre szakosodott különálló “MF" gomb, azonban amint elengedjuk, nem történik semmi: a kézi élesség állítás két kézzel történik, bal kézzel az “MF" gombot nyomva tartva, eközben jobb kézzel a vezérlőtárcsával szabályozva az élességet. Azonban további probléma, hogy bár ilyenkor a képernyőn kinagyítva jelenik meg a kép, annak felbontása nem alkalmas az igazán precíz beállítások elvégzésére, és ebben az átnézeti kereső semmit nem segít.
A Nikon “Vibration Reduction" (VR)-nek nevezi az optikai képstabilizáló rendszert, ami jelen esetben egy lencsetag eltolására alapszik. Csupán két állása van: ki és be, de ez elégnek is tűnik, mert nagyon jó szolgálatot tesz. Manapság ebben, sőt szinte már a kisebb kategóriákban is kötelezővé vált az optikai képstabilizálás, ami nagyon jó.
Active D-lighting: így nevezik a Nikon dinamika növelő technológiáját, ami alapvetően nem újdonság, hiszen a nagyobb kategóriás és DSLR Nikon gépekből ismerősen cseng, csak "Active" nélkül. A rendszer ugyanúgy a kép sötét részein fejti ki hatását, jelen esetben azonban a folyamat már a képfeldolgozáskor végbemegy (erre utal az "Active" szó), a korábbi verziókkal ellentétben, ahol utólag, a kép elkészítése után lehetett alkalmazni. Három fokozatban használható, és igen jótékony hatással van a dinamikára, kompenzálván az alkalmazott technika korlátait.
GPS: a kevés számú konkurrenciát jelentő géppekkel ellentétben a Coolpix P6000-ben GPS modul is található. Ahogy ismeretes, használatával az elkészített képek EXIF adataihoz a GPS koorinátákat is odabiggyeszti a gép. Ezek a különféle térképészeti, vagy földrajzi szoftverek segítségével sokoldalú alkalmazást tesznek lehetővé. A gép ebbéli tudása bizonyos speciális felhasználás esetében tehát nagyon hasznos lehet, egyébként maximum érdekesség.
Feltűnő, hogy egy normál GPS készülékhez képest a Coolpix P6000 GPS modulja nem valami érzékeny. Beltéren bizony gyakran gondot okoz neki a műholdak érzékelése, de városi környezetben sem hibátlan a működése. Ilyenkor természetesen nem kerülnek GPS koordináták az EXIF adatok közé. Fontos továbbá megjegyezni, hogy használata igencsak energiaigényes, tehát jócskán igénybe veszi az amúgy sem fényesen szereplő akkumulátort.
Ethernet: a gép alján lévő LAN csatlakozó segítségével a Coolpix P6000-et egy egyszerű mozdulattal rá lehet csatlakoztatni az otthoni routerre (már ha van). Kábel keresgélés, a router hátulján való babrálás után a mai elkényeztetett emberben az első ami felmerül, mennyivel jobb volna ha WiFi lenne a gépben. A gép ebbéli tudásának nagyon meghatározott és leszűkült irányultsága van, ami a Nikon webes szolgáltatásához kötődik. Csatlakozás után - ha minden rendben megy és nincs szükség speciális beállítások elvégzésére a hálózatunkon - a gép az ingyenes "My Picture Town" internetes oldalra kapcsolódik, lehetőséget biztosítva képeink feltöltésére, tárolására és megosztására. Ez meglehetősen ügyes dolog, más kérdés, hogy az igényes felhasználók közül, akik haladó szinten fotóznak és megvannak a saját fotó mentési és archiválási módszereik, hányan fogják használni ezt a lehetőséget.
Optika, érzékelő
A gép döntően fontos és pozitív eleme a 4-szeres, 28 - 112mm ekvivalens átfogású Nikkor zoom optika. A szerkezetben 7 csoportban 9 elem van, melyből kettő ED lencsetag. Fényereje F2.7 - F5.9: tele állásban tehát nem különösen remekel fényáteresztésben, pláne hogy jelen esetben a tele állás ugye 112mm-t jelent. Ennek ellenére meg kell dícsérni az optikát, mert éles képeket produkál. Maga a szerkezet teleszkópos rendszerű, és az előtétlencsét lamellák védik, tehát nem tudjuk elveszíteni az objektív sapkát. Az optikára az UR-E21 típusú adapter közreműködésével felhelyezhetjük a WC-E76 típusú 0,76-os szorzójú nagylátószögű kovertert. Az amúgy sem gyenge nagylátószög tehát fokozható, a moderált tele teljesítmény viszont már csak a digitális zoom-al, ami ugye nem nevezhető zoom-nak.
Az 1/1.72"-es CCD erzékelő 13.5 millió effektív pixellel rendelkezik, és legnagyobb felbontásban 4224 x 3168 pixel méretű fotókat készít, és NRW kiterjesztésű RAW fomátumban is képes rögzíteni. Utóbbi a géphez tartozó “Nikon Capture" nevű szoftverrel kezelhető, de több más manapság elterjedt program is kezeli ezt a formátumot. Természetesen kisebb méretek beállítása is lehetséges, ezen kívül az oldalarányok vonatkozásában is teljes a választék: 3:2-es, 16:9-es vagy akár 1:1. A kis szenzor/nagy felbontás kombináció okozta képzajt a gép erőteljes szoftveres módszerrel kénytelen kompenzálni, és ez eredmény így is legfeljebb elfogadhatónak számít.
Itt látható egy ISO 6400-al készült fotó
Mindenesetre továbbra is furcsa, hogy a gyárak mekkora energiát fektetnek a szoftveres zajcsökkentés fejlesztésébe, miközben már a csapból is az folyik, hogy a feleslegesen nagy a felbontás, és nagy a képzaj. A dolog egyenlőre fokozódik, és a Coolpix P6000 ebből a szempontból elég közepes teljesítményt nyújt: ISO200-ig elfogadható a helyzet, innen felfelé már nem. Ráadásul ISO 400-tól felfelé meredeken hatványozódik a probléma. Teljes felbontás esetében egyébként maximum ISO2000-ig lehet felmenni, ISO3200-at és 6400-at már csak 3 megapixeles felbontás mellett és kizárólag JPG formátumban alkalmazhatunk. Automata módban a gép az ISO64-800-as intervallumban üzemel, feljebb tehát nem megy, ami önmagában mint tény sok mindent elárul.
Képminőség
Alapvetően elégedettek lehetünk a képminőséggel, ebből a szempontból ez a gép nincs egy súlycsoportban az olcsó kompaktokkal. Dinamika, zaj és egyéb vonatkozásban úgy tűnik a Coolpix P-6000 a kisszenzoros, nagyfelbontású technológia határait feszegeti. Persze a fotósok ilyenkor felsóhajtanak: mi lenne ha kisebb lenne a felbontás. De nem lesz kisebb, ez van.
Kromatikus aberráció alig van, és miután hanyatt estünk az optika ebbéli képességétől, gyanússá vált a dolog és megvizsgáltuk RAW formátumban is. Ekkor bizony kibújt a szög a zsákból: a szoftveres korrekció igen erőteljes. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy az optika még így is nagyon jól teljesített, főleg szűk rekesz mellett. De ami a lényeg: JPG formátumban az eredmény kiváló.
Hordósodás nagyon moderáltan jelenik meg, és értelemszerűen a gyújtótávolság növelésével szinte teljesen lecsökken. Amennyiben még így sem lennénk elégedettek az eredménnyel, használhatjuk a torzítás csökkentő üzemmódot, melynek alkalmazásával a probléma teljes mértékben megszűnik.
Általában az elkészített fotók úgy jók ahogy vannak, és nagyméretű nyomtatásban is szépen, természetesen és főleg élesen jelennek meg. A színvilág kiegyensúlyozott, természetes, talán kicsit lágynak mondható. Természetesen a látvány egyéni ízléshez szabható: szabályozhatjuk a színtelítettséget, kontrasztot és élességet, és tárolhatjuk beállításainkat. Egyedül az automata fehéregyensúly rendszer rondít bele a dolgokba, amennyiben beltéren, mesterséges fényben fotózunk, ilyenkor ugyanis elég sárga lesz minden. Ilyenkor érdemes kézzel kiválasztani a megfelelő beállítást, és egy csapásra megoldódik a probléma.
Képminőség szempontjából úgy lehetne summázni a helyzetet, hogy a kitűnő optika és a fejlett szoftveres utómunka mint pozitívum, és a kicsi és hatalmas felbontású szenzor mint negatívum kényszerű, de pozitív végeredménye. Az összhatás jó, azonban a módszer ahogy létrejön, professzionális szemszögból kérdéses. Ha ugyanis valaki elégedetlen a képek valamely tulajdonságával és RAW formátumban fotóz, majd megnézi az eredményt, azonnal szembesül mindenféle új problémával. Ez rengeteg utómunkálatot igényel, ami időigényes. Azonban a Coolpix P6000 RAW képei - a jó optikának köszönhetően - jó alapot képeznek, jóval magasabb színvonalat mint egy olcsó kompakt esetében (melyekben mellesleg nem is szokott lenni RAW formátum).
A fotósnak tehát két lehetősége van: fotóz JPG-ben, és él az egyáltalán nem rossz képminőséggel, vagy RAW-kat gyárt, utána hazamegy és elkezd dolgozni az elkészült anyagon - nem is keveset. Sok profi fotós valószínűleg nem lesz boldog attól, hogy ennyire szoftverfüggő a képalkotás, és jobban szeretne komolyabb hardvert tartani a kezében. De itt le kell állítanunk magunkat: a gép méretéhez, árkategóriájához képest kitűnő teljesítményt nyújt. A profinak pedig úgyis ott van az SLR gépváz a táskájában, aki nem profi annak nincs, de ő minden valőszínűség szerint boldog lesz a Coolpix P6000-al úgy, ahogy van.
Vaku
A belső vaku mechanikus gombnyomásra nyílik fel, mozgása megfelelő. Nyitott állapotban jól van elhelyezve, fotózás közben sehogy sem fogjuk eltakarni. Furcsa viszont, hogy felnyitás után a vakut még külön be kell kapcsolni, magától ugyanis nem kel életre. Fotózás közben pedig azonnal feltűnik, hogy elég sokáig, kb. 5 másodpercig tart a vaku feltöltése, a bekapcsolás utáni teljes feltöltésről már nem is beszélve, ugyanis az szinte végtelennek tűnő, több mint 10 másodpercig tart. Ehhez párosul még az a jelenség, hogy töltéskor a gép funkciói “lefagynak", tehát csak állunk és várunk, majd ha a vaku kegyeskedett feltöltődni, képesek leszünk például fókuszálni stb. Rendkívül kellemetlen.
Amúgy - ha már elindul - jól működik a belső vaku. Fényereje átlag feletti, nagylátószögben 0,3-6m, tele állásban 0,3-3m, szép és egyenletes, és az expozíció tökéletes. Az alkalmazott vaku beállítások a szokásosnak megfelelően variálhatóak. Ami nagyon lényeges: az iTTL vakupapucs jelenléte, melynek segítségével az összes Nikon CLS (Creative Light System) vaku felhasználható a P6000-el. Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy ez a tény mennyire kiszélesíti a kis Nikon felhasználási területét, illetve variálhatóságát a megvilágítás szempontjából.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
Teljes felbontás mellett 0.9 FPS sebességgel rögzít fotókat sorozatfelvételben a P6000 ebből is maximum 21 darabot egyhozamban, tehát tesztgépünknek ez nem éppen ez a fő erőssége. Hasonló a helyzet a video felvétel esetében is: 640 x 480 pixeles, tehát VGA minőségben rögzít videót, 30 fps sebességgel, de természetesen lehet a rosszabb minőséget is választani: 320 x 240 fps, 320 x 240 pixel. A rögzített AVI videók élvezhetőek, jó minőségűek, a mono hang már kevésbé, tehát egy videokamerával semmi esetre sem veszi fel a versenyt a P6000 videorögzítése. Videózás közben az optikai zoom-ot nem lehet haszálni.
Áramellátás, memória
A csomagban található EN-EL5 típusú Li-ion akkumulátor a gyári adat szerint 260 fotó elkészítését teszi lehetővé, bár a teszidőszak alatt ennyit nem sikerult egyetlen feltöltéssel fotózni. Mindez annak ellenére, hogy a GPS-t lényegében nem használtuk, még csak nem is igen vakuztunk. Kérdés, mi lenne ha folyamatosan használnánk a GPS-t? És ha még vakuznánk is hozzá? Mindenesetre érdemes tartalék akkumulátort vásárolni a géphez, és ha már itt tartunk egy külső töltőt is, mert a gyári csomagban csak hátózati adapter található.
A gép SD/SDHC kártyákat fogad, és 48 MB belső memória is található benne. Összegzés
Teszgépünk vegyes, de ami sokkal fontosabb, pozitív nyomot hagyott bennünk. A Nikon érezhetően nagyot akart dobni ezzel a típussal, és ezért sokmindent bevetett. Ezek között (többségében) vannak valóban hasznos és minőségi megoldások, valamint a technika kényszerű korlátait ellensúlyozó, és divatos dolgok amit néhány különlegesség bolondít meg.
A Nikon Coolpix P6000 az első számú elvárásoknak nagyon megfelel: kisméretű, igényes kompakt, szuper képminőséggel. Ha valaki Nikon SLR szett mellé szeretne kis gépet, a vaku kompatibilitás miatt valószínűleg nem nagyon fog tovább keresgélni. Ha megfelelő elvárásokat támasztunk a gép felé, nem fogunk csalódni. Kisszenzoros gépből ekkora hatalmas felbontás mellett a technika mai állása szerint valószínűleg nemigen lehet többet kipréselni. Sajnos ugyanez a gép mondjuk 6 megapixeles verzióban pedig soha nem fog létezni. (Bár gondolom sok fotós álma, hogy egyszercsak a gyárak új irányba mennek, és a fejlesztés részévé válik a felbontás ésszerű csökkentése.)
A gyár még rá akart tenni egy lapáttal, amikor GPS-t és LAN-t épített a gépbe, de a korlátok miatt ezek valódi használati értéke már kérdéses. Azonban még ha a felhasználó soha nem is veszi igénybe ezt a két dolgot, valamint a beépített automatikák egy részét sem, ettől még minden egyéb szempontból kiváló és minőségi gép a Coolpix P6000, és teljesíti a rászabott feladatot.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
